Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Kálmán Miklós: A tatabányai bányavizek mezőgazdasági hasznosítása

A TATABÁNYAI BÁNYAVIZEK MEZŐGAZDASÁGI HASZNOSÍTÁSA kálman miklős Országos Vízügyi Főigazgatóság Mielőtt még a kérdés részletes tárgyalására térnék, legyen szabad néhány általános gondolatot felvetni. Tatabánya környékét járva az a benyomás támad az emberben, hogy a szén — a földalatti kincs — utáni kutatás közben kissé megfeledkeztünk arról, hogy a terület felszínén, a termőföld szintén nem áll korlátlanul rendelkezésre és indokolatlan pusztítása éppen olyan népgazdasági kár, mint a szénvagyon nem megfelelő kiaknázása. A vízfolyások viszonyaiba való, nem éppen megfelelőnek mondható beavatkozások szintén elég kellemetlen népgazdasági károkat okoznak. A jelenlegi állapotban a viz — ami nemcsak a mezőgazdaságnak, hanem az iparnak is éltető eleme, Tatabánya területén is inkább kárt, mint hasznot hoz. Mikor pedig elhagyja Tatabánya területét, már kifejezetten káros hatású. Ott mossa el a földet, ahonnan nem kellene, ott rakja le, ahol nem kellene és szennyes léként érkezik oda, ahol tiszta vízre égető szükség volna. Meg kell állapítanunk még azt is, hogy itt az adott - helyzetben} ez az állapot egyáltalában nem szükségszerű. Sem a termőterületek ilyen méretű csökkenése, sem a vizek kártételei. Minden lehetőség és adottság megvan arra, hogy ez a folyamat ellenkező előjelre váltson át. Véleményem szerint minden különösebb anyagi erőfeszítés nélkül is megoldható. Pusztán az érdekeltek jóindulatú, de határozott összefogásával és az egyébként is elvégzendő munkák megfelelő irányításával. (Meddő elhelyezés, feltöltések, zagyelhelyezés, víztelenítés, szennyvíztisztítás, vízrendezés, víztározás stb.) Rátérve most már a vízhasznosításra, pontosabban a mezőgazdasági vízhasznosításra, meg kell állapítani, hogy e téren a tatabányai terület meglepően jó adottságokkal rendelkezik. Itt a vízgyűjtő felső részén rendelkezésre álló bő és tiszta vízforrások nemcsak Tatabánya mezőgazdaságilag művelt, vagy műveltté tehető területének öntözését teszik lehetővé, hanem jelentősen elősegíthetik az Általér völgyében elhelyezkedő vízhasználatok jobb és biztosabb vízellátását, illetve jelentős növelését, ha megfelelően gazdálkodunk a vízzel. Vizsgáljuk meg fentieket a számok tükrében A Szénbányászati Tröszt adatai szerint Tatabánya területén hozzávetőlegesen egész éven át megszakítás nélkül 96,5 m

3 p vízmennyiséget emelnek a bányákból a felszínre, melynek egy része tiszta víz formájában egy része pedig ivó- és ipari víz felhasználás után, mint szennyvíz érkezik végsőfokon az Általérbe. Tehát az Általér vizét évente kereken 50 millió m

3-rel növeli úgy, hogy a legszárazabb nyáron is 96 m

3, p. azaz 1,6 m

3/sec vízhozamot biztosít az Általérben. A i emelt víz hőmérséklete és sótartalma az öntözés szempontjából megfelelő. Ez azt jelenti, hogy a júliusi csúcsvízigényt figyelembevéve 30%-os szivárgási és párolgási, valamint egyéb veszteséget feltételezve, még mindig keréken 5000' kh volna öntözhető a kitermelt bányavízből. Jelentősen megnövekedne ez a szám, ha a kitermelt bányavizet legalább részben tározni lehetne. Ebben az esetben a bányavízzel öntözhető területek nagysága, még 50%-os vízveszteség és bőiségesen számított víznorma mellett is a tározás mértékétől függően 10 000—20 000 kli-ra volna növelhető. E számok jelentőségét talán úgy lehet legjobban megvilágítani, ha összehasonlítjuk az Általér csapadékból származó vízhozamaival. A csapadékvízből származó átlagos összvízhozam a tatai szelvényben kereken 30 millió m

3, ami azonban csak kis részben tározható. Az öntözésre felhasználható vízhozam pedig 200—250 1/s-ra becsülhető, tehát legkedvezőbb esetben sem telepíthető rá több, mint, 600—800 kh. A jelenleg rátelepített öntözések és halastavaik gyakorlatilag ki is merítik ezt a vízkészletet. Meg kell azonban azt is mondani, hogy a banyavízből származó vízkészlet mezőgazdaságilag akkor hasznosítható, ha több (legalább 10—15) éven át rendelkezésre áll. Az öntözőtelepek ennél rövidebb időtartam alatt is megtérülnek ugyan (jó és g'azdasagos üzem mellett 2—3 év), de élettartamuk lejárta előtt nagy kár volna őket felhagyni, nem is beszélve a mezőgazdasági termelés átállításának nehézségeiről. A vízkibocsátó .helyek, a vízvezetékek és a vizet elvezető kisvízfolyások mentén Tatabánya területén az öntözésre alkalmas, vagy alkalmassá tehető terüle. hozzávetőlegesen 1 000—1 500 kh-ra becsülhető, melynek csúcsv'zigénye 16 órás üzemet feltételezve, nem haladja meg a 300—350 1/sec-ot, azaz 1,8—2,1 m

3/r vízhozamot. Következésképpen a vízforrások mentén lévő területek minden egyéb beruházás nélkül közvetlenül berendezhetők öntözésre. A többi víz pedig az Általér völgyében adna hatalmas fejlesztési lehetőséget, mind az öntözés, mind a halastó gazdaságok számára, ha nem hordana magával a kelleténél lényegesen több szennyezést és hordalékot. J Tatabányán az átlagos és a tenyészidőalatti csapadék alig tér el az országos átlagtól, tehát a tenyészidoben rendszerint csapadékhiány lép fel és intenzív kulturákat termelni öntözés nélkül meglehetősen bizonytalanul és kockázatosan lehet csak. Pedig a város számára elsősorban ennek volna jelentősége, a város zöldség és gyümölcsellátása szempontjából. Az öntözéses takarmány termelés viszont a város tejellátását tudná jelentősen megjavítani. De a tájrendezés feladatán belül a termőterületek helyreállításánál is igen nagy segítséget jelenthet az öntözés, mert köztudomású, hogy kellő mennyiségű víz és szervesanyag segítségével minden talaj előbb-utóbb termővé tehető. Rendkívül nagy jelentőségűnek tartom tehát a Szénibányászati Tröszt kezdeményezését, mely szerint kereken 460 kh területén, mely jelenleg nagyrészben használhatatlan terület, a szükséges munkálatok elvégzése után az öntözéses növénytermelést kívánja bevezetni. A tatabányai területek erősen tagoltak, változatosaik, tehát az alkalmazandó öntözési -módok közül egy adott területen gondosan kelű mérlegelnünk a legeredményesebben bevezethetőt. Éppen a változatos felszín 134