Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Vendel Miklós: Sopron vízföldtana

mészkő, mind az alatta lévő homokos-kavicsos rétegek erősen likacsosak. A határontúli paleozóos kristályos palákból álló területre hulló csapadék szerintük elszivárogni nem tud, s így a kutatási területre eső likacsos rétegekben mozog rétegvízként KÉK irányban. Ez a vízáramlás nem szűnik meg a lajtamészkövek jelenléte miatt sem. A Ruszt-Fertőrákosi domlbvonulat fertőparti részén a hegyek lábánál szerintünk rengeteg rétegforrás jelenik meg. Minden bizonnyal jelentékeny vízmennyiség csapolódik itt meg, és ha ezek elé a Rákos patak völgyében fúrásokat telepítenek, akkor nagy része megfogható lenne, még mielőtt a lajtamészkővonulat alatt a vető vonala mentén a felszínre törhetnének (a vetővonal alatt nyilvánvalóan a Fertő-menti törés értendő). Nevezett szerzők vizsgálataikkal sokban hozzájárultak Sopron környékének vízföldtani megismeréséhez. A Rákos patak völgyének fúrásokkal való feltárása meg is történt. Ezek közül 5 kísérleti és termelő kúttá való kiképzése is elkészült. Bár a közvetlen vízgyűjtő terület nem valami nagy, igen előnyös, hogy a részmedence nagy részén jó vízáteresztőnek minősíthető kőzetek vannak a felszínen, ami a csapadék beszivárgását nagymértékben biztosíthatja. További nagy előny, a kedvező medenceszerű szeikezet is, amely a vízgyűjtő terület rétegeinek a részmedence nagyjában É-D-i irányú tengelyvonala felé való összegyülemlését biztosítja. A részmedence szerkezetéről képet adhat a 3. ábrán közölt I-III. szelvény. Szaggatott egyenessel rajzoltuk ezeken ama töréseket (vetődéseket), amelyeknek a helye a letakarás miatt nem rögzíthető kellő pontossággal. Az I. és II. szelvény nyugati részén a két lehetséges szerkezet változatát adtuk. Az egyik töréses, a másik egyszerűen rátelepüléses szerkezet. Amint a szelvényekből kitűnik, a medenceszerű szerkezetet törések mentén bekövetkezett süllyedések alakították lényegében ki. A törések még a pannóniai képződményeket is érték, ami azt jelenti, hogy negyedkori recens mozgások sem lehetetlenek. A törések nyilvánvalóan kedveznek a különböző rétegekben tárolt vizek közlekedésének, valamint elősegítik a mélyebben tárolódó vizek felszállását. Különösen áll ez a részmedence keleti részéből emiitett, lényegében E—D-i irányú és Ny felé hosszú törésről, illetve törésövről, a Ruszt—Fertőrákosi dombvonulat nyugati szegélyén. A Schmidt Eligius Róbert és Ferencz Károly által a Rákos patak völgyében, valamint Csókás János és Vecsey György által a két Tómalom vonalában feltételezett vagy igazolt tektonikai vonalak az említett mintegy 20 km hosszú törésvonal, illetve törésöv részeinek tarthatók. A részmedence Ny-i és D-i peremén megjelenő tortonai tengeri agyag biztosan vízrekesztő és tárolásra alkalmatlan, s keleten a Ruszt-Fertőrákosi dombvonulatban a részben letakart kristályos palatömeg is az, a felette elhelyezkedő tortonai mészkövek közül pedig a porózus szerkezetű, valamint a mészhomok jó vízáteresztőnek és tárolónak, a tömött mészkő változatlan állapotban pedig már csak kevésbé olyannak tartható, ezen azonban a karsztosodás változtathat. A részmedence felszínrőil beszivárgó talajvizet elsősorban a tárolásra különösen igen alklam^s szarmata-pannóniai medence kitöltésben keli keresnünk. Figyelembe véve az üledékeknek medenceszerű te.épülését, a részmedence tengelyvonalának környéké lenne tartható mindenütt az üledékekben tárolódó víz feltárására a legalkalmasabbnak. Ott azonban, ahol a tengelyvonal eltér a részmedence keleti peremi törésétől, mint a két Tómalom környékén, ott e törés környéke bizonyult eddig vízfeltárásra igen alkalmasnak, bár nem minden itteni fúrás vált be, amint ezt a T 6 és a T 4 fúrás gyakorlati sikertelensége bizonyíthatja. A törések vízföldtani szempontból természetesen hasznosak, részben különböző sztratigráfiai szintű rétegvizek kapcsolata, részben pedig ezek felszállása szempontjából. A részmedence mélyvonala környékén a térszíni magasságok 140—160 m közt vannak. A vízbeszivárgás szempontjából elsősorban fontos szarmata és pannóniai üledéksorokban a szarmata képződmények peremi részein a térszíni magasságok pedig a következők: K-en 170—210 m, Ny-on 260—300 m, D-en pedig mintegy 240 m. Ezek alapján érthető, hogy a medence mély részében telepített fúrásokból nyomás alatt álló felszálló víz nyerhető. A szarmata és kevésbé a pannóniai rétegsorban a fúrások szerint további vízrekesztő es vizvezető rétegek vaitozasa mutatkozik, s ezért világos, hogy több réteg is adhat vizet. A fúrások részletező retegazonosítása a szarmata rétegesoportiban a ierakódas deltajellege miatt megbízhatóan nem vineto keresztül, A pannóniai sorozatban ugyancsak nenezsegekkel küza a reszletező rétegazonositasban a geologus. Eddigi ismereteink szerint Kivetei a szarmata es a pannóniai emeletek határát jeizó agyagos szint. A Fertőrákos környékén fakadó vizdus Fertőparti íorrasoK (lertorákosi Nagy xorrás, Macska lorras; a likacsos tortonai mesziKoveken es mesznomoKon atnaiacto vízből taplaikoznatnak, amint erre Schmiat tiiiyous Robert es r erencz i\aroLy (2'á) véleményükben mai- ramuiattak. A források vízenek egy resze oldalas mozgassa! a r'eno szintjénél magasaoD helyzetű Koíuuai reszmeaence vizéből is szarmazhatik az UjhegyFertoraKos-.Lapos berc-Tomaimi aomib alatt, a Kiristaiyos paiagat letakart gerince felett a laj taineszKo es a szarmata sorozaton át. ni iorrasoK a ±íuszt-i; ertoraitosi aomDvonuiat Keleti peremen futó nagy tóréshtz xotötteK, amelytol keletre a Fertő to meueneejeben pannóniai vizrekesztó képződmény ak gyaníthatok, amelyek a „Karsztvizet" tovaibbi K. felé való mozgásaDun gatoijaK. A soproni ankéton Kessler Hubert ugyancsak rámutatott a lerto-parti források vizdussagara. A jt'ertórakostol K-re eso Nagy forrás megaliapitasa szerint 700—aou l'p hozamú (2u). E vizet a lajtameiszkoDe beszivárgó csapadékvízből származtatva karsztvízereaetunek tekinti, amelynek táplálásában szarmata kavics is valószínűleg részt vesz. A Kóhiüai reszmedence vízével való esetleges összefüggés megvizsgálására (ami szerintünk is fennáll) ajánlotta, hogy a kőhidai kutak tervezett együttes próbaszivattyúzása idején figyeljék a Fertő-parti források és kutak vízhozamváltozásait is. Ennek értelmében a VITUKI karsztvíz kutató csoportja Kessler Hilbert vezetésével a Kőhida-Soproni puszta közötti és a Tómalom környéki új kutak tartós próbaszivattyúzása idején vízhozaméréseket végzett a fertőrákosi Nagy forráson, a két terület esetleges hidrológiai összefüggésének vizsgálatára. Az elvégzett vízhozam mérések adataiból azonban Zólyomy László szerint a vízföldtani összefüggésre egyértelműen következtetni nem lehetett (28). A Rákos patak völgy Kőhida-Soproni puszta közötti szakaszában feltárandó vizekből 500 m

3|/nap lenne a biztosítandó Fertőrákos számára (1). Erre a célra azonban, ha kellő tisztaságúnak bizonyulna, a fertőrákosi Nagy forrás felhasználása is kínálkozik, mert ily módon a Kőhida-Soproni puszta között feltárt vizek mind Sopron rendelkezésére állhatnának. Igaz, hogy a szóbanforgó forrás felhasználása esetén a falu nagy részének magasabb helyzete miatt a víznek mintegy 50—60 m-es emelésére is szükség lenne, de mintegy 20—25 m-es emelés kellene' a Kőhida-Soproni puszta közötti kutak vízéből történő megoldás esetén is, nem is szólva arról, hogy kb 2 km vezeték viszont megtakarítható lenne. Fertőrákos jelenleg szivattyús utcai kutakból fedezi vízszükségletét. Ezek szelvényeire vonatkozóan nem sikerült adatokat szereznem. A valószínűség amellett szól, hogy a legtöbb kút a lajtamészkőben tárolódó vízből ad, amelynek szintje Ny-ról K felé várhatóan mintegy 130 m-ről 120-re süllyed. Ha Fertőrákos vízellátását a kőhidai kutak vízéből biztosítanák, akkor is meggondolandó lenne a 111