Hidrológiai tájékoztató, 1963 június
TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Dr. Öllős Géza: Hasadékos kőzetbeli vízmozgásokra vonatkozó kismintavizsgálatok
IRODALOM 1. öllős Géza: Possibilities of Model Investigations into 2. öllős Géza: A repedezett kőzeteikben fellépő vízWater Movements Occurring in Fissured Rocks. mozgás hidraulikai vizsgálata. Építés és KözlekedésHidraulikai Kongresszus 1961. Jugoszlávia. tudományi Közlemények. 1961. 4. Schmicder Antal, Bányászati Kutató Intézet, hozzászólása: A 'bányavízveszély adott bányaiművelési mód mellett több tényezőtől: a víz, .a tároló kőzet és a földtani, illetve tektonikai viszonyok kedvezőtlen találkozásától, míg a vízveszély elleni védekezés módja azok várható kölcsönhatásától függ. Ezeket a tényezőket, illetve kölcsönhatását ma még csak részben ismerjük, ezért a karsztvíz elleni védekezés — dacára annak, hogy az a bányászattal egyidős — sok nehézséget, meglepetést és bizonytalanságot rejt magában, aimi mind a műszaki intézkedésekben, mind annak költségkihatásában kifejezésre jut. Vegyük a legegyszerűbb példát. A passzív védekezés területén a szivattyútelepek méretezése mindenkor egy elsődleges feladat. A méretezés becsléssel, — analógia módszerrel — megállapított maximális vízhozamból indul ki — és annak alapján — az 30—100 %-os bizonytalansággal — történik. A Bányászati Kutató Intézet többek között ebben az évben a rekonstrukcióra kerülő 13 karsztvízveszélyes aknaüzemnél hasonló számítást végzett az optimális szivattyúkap a c i tás megállapítására. A számítás szerint összesen 335 m : 1 p szivattyúkapacitásra lesz szükség, amelyben azonban kedvező esetben is 100 m' p bizonytalanság lehet még annak ellenére is, hogy az igen lelkiisimeretesen, a rendelkezésre álló összes adat ismeretében készült. Továbbfejtegetve ezt a gondolatmenetet, felvethető az a kérdés is, vajon, az egyes üzemeknél a fajlagos vízemelés m 3,'t értékben a legkedvezőbb-e? A vízfakasztás szoros kapcsolatiban áll az aknaüzem telepítésének és kiterjedésének az adott vízföldtani viszony melletti térbeli helyzetével. Jelenleg csak a teleipítés után bekövetkezett állapotot tudjuk regisztrálni, de előre teljes értékű prognózist adni, illetve gazdaságossági szempontból a legkedvezőbb feltételeket biztosítani nem lehet. A felsorolt bizonytalanságokat egyértelműen megszüntetni csak akkor tudjuk, ha lehetőség nyílik a fakasztható vízhozam egyértelmű meghatározására. Az utóbbi igen fontos feladat és egyre égetőbb, mivel a karsztvízvédelem egyre inkább eltolódást mutat az aktív védekezés felé. Az aktív bányászati vízvédelmet előre meg kell tervezni, ami csak úgy végezihető el, ha előre — a vízszínsüllyedés függvé, nyében — megadható: 1. a várható vízhozamalakulás 2. a depressziós távhatás 3. a legkedvezőbb megcsapolás! rendsizer 4. az aknaüzem optimális kapacitása 5. a vízszínsüllyesztés vízháztartás! kihatása, amely mellett gazdaságos az ásványvagyon kitermelése. A bányászat feleletet vár ezekre a kérdésekre, ezért a távlati kutatás tervében célul tűzte ki annak meghatározását. A programon belül eddig a Bányászati Kutató Intézet a trösztökkel együttműködve feltárta a víztároló alaphegység térbeli helyzetét, tektonikáját, a karsztba beszivárgó víz mennyiségét és annak megoszlását, valamint számos megfigyelés történt a vízfakasztás térbeli helyzetének, nagyságának hatására kialakult depressziós hatás meghatározására, hogy azokból stohasztikus összefüggéseket állapíthassunk meg Az eddigi feldolgozás a dorogi szénmedencére vonatkozólag 420 és a tataibányai medencére vonatkozólag 200 adatpárral történt. Az elmondott kutatásokat a BKI a dorogi és a tatabányai medencében is a trösztökkel együttműködve nyomjelzéses vizsgálatokkal egészítette ki, az áramlási sebességek meghatározása céljából. A dextrózzal és káliumnitráttal végzett vizsgálatok vízszintes vetületre vonatkoztatva 40—325 m/ó sebességet eredményeztek, amelyek bizonyították aizt, hogy a karszt a mátrix porozitású kőzetektől eltérően a csővezetékben történt áramlással jellemezhető. A felsorolt kutatások eredménye — ami önmagában igen jelentős — csak a jelenlegi helyzet rekonstruálására és a várható vízveszély meghatározására ad lehetőséget, de a legfontosabb kérdésekre, mint a fakasztható vízhozam, depresszió alakulás stb. nem ad egyértelmű féleletet. Túlmenően ezen az eddigi vizsgálatokból nincs mód aima, hogy előzetesen az egyes paraméterek megváltozásának hatását, annak nagyságát és a változás irányát előre megállapíthassuk, esetleg csak arra, hogy azokat értelmezzük. Ebből már következik az, hogy a karsztvízvédelem és a vízháztartás kérdéseit az eddigi tudományos és gyakorlati eredményekkel nem lehet megoldani, hanom azt ki kell egészíteni a karszthidraulika törvényszerűségeinek szabatos meghatározásával. Az utóbbi, ha nem lenne olyan bonyolult, már valószínűleg megoldást nyert volna, de napjalinkig még viita tárgyát képezi az is, hogy a karsztos hidrodinamikai rendszerek öszszehasonlíthatók-e a mátrix porozitási hidrodinamikai rendszerekkel, illetve hogy a karsztvízmozgás törvényszerűségei Darcy törvénnyel írhatók-e le. Az így levezethető egyenletek mind feltételezik a karszt permeábiiitásának, porozitásának, vastagságánali és a depressziós • távhatás ismeretét. Az utóbbi tényezők meghatározása csak igen nagy szórással történhetne akkor is, ha erre előre felbecsülhetetlen nagy összegeiket biztosítanánk. Erre nem lehet berendezkedni, mivel ma a geohidrologiai kutatásokra a bányászat csak a legszükségesebb esetekben biztosít fedezetet — gyakran helytelenül értelmezett takarékossági szempontokból — hanem olyan módszert kell keresni, ami a karszthidraulika sajátosságainak figyelembevételével egyértelműen írja elő az áramlástani viszonyokat. 109
