Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Entz Béla: A tihanyi Hidrobiológus Napok - Tóth József: Ötéves a Műegyetem Jósvafői Kutatóállomása

higiénés vizsgálatáról (Schiefner Kálmán), továbbá a vízállásnak a folyami árterek élővilágára gyakorolt hatásáról (dr. Havranek László) tartott előadásokat és a többi általános vagy speciálisan hazai vonatkozású limnológiai kérdésekről tartott előadást. Külön érdekessége volt az Utermöhl-féle planktonmikroszkóp bemutatása és használatának ismertetése (dr. Tamás Gizella) és ahhoz csatlakozóan a módszer alkalmazásának eredményeiről tartott előadás (dr. Uherkovich Gábor). Összesen 30 előadás hangzott el. Az első estén 2 vetített képekkel kísért előadáson beszámolók hangzottak el az Amerikában megrendezett XV. Nemzetközi Limnológiai Kongresszusról. A kongresszus ülésszakát dr. Sebestyén Olga, a tanulmányutat pedig dr. Entz Béla ismertették. Az ülésszak végén rövid szakosztályi megbeszélés volt a szakosztály következő évi programjáról. Az előadásokat szinte kivétel nélkül élénk vita köta követte. Ezek mellett a napok során további szakmai tapasztalatcserére nyílt alkalom, a nyugodt környezetben az esti órákban és az előadások szüneteiben. Mint más években is, idén is többen közvetlenül megismerkedtek a tihanyi intézetben jelenleg folyó kutatómunkával, és különösen sokan töltöttek hosszabb időt az intézet kitűnő szakkönyvtárában. Az elhangzott előadások mellett ezek adják meg az évenként megrendezésre kerülő Hidrobiológus Napok értelmét és ezért emeli a tihanyi környezet különösen azok értékét és eredményességét. Dr. Entz Béla Ötéves a Műegyetem Jósvafői Kutatóállomása TÓTH JÓZSEF Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem A legutóbbi évtizedek a természettudományok terén új tudományág születésének lehettek tanúi. A karsztos területekkel, barlangokkal kapcsolatos jelenségek megfigyelése, azok összefüggéseinek felismerése, a tapasztalati adatok dialektikus rendszerezése során kialakult sokrétű, komplex új tudományág a szpeleologia vagy barlangtan. Elméleti és gyakorlati módszerei nemcsak hazánkban, hanem világszerte rohamosan terjedtek és fejlődtek. Az új szemlélet új lehetőségeket teremtett a karszt- és barlangkutatás számára, s ez a kutatómunka jelentős fellendülését eredményezte. E fellendülés egyik eredménye volt hazánkban a felszabadulás utáni évek új módszerekkel történő barlangfeltárásainak sorozata különösen a Bükk hegységben és az Aggtelek környéki karsztvidéken (Pénzpataki, Jávorkúti, Bolhási, Létrási víznyelőbarlangok. Béke, Kossuth, Szabadság barlangok stb.). A sikeres barlangfeltárások egyik jelentős eredménye volt 1954—55-ben a Jósvafő melletti Vass Imre barlang felfedezése. Az újonnan feltárt barlang tudományos szempontból annyi érdekességet rejtett magában, hogy kívánatossá vált benne rendszeres, folyamatos kutatásokat végezni. Az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem 1957-ben 11 tanszék áldozatkészségével kutatóállomást létesített -a Vass Imre barlang mellett. Az állomás Jósvafő község határában, a barlang közvetlen közelében a Kis-Tohonya forrás mellett épült, Reischl Antal professzor tervei szerint. A környezetbe illő modem épület lehetőséget nyújt a kutatók elhelyezésére laboratóriumának felszerelésére pedig alkalmassá teszi arra, hogy valamennyi szükséges vizsgálatot a helyszínen, késedelem nélkül lehessen elvégezni. A kutatóállomás munkatársai — az állomás állandó személyzetén kívül — a Műegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének barlangkutatói, javarészt egyetemi hallgatók, de vannak közöttük már végzett mérnökök is, akik egyben a Vass Imre barlang felfedezői, és nagyon sok modem vizsgálati módszer és eljárás kidolgozói is. A kutatóállomás munkáját előre megszabott terv szerint végzi, messzemenően figyelembe véve egyes részfeladatok kidolgozása, illetve alkalmazása terén a gyakorlati élet igényeit is. A kutatóimunka végső célja általában a karsztos kőzettömeg térségében 'kialakuló vízrajzi (hidrográfiai) rendszerek vizsgálata, ezek fejlődését, kialakulását megszabó törvényszerűségek felismerése, az észlelt jelenségek létrehozó okainak kifürkészése és magyarázata. Az állomás 5 éves működése alatt fontos feladatának tekintette a karsztban kialakuló karsztvízrendszerek, illetőleg ezen belül a járható méretű barlangok kimutatására alkalmas módszerek kidolgozását. A karsztvízrendszerek közvetlenül hozzáférhető külszíni részei a víznyelők és a hozzájuk tartozó karsztforrás. A köztük levő kapcsolat kimutatása a víznyelőbe adagolt különféle jelzőanyagnak (festék, sóoldat, radium-izotóp) a forrásnál való észlelésével' történik. Ilyen vizsgálatok alapján bizonyosodott be, hogy a jelenleg 1 km hosszban ismeretes Vass Imre barlangnak még jelentős ismeretlen szakaszai várnak feltárásra. A barlang teljesen független az Aggtelekkörnyéki nagy barlangrendszerektől (Baradla, Béke, Kossuth, Szabadság barlangok), ellenben valószínű, hogy a csehszlovákiai oldalon fekvő Milada-barlanggal áll kapcsolatban (1. ábra). 1 ábra A Vas

s Imre barlang környékének vázlata _ 1 Barlangbejárat 2. Időszakos vízfolyás. 3. Barlangjarat 4 Forrás. 5. Feltételezett feltáratlan barlangiarat. 6. Országhatár. Az állomás munkatársai nagy gondot fordítanak a környék karsztvízforrásainak folyamatos megfigyelésére is A források sok szempont alapján torteno rendszeres ' vizsgálata (főleg vízhozam hőmérsekletmeres, kémiai elemzés, vezetőképesség-meghatározas) általában elég biztos alapot nyújt a hozzájuk tartózó földalatti vízjáratok méreteinek, tágasságanak, atlagos szelvényének, jellemző arculatának előrejelzesere. Például tág járatokra, azaz ember számára is járható méretű barlangokra utalhat a megfelelően nagy átlagos vízhozam mellett a vízhozamnak, homersekletnek, vezetőképességnek nagyarányú ingadozása, a csapadék hatásának gyors és jellemző megnyilvánulása a nagy 82