Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Erdélyi Mihály: Magyarország Vízföldtani Atlasza (ismertetés)

mofagéval közel azonos, ugyanakkor nem tűzveszélyes, ezért áttértek ennek alkalmazására. Az Evifag ára 18 Ft/kg. KORSZERŰ KORRÓZIÓ GÁTLÓ ELJÁRÁSOK A MAHART HAJÓJAVÍTÓ ÜZEMBEN A

z acél és fémfelületek oxidációja élettartamcsökkentő tényező. A MAHART Hajójavító Üzem a hajótestek, felépítmények, gépészeti berendezések, szerelvények stb. felületvédelmét fontos feladatnak tekinti. Az üzem anyagvizsgáló laboratóriuma a műszaki fejlesztés keretében folyamatos kísérleteket végez, a folyó és tengervízi, valamint légköri korrózió megakadályozására. Az eredményes eljárásokat gazdaságossági szempontok figyelembevételével értékelik, a megfelelő üzemszerű alkalmazására technológiai előírásokat készítenek, segítséget nyújtanak a módszer bevezetéséhez és ellenőrzik az előírások pontos betartását. Néhány példa az 1961—62. évben bevezetett eljárásokról, illetve kísérleti módszerekről: Gépészeti berendezések felületvédelme a tárolási idő alatt műanyagbevonattal történik. A műanyagot szórópisztollyal hordják fel az alkatrészre és azt beépítés előtt — mint a képen látható — letépik a felületről. A boxer hajókon elsőízben alkalmazták a Lakkfestékipari Kutató új hajófestékeit. Különböző festékbevonatrendszerek védik a hajótestlemezeket a víz alatt, vízvonalnál és vízvonal felett. A tapasztaltak szerint az új festékek előnyei a korábban használt míniumhoz viszonyítva: korróziógátló hatásuk jobb, egészségre ártalmatlanok, költségmegtakarítás cca 25%, gyors száradásuk miatt csökkentik a festési munkák átfutási idejét. A boxer hajók egyes víz alatti szerkezeti elemei acélból, alumíniumból és rézből készülnek. A galvánelemképződés megakadályozására az alkatrészen fém és műgyanta bevonatot alkalmaztak. Tamás Béla Magyarország vízföldtani atlasza (ismertetés) Sub pondere ereseit pálma — teher alatt nő a pál- külföldön 3—4-szer annyi szakember végez, teljes alma. Mi köze ennek általában a Magyar Állami Földtani Intézet vízföldtani kutatásaihoz és kiadványaihoz, különösen pedig Schmidt Eligius Róbert Kossuth-díjas szerkesztésében megjelent reprezentatív monográfiához. Pedig sok köze van. Engedtessék meg nekem, hogy feltárjam, s ezzel részben magyarázzam is egy majdnem százéves' nagymúltú és fényes jelanű országos intézmény vízföldtani kiadványainak keletkezési körülményeit és ezzel mindjárt megfeleljek az első mondatra is. A vízföldtani kutatás a Magyar Állami Földtani Intézetnek 1953. elejétől, a legutóbbi két évet, s közben egyet-másfelet kivéve, mostoha gyermeke volt Egy időben az ország folyamatban levő talajvíz térképezésére költött pénz a „népgazdaság vagyonának elherdálása" volt. E felsőbb vélemény miatt a munka 1953-ban egy időre abba is maradt. Csak a „jó szomszédok", a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és a Vízügyi Főigazgatóság táplálták a mostohát, vagyis az ő költségükre folytathatták Rónai András ós munkatársai a talajvíz térképezését. Később már a saját főhatóságuk segítségével is fejezhették be. Ennek a munkának eredményeit nemzetközileg nagyra becsült kiadványokban (Rónai András: A magyar medencék talajvize, az országos talajvíztérképező munka eredményei 1950—1955. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve XLVI: 1 1956. és Rónai András: Az Alföld talajvíz térképe. 1961.) hozták nyilvánosságra A második kiadását csak az Országos Vízügyi Főigazgatóság és az Építésügyi Minisztérium segítsége tette lehetővé. A Földtani Intézet legutóbbi, az előzőknél sokkal költségesebb és terjedelmesebb ki adván v

a már idegen segítség nélkül készült. Ezzel is jelzi. hogV a vízföldtani kutatás a Földtani Intézetben elfoglalta azt a heamit megérdemel egyre növekvő népgazdaság fontossága és ottani művelői. Schmidt Eligius Róbert és Rónai András, a nemzetközi hírű szakemberek miatt. Schmidt Eligius Róbert és munkatársai sem voltak jobb helyzetben a sanyarú évek miatt, mint Rónaiék. Az egy évtizedes kutató munkát, melynek eredményeit most 1:1000000-es l:200000-es mértékű térképlapokon és szövegkötetben tették közé, igen kicsiny létszámú, személyeiben igen gyakran változó csoport végezte el. Gyakran, sokszor éveken át felsőbb megbecsülés nélkül, lassú előmenetel, anyagi és erkölcsi elismeismeréssel és megbecsüléssel. A térképkötet 44 db, 1:1000000 mértékű lapon a magyar medencék vízföldtani viszonyait ábrázolja a következő csoportosításban: (1) a vízadó összletek térbeli helyzete földtani korok szerint. (2) az artézi víz nyomási és áramlási viszonyai, (3) a feltárható ví

z hőmérséklete, (4) vízföldtani tájegységek, (5) a mélységi víz vegyi alkata, (6) a rétegösszletek fajlagos vízhozam adatai, (7) hévízfeltárási lehetőségek (8) ásvány és gyógyvíz lelőhelyek. Hegyvidékeink vízföldtani viszonyait hegységenként három 1:200000-es mértékű térképlap foglalja öszsze, vízrajzi, vízföldtani és vízkémiai szempontból (46— 69. sz. lapok). Nagy-Budapesten a talajvíz vegyi és vízföldtani jellegét, a negyedkornál idősebb képződmények földtani, szerkezeti és vízkémiai viszonyait és a fontosabb fúrt kutak helyét három lapon, l:100000-es mértékben ábrázolja. Az ismertető nemcsak ismertet, hanem kötelessége a kritika is. Ezt teszem, az általam is nagyra becsült mű iránti kellő alázattal, ismerve súlyos előzményeit, de tudatában annak is hogy hibát csak az követhet el, aki alkot. A monográfia terjedelme miatt csak szemelvényesen ismertethetek. A mű túlnyomó többségét kritika nem. vagy csak lényegtelen érheti, ezért a következőkben főleg a hiányosságoknak érzékeltetésére térek ki. Sajnálatos, hogy a fekü és vastagsági térképek szerkesztéséhez (2) viszonylag kevés fúrást használnak fel. A fontosabb törmelékkúpok fekü térképe (3) nem árulja el az alföldi mélvfekü harmadidőszak utáni mozgásainak törvényszerűségeit, amelyeket a főszerkesztő kutatásai meggyőzően bizonyítottak, s amely elvnek az ismertető is meggyőződéses híve és munkáiban igazolója. A Vecsés—Kecskeméti tönmelékkúpon például a feküfelszín mélységi vonalainak egyenlő távolsága nem láttatja az árokra merőleges töréseket. Kevésbé lenne zavaró ez, ha szaggatott vonalakkal ábrázolnánk az adatok esetleges hiányát. A DK-i Dunántúlon (Somogv. Hegyhát, Mezőföld) a negyedkori feküfelszín megrajzolása könnyű lett volna, mert ott többszáz feltárásban a felsőpannóniai fekü a felszínen van. Ezáltal az 5 térkép csák néhány fúráson 'alapuló általánosítása elkerülhető lett volna. A mélységi vizek nyomásviszonyait az Alföldön 500 m-ig ábrázoló térkép (18) az utánpótlódás irányairés hiányának terhével. Hasonló terjedelmű munkát nak megjelölésével és a rétegösszletek homokosságát 94