Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Thoma Frigyes: Leonard L. Longacre, Harry F. Blaney: Párolgás nagy magasságokon Californiában (könyvismertetés) - Dr. Dobos Irma: Urbancsek János: „Szolnok megye vízföldtana és vízellátása” (könyvismertetés)

Könyvismertetés Leonard L. Longacre, Harry F. Blaney: Párolgás nagy magasságokon Californiában. (ASCE Proceeding VOL. 88 No IR2) 1946 és 1959 évek között közép Californiában a San Joaquin folyam medencéjének különböző helyein párolgási és meteorológiai méréseket végeztek. A méréseket különböző szinteken a tenger színe felett 410— 9194 láb magasságban, összesen hét helyen végezték, a tározó tavak mellett létesített megfigyelőállomásokon. A megfigyelések és adatgyűjtések a hőmérsékletre, csapadékra, légmozgásra és párolgásra terjedtek ki. A Sierra Nevada hegység zord téli időjárása miatt a megfigyelések csak a nyári hónapokban 5, illetve 7 hónapos időközben történtek. A különböző magasságok legvalószínűbb párolgási értékeinek számítására a mérési adatok kiértékelése után minden egyes megfigyelőhelyre vonatkozólag egy egyenletet határoztak meg. Az adatok feldolgozása elektronikus számológép segítségével történt. A mért adatok segítségével állapították meg a párolgási kádak szorzó tényezőit és a 13 évi középpárolgási értékeket is. A párolgás meghatározására az adatgyűjtések folyamán kétfajta mérőedényt használtak. A kisebb USDA (United State Department of Agriculture pan, ennek szabad vízfelülete egy B24"-OS körfelület) párolgási edényre megállapított évi szorzó tényező 0,98-ra adódott ugyanakkor az USWB (United State Weather Bureau Class A pan, ennek szabad vízfelülete egy 02'OO"-os körfelület) párolgási edényre vonatkozó szorzó tényező pedig 0,78-ra adódott. Szerzők a párolgásnak a megfigyelő hely tengerszint feletti magasságától függő értékének meghatározására egy grafikont is közölnek. E szerint a párolgás cca 410 lábtól 4000 lábig elég egyenletesen változik. 4000 láb felett már csak igen kismértékű a párolgás csökkenése. Thoma Frigyes Urbancsek János: Szolnok megye vízföldtana és vízellátása. (1—213 oldal, 28 térkép, 15 ábramelléklet, 14 táblamelléklet) Szolnok, 1962. A magyar vízföldtani szakirodalom ez évben igen értékes és átfogó művel gyarapodott. Ez az első olyan munka, amely teljes részletességgel feltárja egy közigazgatási egység vízellátási kérdéseit, szemben az eddigi egyoldalú vagy csak kis területre vonatkozó vizsgálatokkal. Az ilyen jellegű feldolgozásnak alapja, hogy a kérdéses terület rétegtani, szerkezeti és vízföldtani viszonyaira vonatkozó adatok hiánytalanul rendelkezésre álljanak. Szolnok megye területén, mint általában a Nagy-Alföldön mindenütt, az artézi kutak túlnyomó többsége jelenti a jó ivóvízzel való ellátottságot. A kutak elszaporodásával azok korábbi felméréseivel is találkozunk, de ezek legtöbbször a fennállott nehézségek miatt megakadtak, vagy csak bizonyos szempontok figyelembevételével történtek meg. Az artézi kutak nyilvántartását 1958-ig elsősorban a M. Áll. Földtani Intézet végezte, bejelentésük és a dokumentációk megküldése azonban olyan rendszertelen volt, hogy az ország artézi kútjairól teljes pontossággal nem lehetett egységes képet alkotni. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság látta, hogy városi, községi vagy országos jellegű vízellátási tervet csak úgy tud készíteni, ha minden adat ismert, ezért 1958-ban megbízást adott az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat Vízföldtani Osztályának, hogy kezdje meg az ország artézi kútjainak feltérképezését. Ez a munka 1962. elején be is fejeződött. Szolnok megye vízföldtani viszonyainak, valamint vízellátásának részletes feldolgozását az tette szükségessé, hogy egyik olyan területe az országnak, ahol aránylag nagyszámú — kb. 1780 db — artézi kút létesült, de a lakosság legnagyobb része ennek ellenére sincs megfelelő ivóvízzel ellátva. Az artézi kutak mellett az ásott kutak kiegészítik és áthidalják ugyan a vízellátási nehézségeket, azonban ezek túlnyomó része csak fertőzött vizet szolgáltat, s ezért felhasználásuk rendkívül korlátozott. Az összefoglaló munka 11. fejezete részletesen elemzi Szolnok megye földtani és vízföldtani viszonyait. Az ősföldrajzi kép megrajzolásánál a szerző az artézi kutak fajlagos vízhozam adatait használja fel, mivel a felszíni képződmények erre alig adhatnak utalást. Az aljzatot képező paleozóos, mezozóos képződményekről, majd a harmadidőszakiak közül az eocén, oligocén és miocén üledékekről csak egészen rövid áttekintést kapunk. Ez érthető is, hiszen az erre vonatkozó ismeretek kizárólag a szénhidrogénkutató fúrásokra támaszkodhatnak, de még ilyen kevés adat mellett is értékes szemléltető kép alakult ki a megye mélyföldtani viszonyairól. Az átfogó mű célja azonban elsősorban a vízellátási kérdések beható tanulmányozása, éppen ezért több fejezet foglalkozik a pliocén és pleisztocén kori képződmények rétegtani, szerkezeti és ősföldrajzi viszonyaival. Ezen belül megismerkedhetünk minden egyes helység — község és város — földtani, vízföldtani adottságaival, mai vízellátottságával és távlati vízigényével, így gyakorlati szempontból ez a könyv egyik legfontosabb része. A megye területén még nagyon sok helyen újabb artézi kutak lemélyítését kell tervbe venni, mert ezzel növelni lehet a vízellátottság mértékét, de a rétegvizek kémiai jellemzői meglehetősen nagy változatosságot mutatnak nemcsak a mélység felé, hanem vízszintes kiterjedésben is, amely a víz felhasználhatóságát erősen befolyásolja. A legfontosabb alkotórésznek, a vasnak és összes keménységnek genetikájáról alapos és részletes elemzést ad a szerző. Általában a vizsgált területen — kevés helytől eltekintve — a nagy vastartalom a víz agresszivitásából ered, s ennek meggátlására már a múltban és napjainkban is többféle módszert alkalmaztak. A rétegvizek kémiai tulajdonságairól szóló fejezet ezekről a módszerekről — a facsövezéstől a katódvédelemig — is tájékoztatást ad. A kutak élettartamának meghosszabbítása, valamint a jó minőségű ivóvíz biztosítása céljából a korrózió elleni védelem alkalmazása ma már elsőrendű feladat a kútépítésben. A rétegvizek gázosságának vizsgálatából kiderül, hogy a meglevő artézi kutak 50 százaléka gázos vizet szolgáltat, majd a hőmérsékleti adatokból meg lehet szerkeszteni a geotermikus gradiens alakulását. Eszerint Szolnok megyében a geotermikus gradiens értéke jóval kisebb 33 m-nél, tehát az átlagos európai értéknél. A hetedik fejezet a vízföldtan egyik igen nehéz, mindig visszatérő és vita tárgyát képező kérdését igyekszik megoldani a rétegvizek utánpótlódását és áramlási irányát. A legújabb vizsgálati eredményeket is figyelembe véve kiderült, hogy .a megye területén kimutatott több kisebb vízföldtani tájegység vízutánpótlódása különböző irányból történik, s ennek oka a vízvezető rétegek mineműsége lehet és részben mélyszerkezeti okokra vezethető vissza. Hasonló eredményre jutunk, ha a vízvezető rétegekben ható hidrosztatikai nyomásviszonyokat tanulmányozzuk. A

z ivóvizet szolgáltató rétegvizek mellett igen fontos szerepet játszanak a megyében a meleg-, ásványés gyógyvizek. Egyszerű hévizet 84 helyen tártak fel, de 90