Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - A FERTŐ TÓ KUTATÓ TUDOMÁNYOS BIZOTTSÁG TANULMÁNYAI - Dr. Vendel Miklós: Sopron vízföldtana

találhatók még a régi folyóvizek, patakok kavicsos lerakódásai, de már csak roncsok alakjában. A teraszokkal Kárpáti László foglalkozott behatóbban (18). A negyedkori képződmények közül a hajdani patakvölgyeikben Sopron vízellátása szempontjából igen fontos vizet tároló pleisztocén kavicslerakódás van a tengeri tortonai agyag fedőjében a várostól ÉNy-ra eső területen, valamint a város alatt és tőle D-re is. A kavics vastagsága egy-két méter csupán. A kavics felett vályogos-homokos rétegek vannak még, átlagosan ugyancsak egy-két méter vastagságban. Szintén pleisztocén képződmény az igen alárendelt elterjedésű lösz, amely sok helyen homokos jellegűvé válva, azonban jelentősebb terlületrészéket borít, különösen a Kőhidai részmedencében. A földtani jelenkort a mai patakok kavicsos-homokos-iszapos lerakódásai, továbbá lejtőtörmelék, s helyenként még lápföld és tőzeg is képviseli. Vízföldtani viszonyok. Sopron város vízellátási kérdéseivel földtani-hidrológiai szempontból először Heinrich Wolf foglalkozott 1868-ban (3). Sopron vízellátása szempontjából a vízválasztók figyelembevételével 3 vlzterületet különböztet meg. Ezek a Bánfalvai (Wandorfer). Somfalvai (Schadendorfer) és a Rákosi (Kroisbacher) patakok vízgvűjtő területei. A Bánfalvi patakot Rákpataknak, a Somfalvi patakot pedig Sopi óntól kezdve a megye területén Ikvának is nevezik.) Mindhárom - vízterületet ismerteti Is. Vízföldtani szempontból Igen fontos az a megállapítása, hogy az említett vízterületek, lényegében völgymedencék, lépcsőzetesen helyezkednek el, általánosságban nyugatról kelet felé egymás felett, s talajvizük egy részét a mélyebb területre leadják. Wolf megad ia a viszonylag vízrekesztő képződményeket: kristályos közietek, „brennbergi márga" (= brennbergi édesvízi széntelepes rétegek), „lőveri agyag" (= tortonai tengeri agyag), congeriás agyag (= pannóniai agyag), s részben a diluviális vályog, valamint a víztároló, vízvezető képződményéket is: ligeterdői kavics (Auwald Schotter), lajtamészkő, szármáclai rétegek, Bel veder-kavics és homok (= alsópannóniai kavics és homok), diluviális kavics. Majd részletesen foglalkozik a vízháztartási viszonyokkal a gyűjtőterületek és az évi csapadékmennyiség figyelembevételével. Wolf rámutatott már a patakvölgyeket kitöltő fiatal kavics fontos víztároló voltára is, valamint a Tómalom vidékének vízdússágára. Valószínűnek tartia továbbá azt. hogy az általa Belveder-homoknak jelölt (alsópannóniai) rétegcsoport a Bécsi utcában és környékén közvetlenül a tengeri agyagrétegre települ, s hogy azon át az Ikva vízének egy része a Csalánkert és a Kistómalom felé elfolyik. Az Ikvahíd és a Schönherr-malom közt az Ikva (nála Schadendorfer Bach) olyan rétegeket táplál, amelyek a Tómalom felé dőlnek, s ily módon a fertőrákosi terület vízmennyiségét gyarapítják. A Sopron környéki máig megismert képződmények közül vízvezetők és tárolók a különböző korú kavicsok, homokok, a mészkövek közül különösen a likacsos lajtaimészkő, átnemeresztők az agyagok, vályogok. Sorra véve Sopron környékének különböző, s földtanilag eléggé elkülöníthető területrészeit, vízföldtani szempontból a következőket mondhatjuk. A Brennbere környéki (a Brennbergi küszöb tetejére eső) helvéti képződményekben a csapadékvíz beszivárgó része a rétegek általában ÉK-i dőlésének (9) irányában, Fraknónádasd (Rohibach), Márcfalva (Marz) és Nagymarton (Mattersburg) felé veheti útját. Az e területen elszivárgó víz elsősorban tehát az osztrák területet táplálja. Magyar szempontból csupán a szóbanforgó rétegekbe bevágódó Rákpatak hidegvízvölgyi része jöhetne vízszolgáltatás céljából tekintetbe. Minthogy azonban a brennbergi terület helvéti emeletbeli, vetőkkel átjárt, erősebben kavicsos-homokos rétegsora a víz mélyreszivárgását élősegíti, az elszivárgó víz nagyobb része a Fraknónádasd (Rohrbach) és Ágfalva közé eső medencerész mélyebb rétegeiben lenne leginkább kereshető. A Hidegvízvölgyben van egyébként egy kissé jelentősebb forrás is, a Hidegvíz forrás. A helvéti képződményekből felépülő brennbergi területrész forrásviszonyait újabban Firbás Oszkár ismertette a Soproni hegység forrásairól készített tanulmányában (19). Kessler Hubert ugyancsak közöl több Sopron környéki forrásról adatokat, köztük a Hidegvíz forrásról is (20). E forrásokra a Firbás Oszkár által mért vízhozamokat adja az 1. táblázat. Heinrich Wolf a Hidegvízvölgy forrás vízhozamát 1868, XI. 16-án napi 122,8 m

3-nek találta, a Hidegvízivölgy alluviurnának vízét pedig völgyzárógáttal felfogottan 789,5 m

3-nek vette. E két mennyiség összeadva napi 912,3 m

3 vizet jelent. Firbás Oszkár a Hidegvízforrás hozamát 1955—58. évi észlelések alapján a Wolf-íéle értékeknél kezdvezőtlenebbnek, 72—86,4 m

3/napnak találta, illetve becsülte. Kessler Hubert ugyané forrásnak vízhozamát 1953. XI. 24-én 150 l/p = 216 m

3/nap, 1955. nyarán pedig csak 25 lj/p — 36 m

3/ nap-nak adta (20). Meg kell azonban jegyeznünk azit, hogy száraz időszakban a Rákpatak vize, s így várhatóan a vele összeköttetésben álló alluviális hidegvízvölgyi vízmenynyisége is erősen megapad, egyenletesen állandó vízszolgáltatásra innen tehát nem túlságosan számíthatunk, legfeljebb gátolásal javítható a helyzet. Mindamellett a kérdés további pontos vizsgálatát kívánatosnak gondoljuk, főleg ipari víznyerés céljából, amint azt Juhász József ajánlotta is, de talán inkább már a Ráfcpaitaiknak kristályos palákra eső alsóbb szakasza, ahol a palaalzat a völgytalpon törmelékkel fedett. A Soproni hegység kristályos paláiban jelentős vízmennyiség nem várható. Vendl Aladár a kristályos palák felsőbb repedezett s részben töredezett zónájából említ a Soproni hegység egy-két helyéről igen gyenge vízszivárgást (21), s a kristályos palák régióját vízszolgáltatás szempontjából már ő is kedvezőtlennek ítélte. Firbás Oszkár nemcsak az 1. táblázatban összefoglalt, a helvéti üledékterületre eső forrásokat, hanem a Soproni hegység kristályos palaterületéről és közvetlen pereméről is számos forrást ismertet. Ezek általában törmelékforrások. (Ezeket a 2. táblázat adja.) A két táblázatban felsoroltakon kívül Firbás Oszkár egyébként még több, közelebbről eddig még nem vizsgált, általában igen gyengén vagy csak időszakosan működő forrást is említ, főleg kristályos palaterületről. Ezek közül jobb forrás pl a kristályos palaterületeken fakadó Bükkfaforrás a Bükkfaforrás árokban, az Tkerároki forrás az Ikerárokban, a Fenyőforrás, a Kisfüzesforrás, a Tövissüvegi forrás. A működő források általában mind igen gyenge hozamúak. Alig akad egy-két olyan, mint pl. a fentebb említett Hidegvíz forrás, amelynek vízhozama a 15 l'p-et meghaladja. Kessler Hubert forrásadatait a 3. táblázat

ban, a Soproni hegység magyar területrészére eső források összíhozamát Firbás Oszkár mért értékei alapján a 4. táblázatban közöljük. A táblázatokban szereplő számokból egyébként megállapítható, hogy a hegység forrásai Sopron vízellátása szempontjából nem jelentősek. A Soproni hegység forrásaiból jelentősebb menynyiségű vízkivételre az előzők szerint tehát nem számíthatunk. Említésre érdemes, hogy a Soproni hegység heLvéü üledékes területére eső brennbergi barnakőszénbánya vízhozama mindig csak csekély, a legkiterjedtebb művelés idején is Vajk Artúr szerint csupán 168-216 m^/nap volt, amihez még átlag 1 m

3/óra kutakból származó ivóvíz járult. Brennberg vízszegénységéhez hozzájárul a terület vízválasztó jellege is, a lehullott csapadékvizek nagy részét a patakok gyorsan elszállítják. Soprntól ÉNy-ra az Ikva (Somfalvi patak), Ligetpatak s a Bánfalvi patak völgyében vékony, mintegy 2—3 m vastag pleisztocén vályog és homok alatt s a