Hidrológiai tájékoztató, 1962

1. szám, április - Dr. Bendefy László: Közép-Európa legbővebb hévízű kútja

mely 1728 mVnap vízmennyiségnek felel meg, amely érték a veszteségekkel csökkentendő. Az említett táro­zó építési költsége kb. 15—20 millió Ft, amelyhez a ve­zeték és a víztisztítás költsége hozzászámítandó. Tekintettel arra, hogy az említett tározónál sem vízföldtani feltárás, sem hidrológiai vizsgálat nem tör­tént, tározós vízkivétel esetén célszerűnek tartanánk Kőszeg környékén megvizsgálni, hogy víztani, vízföld­tani és gazdaságossági szempontból kedvezőbb hely nincs-e. A tározás előnye: a távlati vízigényt fedezi, nincs kitéve esetleges ipari szennyeződésnek, nem függ­vénye a határon túl folytatandó vízgazdálkodásnak, így a víz minősége közel állandónak tekinthető. A víz­mű egy helyen alakítható ki, ezáltal a víztermelés üzemköltsége gazdaságosabb. Hátránya: a nagy építési és az állandó víztisztítási költség. összefoglalás. Kőszeg város távlati — 900 m 3i nap — többlet víz­igényét mélyfúrású kutakból mennyiségi és minőségi okok miatt, a várostól D-re fekvő terület felszínközeli rétegeiből minőségi okok miatt nem lehet kielégíteni. A város vízigénye az alábbiak szerint oldható meg: 1. A várostól É-ra fekvő Gyöngyös kavicsteraszra telepí­tendő kutakból 500—600 m 3i nap vízmennyiség a Ne­mezgyár felett kitermelhető, azonban a város teljes vízigénye nem fedezhető. A kitermelhető vízmennyiség a Gyöpgyös patak természetes vízhozamának függvénye. 2. A Hétvezér forrásból atlagosan 350 m 3i nap vízmeny­nyiség fedezhető, így az 1. alatti megoldással együtt a távlati teljes vízigény biztosítható. Ennél a megoldás­nál azonban a gazdaságosság kérdését kell előtérbe he­lyezni. 3. A Nemezgyár feletti Gyöngyös szakaszból felszí­ni vízkivétellel a távlati vízigény az év nagy részében fedezhető. Ennél a megoldásnál nehézséget jelent, hogy 10 éves átlagban rövidebb ideig fegyhetes, időközönként 1—1 napig) a szükséges vízigény a kis vízhozam miatt nem biztosítható. Figyelembe kell itt venni, hogy a kis vízállásnál a Gyöngyös szennyeződése töményebb. Ezért a Gyöngyös patakból történő nyiltvízkivételt szintén mérlegelni kell. Minden esetben részletes vegyelemzés­re és viszgálatra van szükség annak meghatározására, hogy a Gyöngyös vizét milyen tisztítási fokozatokon kell keresztülvezetni. 4. A város teljes vízigényének fedezésére legalkal­masabbnak látszik a tározóból való víznyerés. A táro­zás kérdését tehát részletesebben meg kell vizsgálni és a kedvezőnek látszó helyeken víztani és vízföldtani vizsgálatokat kell végezni annak meghatározására, hogy egy esetleges tározó kialakítása a legalkalmasabb he­lyen történjen. Tározás esetén szintén szükséges a víz­tisztítás, de a víz minősége közel állandónak mondható. Közép-Európa legbővebb hévizű kútja DR. BENDEFY LÁSZLÓ Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Az 1930-as években hazánkban nagyobb ütemben megindult szénhidrogénkutatások során, különösen pe­dig az eredménytelen legelső budafapusztai mélyfúrás után, a kutatók figyelme mindinkább a Rába—Répce völgye felé irányult. 1935—1937 között elkészült a Mi­hályi 1—5 sz., kőolaj és földgáz szempontjából ered­ménytelen öt mélyfúrás, mire a szénhidrogénkutató fúrások a Kisalföldet évtizedeken át messzire elkerül­ték. 1957-ben a büki (Vas m.) másodlagos gravitációs maximumra telepítette a Kőolajipari Tröszt a Bük 1. számú, majd attól 1309 m távolságban, a maximum ke­leti szárnyára a Bük 2. számú mélyfúrását. (1. áfyra). A Bük 1. sz.® mélyfúrás összesített rétegsora az alábbi. 0—10 m pleisztocén; 10—935 m felsőpannóniai; 935 —1003 m alsópannóniai és 1003—1282 m paleozoikum (devon). A 10 m vastag pleisztocén rétegsort barnás-szürke kavicsos homok képviseli. A felsőpannóniai emelet legfelső színtje 10—80 m között sárgás-szürke és szürke kavicsos homok válta­kozó szemcsenagyságú és színű rétegeiből áll. 80—318 m szürke, sárgásszürke, kékesszürke agyag: 318—796 m világosszürke agyagmárga változatos színű és vastag­ságú homokkőcsíkokkal; 796—834 m ugyanaz, de fás barnakőszén csíkok is közbetelepültek; 834—935 m vi­lágosszürke homokkő és hasonló színű agyagmárga vál­takozó rétegei, az utóbbiakban homokkő és (854—860 m között) fás barnakőszén csíkok. Az alsópannóniai emelet 935—1003 m között ugyan­csak hasonló színű homokkövekből és homokkőcsíkok­kal tarkított agyagmárgákból áll és jól meghatározható ősmaradványokat tartalmaz. így 935—937 m-ben vilá­gosszürke agyagmárgából Silicoplacentina hungarica és egy másik Silicoplacentina sp. került elő. 997—1003 m­ben, ugyancsak barna homokkőcsíkokkal tarkított vi­lágosszürke agyagmárgából Limnocardium cfr. triangu­la,tocostatum, Limnocardium sp. Halaváts, Congeria czjzeki Hörn, Ostracoda sp.-t, stb. Ebben a rétegsorban 992 és 997 m között világos­szürke homokkövet harántoltak, amelyet a fúrásnapló COj-gyanúsnak jelzett. A paleozoikum rétegsora dr. Ferencz Károly sze­rint a következő: 1003—1017 m szürke, kristályos dolomit, 1017—1020 m szürke, szürkésfehér mészkő, 1020—1030 m szürkésfehér, meszes kötőanyagú dolomit­breccsa, 1030—1032 m szürke, kvarceres dolomit, 1032—1092 m szürkésfehér, meszes kötőanyagú dolo­mitbreccsa, kvarceres dolomitcsíkokkal, 1092—1097 m szürke, kristályos dolomit, 1097—1104 m világos szürke, erősen meszes kötőanyagú dolomitbreccsa, 1104—1123 m szürke, kristályos dolomit, 1123—1125 m szürke, meszes kötőanyagú dolomitbrecs­csa, 1125—1136 m szürke, kristályos dolomit, 1136—1150 m szürke, meszes kötőanyagú dolomitbrecs­csa, 1150—1159 m szürke, kristályos dolomit, 1159—1164 m fehér, szürkésfehér márvány, 1164—1170 m szürke, kristályos dolomit, 1170—1181 m szürke, meszes kötőanyagú dolomitbrecs­csa, 1181—1187 m szürke, kristályos dolomit. 1187—1196 m sötétszürke, erősen meszes kötőanyagú dolomitbreccsa, 1196—1212 m szürke, vékony kalciteres dolomit, 1212—1220 m szürke, kvarceres dolomit, 1220—1229 m világos szürke, meszes kötőanyagú dolo­mitbreccsa, 1229—1243 m sötétszürke, kvarceres dolomit. 1243—1245 m feketésszürke, kvarciteres dolomit, 1245—1258 m szürke, kvarceres dolomit, 1258—1266 m szürke, meszes kötőanyagú dolomitbrecs­csa, 1266—1282 m szürke, kristályos dolomit. Bük 2. sz. mélyfúrás összefoglaló rétegsora: 0—25 m pleisztocén; 25—975 m felsőpannóniai: 975—1235 m alsópannóniai; 1235—1280 m középső mio­cén (tortonai emelet) és 1280—1486 m paleozoikum. A tortonai emelet üledékeit 1203—1235 m között szürke kemény agyagmárga képviseli Congeria sp.-el, lö

Next

/
Oldalképek
Tartalom