Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Dr. Gerger Pál: A karsztvíztükör változásai Tatabányán a vízelvétel és idő függvényében

vagy látszólag semmi összefüggés nem vonható le belőlük, mert egy-egy repedés megütésekor egy egész litoklázis rendszer tápterülete kapcsolódik a vízadó helyhez, s további felületnövelés csak ugyanannak a tápterületnek egyes vízvezető csatornáit metszik át, hozamnövekedést nem okoz. Miután sem a vízmérlegmódszer, sem az analógiákon alapuló módszer nem teszi reálissá az egész medencére kiterjedő vízszínsüllyesztést, meg kell elégednünk az egy-egy üzem, vagy üzemrész helyi vízszín, helyesebben nyomáscsökkentésével. A helyi hidrosztatikai nyomáscsökkentések megtervezése szintén nem történhet alapadatok nélkül, hiszen a nagynyomású vizet tartalmazó karsztos alaphegységbe való szándékos behatolás oly mennyiségű vizet fakaszthat, mely az egész üzem létét veszélyezteti, ha fogadására kellőképp fel nem készülünk. De hogy mennyi lesz ez a fakasztható víz, ezt kell meghatározni, ezt kell valamilyen módszerrel kikutatni. Az eddig elmondottakból látszik, hogy a vízmérleg módszerhez újabb, igen hosszantartó megfigyelésekre volna szükség. Az analógiák módszeréhez ismerni kellene a mező mikroszerkezetét, ami csak feltárás útján történhetik meg. Tehát a helyi egy-egy üzemrészre kiterjedő nyomáscsökkentés alapadatainak megszerzéséhez vissza kell térni a Szovjetunióban alkalmazott külszínről lemélyített csoportos vízföldtani fúrások gondolatához. A magam részéről a legalább három fúrásból álló, s a vízvezető réteggel, valamint egymással is teljes kapcsolatban álló kútcsoport eredményeiben, minden egyéb módszernél jobban bízom. De hogy milyen természetű legyen a kútcsoport elhelyezése, kiképzése és milyen eredmények várhatók, ezt előzőleg laboratóriumi kismintákon célszerű tanulmányozni, mint ahogy azt a Dorogi Szénbányászati Tröszt és az Országos Földtani Főigazgatóság kezdeményezésére a Műegyetem I. sz. Vízépítési tanszékén dr. öllős Géza és munkatársai meg is tették. A kismintákon elvégezhető kísérletek nem adhatnak konkrét választ a bányabeli várható helyzetekre, de egy egész sor kérdést tisztázhatunk, amelyek a víztelenítés, illetve nyomáscsökkentés szempontjából fontosak. Ilyea volt például a kavernák vízadó szerepe, a nyomás nélküli repedések víztároló kőzetek anizotrop viselkedése a víztermelés hatására, a csoportos hidrológiai fúrások alkalmazhatatlansága a nyomás nélküli repedezett rendszerben stb. A további kismintakísérletektől — most már térbeli modellen, a valóságot sokkal jobban megközelítő oldalról és alulról egyaránt táplált rendszer alkalmazása mellett — az alábbi kérdésekre várunk választ: 1. Végtelen utánpótlódással rendelkező repedezett rendszer nyomáseloszlásai a vízkivétel hatására. 2. A nyomáselszakadások alakulása az áteresztőképességnél nagyobb vízkivétel esetén. 3. A nyomás alatt álló repedezett rendszer áteresztőképességének meghatározása mélyfúrású kútcsoportokkal. 4. Különféle méretű vízvezető szelvényben helyeze't vízfélvevő részek viselkedése és értékelése az áteresztőképesség meghatározásának szempontjából. 5. Ugyanazon kavernába vagy tágult hasadékba helyezett termelő és megfigyelő furatok viselkedése. 6. Vízkivételi helyek hidraulikai vizsgálata stb. E kísérletek, mint dr. öllős Géza beszámolójából is hallottuk — folynak, és minden reményünk megvan arra, hogy e felsorolt alapvető kérdésekre választ kapjunk. A KARSZT VÍZTÜKÖR VÁLTOZÁSA A TATABÁNYAI MEDENCÉBEN A VlZELVÉTEL ÉS AZ IDŐ FÜGGVÉNYÉBEN DK. GERBER PAL Tatabányai Szénbányászati Tröszt Az évszázados múltra visszatekintő nagy küzdelem, amelyet a bányászok az egyik veszedelmes ellenséggel, a karsztvízzel szemben vívnak, új szakaszhoz érkezett. Az eddigi passzív védekezéstől eltérően — a karsztos kőzetek nagyobb mérvű megcsapolásával — a karsztvízszín süllyedését, illetve nagyobb depreszsziók kialakítását irányozzuk élő. Az ily módon vízmentesített területek minden veszély nélkül lefejthetővé válnak. Az aktív vízvédelem alkalmazásának egyik előfeltétele azonban, hogy a karsztos kőzetetaben lejátszódó hidrológiai folyamatokat ismerjük. Különösen fontos adat a karsztvíz nyomásmentes felszínének ismerete. Éneikül az aktív védekezés hatását felmérni nem lehet. A különböző megcsapolásoknak a karsztvíztükörre gyakorolt hatásából, előre következtethetünk arra a vízmennyiségre, amellyel a kívánt területen a szükséges depressziót kialakíthatjuk. Ez igen nagy segítséget jelent az új vízveszélyes területiek bányászati tervezéseinél. Sajnos, a karsztvízszínre vonatkozó régebbi adataink csak szórványosak, összefüggésükben nem ismeretesek. Folyamatos — hosszabb időn keresztül történő — kansztvízszín mérés eddig a tatabányai medencében nem volt. A rendelkezésünkre álló adatok összefoglalásával megpróbáljuk mégis a kansztvízszín helyzetét nyomonkövetni a bányászkodás kezdete óta. A karsztvíz nyugalmi szintjére vonatkozó első adagunk 1910-iből való. Ekkor az I. sz. vízaknában H a + 139 m A. f. magasságban állapították meg a karsztvíztükröt. Ezt a szintet a karsztvíz eredeti nyugalmi szintjének fogadhatjuk el, mert az abban az időben emelt 9,5 m

3/p vízmennyiség, amelyet a VI. és VII. aknából szivattyúztak ki, idáig kiterjedő depreszsziót nem alakíthatott. ki. Később, 1929-ben a IX. aknában a D-i medenceperemhez közel, a + 137,8 m A. f.-i magasságban állapították meg a karszfcvízszintet. Ez egy kisebb depressziót jelez a közelében már korábban fakadt vízbetörés hatására, mert a XIV. akna területén 1934-ben még a 4- 139,1 m A. f. magasságban találjuk a nyomásmentes vízfelszínt. Az emelt vízmennyiség ez utóbbi évben .11,3 m

3/p volt. A X. aknai ivóvízvágatban 1941-ben a 138,3 m A. f.-i szinten állapodott meg a karsztvíztükör. A kiemelt 27,8 m

3/p vízmennyiség ekkor már nagyobb területen érezteti hatását. A medence DK-i részén a vízbetörések hatásainak összegezésével a karsztvízszintben már egy nagyobb területre kiterjedő, de még komolyabb vízszínsüllyedést nem okozó depresszió alakult ki. Erősebb depressziót 111