Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Staár László: A Fertő tó nádkitermelésével kapcsolatos kutatási kérdések és eredmények

II» A nád aratási idejének helyes meg-választása A teljes nádaratás szükségessé tette az aratás idejének helyes megválasztását. A 4. parcellán VII. hó 24-én levágott zöldnád 25%-kal adott kisebb termelést, mint az előző év ugyanezen időszakában levágott zöldnád. Ez igazolja azt a gyakorlati megállapítást, hogy zölden egymásutáni években levágott nád termése elsatnyul, s mennyiségében visszaesik, mivel a tartalékanyag a rizómába lehúzódni nem tud, és a korai vágás miatt a jövő évi rügyek egyrésze kihajt. Ugyanez az eredmény mutatkozott meg a 7. sz. ellenőrző parcellán is. Az október közepén levelesen learatott nád a 4-es parcellán 5%-kal adott kisebb termést, míg a 7-es parcellán november 4-én történt aratásnál csökkenés nem volit. A 3-as és 10-es parcellákon beállított nádaratási kísérlet november 15-től kezdődően havonta április 15-ig történt, és csupán az április 15-i mutat 15—20%-os visszaesést, ami a kibújó termőrügyek letiprásával jár, és igazolja, hogy március hó végéig az aratást be kell fejezni. Május hóban learatott területeken már zöld nádszálak is kerülnek a kévébe, és a következő termelési időszakban ezeket a területeket satnyaságuk miatt learatni nem érdemes. III. Gépi aratás és szállítás A megnövekedett nádszükséglet szükségessé tette a gépi aratás beállítását, mivel az egyre fogyó kézi munkaerő és a természet mostohasága a teljes learatást nem engedte meg. Az 1956. évben beállított lánctalpas vontatású nehéz aratógépek nem váltak be, mivel nagy súlyúknál fogva a puha talajban levő rizómákat összezúzták, azok elrothadtak és kipusztultak, úgy, hogy a három éven keresztül folytatott aratás és szállítás a nádállomány 16—18'%-át kiirtotta, a benövéshez 6—8 évre van szüksége. Kísérletek folytak a továbbiakban a kisebb súlyú (1600 kg-os) Maulwurf traktorokkal, ezekre 50 cm széles guimiszalagot szereltek, rugóval függesztett hátsó kerékkel. Sajnos ez a típus sem válik be, mivel az 1 cm

2-re eső nyomás meghaladja a 20 dkg-ot, ami további kártételt okoz, úgy, hogy nedves talajon történő aratásnál m

2-ként csak 10—12 szál nád fejlődik, az is satnyán, és őszig vagy eltörik, vagy cimbert sem hoz, addig a nem tiport területen m

2-kén,t 80—100 egészséges nád fejlődik. Így az ikerkerekes Zetorok és Maulwurf traktorok után a következő évi termésből 30% esik ki. A kártételt elszenvedett év után a csapák teljesen benőnek, amint ezt a kísérleti parcella is mutatja. A kiásott rizómatömibön látszik, hogy a talaj felszínétől számítva 20 cm mélységig a rizómák szeptember hóra elbarnulva megrothadnak, és következő év után a mélyebben fekvő rügyek hajtanak ki. Ezelk szerint a nádaratágép 800—1000 kg-nál nehezebb nem lehet, teljes súlyával a gumilánctalpat egyformán terhelje, és rögzítő vasaknak is belül kell lenni, így a kaparás veszélye is kiküszöbölődik. A területek megközelítése és a kiszállítás kérdése az ekés árokkal megoldottnak látszik, csupán a kiszállításra kell nagyobb számú motorcsónakot beállítani, úgy, hogy a kiszállítás a víz felmelegedéséig partra kerüljön, mert a nádban levő 50—80%-os páratartalom is gyorsítja a nád korhadását. A nagyobb beruházás ellenére is a körcsatorna vonalán kell építeni a keskenynyomtávú vasutat, mert azon fagyos időben is folyhat a szállítás, és 4000 kéve kihordásához 15 kg gázolajra van szüikség, addig az 1000 kévét szállító rocsó 40 liter benzint fogyaszt. A körcsatomával párhuzamosan még egy csatornát kell ásni, és a kitermelt teljes földmennyiség a középre kerülve képezné a vasút töltését. Itt a megépítendő csatornahidak képezik a költség lényeges részét. Fagymentes időben a vasútra való ráhordás csónakkal, fagyás esetén szánnal történne. A régebben ásott és tisztított főcsatornák tisztítását sürgősen meg kell kezdeni, és úgy kitisztítani, hogy a fenékszint a 114 m A. f. mélységet elérje, mert a felkavart iszapmennyiség az ekésárok torkolatánál lerakódik, és évenkénti kikotrásuk tetemes összegbe kerül. IV. Rovar- és gombakár kiküszöbölése A korábbi időszakban a nádat teljes mértékben nem sikerült learatni, így a megközelíthetetlen területéken 4—5 éves nádak maradtak fenn, ami kedvezett a kártékony rovarok és gombák elszaporodásának. Ezen területeket a múlt évben sikerült ugyan leégetni, kártétel mégis mutatkozik. A nád parazitáiról Erdős József, az Állattani Közleményekben írt az 1955. évben értekezést, de a paraziták közelebbi megfigyelésével gyakorlati szempontból nem foglalkozott senki, s azok életmódjának megfigyelése további kutatómunka tárgya. A nád lényeges kártevői a nádi bagolylepke, a legyek közül a' nádgubacs-légy, a hártyás szárnyúakból a Persicia niclusa tesz lényeges kártételt. A levéltetvek kártétele inkább a nád fehéres színeződésére korlátozódik. Megfigyeléseink szerint — mivel a Fertő teljes területe learatást nyert — olyan helyeken mutatkozott kártétel, ahol a levágott múlt évi nád tárolása még április közepén is a nádasban történt. E helyeken az új nád 5—7'%na a depó közvetlen közelében fertőzött volt a Persicia álcájával. Különösen nagymérvű volt 1961-ben a bagolypille álcájának 'kártétele, ami sok helyen meghaladja a 30%-ot is, és a nád letörve hasznavehetetlenné válik. A kutatás további tárgya a bagolypille életének teljes megfigyelése. Fel kell deríteni, hogy hol bábozódik be, tavass-zal milyen hőmérsékleten és mikor indul fertőző útjára, és milyen idegméreggél pusztítható anélkül, hogy a halállományt ki ne pusztítsuk. A gombák közül többidejű nádasokban az Ustilago grandis (üszöggomba), pangó vizek helyén a Puccinia phragmitis (levólirozsda) károsítja a nádat, de ezek kártétele az égetéssel és. az ekésáikokon történő gyakori vízcserével kiküszöbölhető volt. 162