Hidrológiai tájékoztató, 1963 június

TATABÁNYAI BÁNYAVÍZ ANKÉT - Dr. Gál István: A bányavíz elleni védekezés és a bányavíz hasznosítás gazdasági kérdései

hogy a vízveszélyes helyen rendszerint nincsen mód a műszaki és gazdasági szempontból egyébként legkedvezőbb művelési mód alkalmazására és így a fejtési kapacitás kihasználására. A vízveszélyes területeken elérhető termelési eredményeket erősen lefékezi, hogy nincs mód olcsó, tömegtermelésre alkalmas munkamódszerek bevezetésére és ezen túlmenően még a sok korlátozó feltétel között kialakítható munkahelyek is csak aránylag ritkán telepíthetők. Ez azt vonja maga után, hogy egyegy bányamező lefejtéséhez aránytalanul hosszú időre van szükség és így annak adott szénmennyiségét ennek az aránytalanul hosszú időnek a szállítási, fenntartási, felügyeleti, értékcsökkenési és egyéb, az időben állandó költsége terheli. Ez pedig növeli a fejtési időtartam növekedésével az 1 t szénre jutó fajlagos költségeket. Ezeknek a járulékos terheknek legnagyobb része megszüntethető, vagy legalábbis jelentős mértékben csökkenthető a bányavizek elleni korszerű védekezési eljárásoknak, elsősorban az aktív vízvédelemnek a bevezetésével. Erről a kérdésről részletesen külön előadások számolnak be. így a magam részéről nem kell foglalkoznom a hagyományos és az aktív vízvédelem közvetlen költségeinek az összehasonlításával. Ez a kérdés egyébként is csak esetenként, az egyedi körülmények vizsgálata és ismerete alapján dönthető el. A bányavíz hasznosítás gazdasági kérdéseinek a vizsgálata szempontjából külön jelentősége van azonban annak a körülménynek, hogy ez a megoldás megint feltétlenül a kiemelt víz mennyiségének a növekedése irányában hat. Ugyanakkor, amikor ennek a hatalmas méretű és ájllandóan növekvő vízmennyiségnek esak kisebb hányada kerül további felhasználásra, nagy áldozatokat hozunk a lakosság, valamint az ipar és a mezőgazdaság fokozódó vízigényének kielégítésére! A megoldás bármelyik, nálunk használatos és lehetséges útja hatalmas költségeket emészt fel. Gondoljunk akár a természetes vízfolyások duzzasztására és idényszerű hullámzásának kiegyenlítésére, mint pl. a tiszántúli Keleti és Nyugati Főcsatornánál, akár a Duna^ Tisza közén alkalmazott csőkutas megoldásokra, akár pedig a tározásra, mint a Rakaca völgyében, minde\ nütt hatalmas beruházási költségekkel találkozunk a vízellátási kérdések megoldásánál. A kérdés nagyságrendjére elegendőnek látszik egyetlen példával rámutatni. A Borsodsziráki Vízmű, ami a környék regionális vízellátását van hivatva biztosítani, mintegy 15 millió forintba került és teljesítőképessége 6000 m

3/nap. A tatabányai medence aktív vízvédelmét szolgáló és lehajtás alatt álló XlV/a. aknának a tervezett vízhozama ennek egymagában 6—7-szeresét teszi kí! Ilyen vízmennyiség biztosítása tehát máshol mintegy 100 millió forint nagyságrendű beruházást tenne szükségessé, Tatabányán pedig a bányászati célokat szolgáló beruházások keretében nyer megvalósítást. Azt hiszem, kézenfekvő e rövid ismertetés után a gondolat felvetése, hogy célszerű lenne ezt a két kérdést: a bányák víz elleni védekezését és a vízellátás biztosítását az eddiginél egymással szorosabb kapcsolatba hozni. Abból a hatalmas vízmennyiségből, hmit pl. Tatabányán a bányaműveletekkel kapcsolatban felszínre kell emelni, jelenleg 21,7 m

3/perc kerül felhasználásra, ami a teljes mennyiségnek mindössze 22,6 százaléka. A felhasználók az átvett mennyiségért a szénbányászatnak átlagosan 0,57 Ft/m

3 költségtérítést fizetnek, ami — mint láttuk — a közvetlen ráfordításokat sem fedezi, tehát a szivattyúk áram és sűrítettlevegő fogyasztásának, valamint a gépkezelőknek a költségeit «etm. A hasznosított vízmennyiséigbői 6,7 m

3 jut percenként a város ivóvízellátására, 15 m

3 pedig ipari célra. E mennyiség jelentős része sem tekinthető tehát véglegesen felhasználtalak, mert abból nagy hányad újból visszakerül és megfelelő eljárással megint bekapcsolható a bányavidék regionális vízgazdálkodásába. Ázt a kérdést, hogy a tatabányai aknaüzemek vízmennyiségéből a továbbiak során mennyit lehet és milyen módon ivóvízként és ipari célokra felhasználni, az ankét további előadásai részletesen tárgyalják. Ezeket a felhasználási lehetőségeket mindenesetre meg fogja könnyíteni és kiszélesíti a korszerű aktív vízvédelem. Ennek a révén ugyanis a víz néhány helyre koncentráltan, nagy mennyiségben fog rendelkezésre állni, szükség esetén olyan tiszta állapotban, hogy közvetlenül emberi fogyasztásra alkalmas legyen. Ezeknek a további felhasználási lehetőségeknek és az ezekkél járó követelményeknek mielőbbi rögzítésére lenne szükség, hogy azokat az aktív vízvédelem további munkálatainál és végleges kialakításánál figyelembe lehessen venni. E tervek népgazdasági mérlegelésénél .mindenesetre figyelembe kellene venni, hogy a szükséges költségek milyen mértékben terheljék a szénbányászatot és a vízellátást. Azon a jelenlegi gyakorlaton, hogy mindezek a kiadások kizárólag a szénbányákat terhelik — legalább is a kérdések elvi elbírálásánál — feltétlenül változtatni kell, függetlenül attól, hogy a szükséges hitelkeretet végső fokon milyen címen bocsátják rendelkezésire. Ez a kérdés annál inkább szükségesnek látszik, mert a vízmennyiség további fokozódásával egyes aknaüzemeknél felmerülhet az üzemeltetés vagy leállítás kérdése, ha a vízemeléssel együttes költségekre csupán a termelt szén értékének kell fedezetet nyújtania. Ez a kérdés Tatabányán — ha nem következik be a vízmennyiség további ugrásszerű növekedése — természetesen csak később lesz időszerű, mint a gyengébb minőségű és kisebb értékű szenet termelő medenoékben. A vízellátás követelményeinek a figyelembe vétele pedig éppen a nagy vízhozamú aknák fenntartását indokolja, amelyeknek gazdaságossága gyengébb széniminőség esetén kizárólag a termelt szén hasznosítása mellett már csak nehezen biztosítható. Ezeknél egyrészt nagyobb mennyiségű és így jobban felhasználható vízmennyiség áll egy helyen rendelkezésre, másrészt, pedig a fajlagos vízemelési költségek is kisebbek. Ezt mutatta már az iparág átlagában, valamint a Tatabányán és Dorogon felmerült fajlagos vízemelési költségeknek az előadásom elején bemutatott öszehasonlítása. Ugyanerre az eredményre vezet azonban a tatabányai aknaüzemek adatainak részletesebb vizsgálata is. Ezek eredményeként a 4. ábra mutatja be a vízemelés fajlagos költségei és az emelt víz mennyisége közötti összefüggést. /C

e /Ti' tv/ vfant/Mj/fttf 4. ábra. A tatabányai aknaüzemek fajlagos vízemelési költsége az emelt vízmennyiség függvényében Az összefüggés természetesen nem tekinthető az az egész iparágra általános érvényűnek, mert hiszen aa csak a tatabányai aknák vízemelési adottságait és műszaki megoldásait tükrözi. Az összefüggés tendenciáját azonban mindenesetre már általános érvénnyel jellemzi. 100