Hidrológiai tájékoztató, 1963 június
TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Dr. Gál István: A bányavíz elleni védekezés és a bányavíz hasznosítás gazdasági kérdései - Dr. Mórotz Kálmán hozzászólásával
lyásolja, ezek közül a legjelentősebbek hatását előzetesen egyenként ki kellett szűrni, hogy a keresett öszszefüggés megállapítható legyein. A vizsgálati anyag ilyen rendezése után a fajlagos vízmennyiség g (x t, m 3 to) és a szén önköltsége (yj) között az y t = 203,28 + 0,83 x, összefüggés volt megállapítható. E szerint tehát a fajlagos vízmiennyiség növekedése lineárisan növeli a szén termelési költségét. Érdekes következtetések vonhatók le, ha ezt az eredményt összehasonlítjuk a kizárólag a vízemelés költségeinek a megállapítására az előző előadás szerint talált összefüggéssel. Az összehasonlítás legcélszeEbbol két, igen érdekes következtetés vonható le. Egyrészt a vízemelés összes költsége kis fajlagos vízmennyiségnél nagyobb aninál, minit ami a szénönköltség és a fajlagos vízemelés közötti összefüggés alapján megállapítható. A vízimennyiség növekedésével az arány megfordul és a széntermelést terhelő nehézségek költségkihatása felülmúlja a vízemelés közvetlen költségeinek az összegét. Ebből világosan látható, hogy kás fajlagos vízemelésnél a készenléti költségek nagyok, magán a vízemelésen kívül azonban számbavehető nehézség a széntermelésnél nem jelentkezik. A fajlagos vízemelés növekedésével a termelésnek a víz miatti nehézségei már olyan méretűek lesznek, hogy ezek költségkihatása mind fokozottabban felülmúlja a vízemelés közvetlen költségeit. 1. ábra. A fajlagos vízemelés, az üzemnagyság és a vízemelési költség összefüggése rűbben az összes vízemelési költség alapján végezhető el. Hogy ennek összegét a most bemutatott képlet alapján is megállapíthassuk ,a fajlagos vízmennyiség függvényében, a széntermelésre vonatkozóan ismert menynyiséget kell alapul vennünk. A vizsgálatot évi 150 000, 240 000, 300 000, és 360 000 tonna széntermelés feltételezésével végeztük el. A kapott eredményeket az 1. ábra tünteti fel. A grafikon alapján (1. ábra) tehető másik érdekes megállapítás szerint a fajlagos vízmennyiségnek ez a határértéke, amelyen túl a széntermelési költségek már jelentősen a közvetlen vízemelési költségeket megbaladóain növekednek, a termelés növekedésével mind kisebb lesz. A vízemelési költségekre vonatkozóan tárgyalt képletből levezetve ez a határérték az ' 4,03 egyenlet alapján állapítható meg, ahol x ebben az esetben a termelt szénmennyiséget jelenti. A példaként tárgyalt négy különböző nagyságú üzemnél ez a határérték 26,9; 16,8; 13,4, illetőleg 11,2 m 3,toona fajlagos vízmennyiségnél adódik. E szerint tehát ugyanolyan fajlagos vízmennyiség nagyobb kapacitású aknaüzemben súlyosabban terheli a széntermelés költségét, mint kisebb kapacitásnál, \ Mindezek természetesen átlagos viszonyokra vonatkoznak, amelyekkel szemben adott esetben jelentős mértékű eltolódások következhetnek be. A bányászatot a víz következtében terhelő költségek megállapítása érdekében végzett kétféle számítás eredménye közötti eltérés nagy jelentőségű az aktív vízvédelem gazdaságossága szempontjából. Jó közelítéssel azt állíthatjuk ugyanis, hogy az y = egyenlet az aktív vízvédelem költségeinek J 0,6 felel meg, az y t = 203,28 + 0,83 x 4 egyenes alapján megállapított vízemelési költségek és az parabola közötti különbözet pedig azoknak a további nehézségeknek a költségtöbblete, amelyek az előző előadás szerint a víz miatt teiihelik a bányászkodást, Aktív vízvédelem esetén tehát ezek megtakaríthatók, miután ennek sikeres megvalósításával megelőzhetők mindazok a nehézségek, amelyek a bányákat általános elvizesedés esetén a közvetlen vízkiemelés! költségeken túlmenően terhelik.
