Hidrológiai tájékoztató, 1962
3. szám, december - Nagy L. Dénes: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1962. évi romániai tanulmányútjáról
vízmű elrendezését a 10. ábra tartalmazza. A kb. 2,5 mes vízlépcsőt biztosító fix gát mögötti patakmeder-rész előülepítőként szolgál. A jövőben a gátat lényegesen emelni fogják úgy, hogy 1 millió m : l tározó képességű teret kapjanak. A víz tisztítása vegyszeres ülepítéssel és szűréssel történik. A 10. ábrából is követhetően a víz először 2 db fix beépítésű 10 mm-es pálcaközű ráJzőrők töltőanyaga 90cm 20cm. ' 0,3-05mm $ 5-IOmm <p Z+£0mm f va'rosba 10. ábra. Brassó felszíni vízműve (Tatrangi vízmű) (1945 után épült 12 000 m 3/nap teljesítményre). 1. Vízkivétel, 2 Rács (10 mm), 3. Homokfogó (2x12), 4. Szívoakna, 5. Szivattyú-ház, vegyszer adagoló (1x1200, 2x500, 2x300 m 3/ó), 6. Flokkuláló, 7. Ülepítők (3 db 6x40 m) 8. Szűrők (5x5 m 0), 9. Szűrők (4x5/5 m) 10. Légtartány. 11. Víztartány, 12. Klórozó (3—5 g/m 3) cson halad át (falevelek és gallyak visszatartására szolgál), majd 2 db, egyenként 12 m hosszú és 2 m széles homokfogóba jut. A homokfogó után szívóaknát képeztek ki, ahonnan a .szivattyúházban elhelyezett szivattyúk továbbítják a vizet. A szivattyúházban 1 db 1200, 2 db 500 és 2 db 300 m 3/ó teljesítményű szivattyú van. A szivattyúházban helyezték el az alumíniumszulfát vegyszeroldó és bekeverő berendezést is. A víz minőségétől függően 20—60 g/m 3 alumíniumszulfátot adagolnak. Szivattyúzás után a víz flokkulálóba (terelőlapos), majd 3 db 6 m széles, 40 m hosszú és átlagosan 4 m mély ülepítőbe jut. Az ülepítőkből az iszapot 1—2 havonként távolítják el, leürítés és vízsugárral való kimosás segítségével. Az ülepített víz 9 db szűrőre jut, melyek közül 5 db 5 m 0-jű és 4 db 5x5 m négyzetes alaprajzú. A 9 db nyüt szűrő acélból készült, 90 cm rétegvastagságú. 0,3—0,5 mm szemnagyságú szűrőanyaggal, amit 20 cm 5—10 mm 0-jű kvarcanyag támaszt alá. A tisztított vízhez a szűrés után 3—5 g/m 3 mennyiségű klórt adagolnak, majd a víz 450 mm 0-jű csövön át gravitációsan Brassóba jut. A szűrők öblítésére levegőt és vizet használnak. A vízmű jelenlegi 12 000 m 3/napi teljesítményét a következő 5 év során kétszeresére, azaz 24 000 m 3/nap teljesítményre növelik úgy, hogy a jelenlegi berendezés tükörképét építik meg. Brassó vízvezeték hálózata 138 km elosztó és 79 km főnyomó, illetve távvezetékből áll. Főleg a források egy része van tekintélyes távolságra a várostól (pl. a Csukás-forrás vize 33 km hosszúságú bekötővezetéken át jut a városba). A hálózat anyaga döntő többségben öntöttvas, a fővezetékeké 350—450 mm 0-jű acélcső. A hálózati nyomás 5,5 att. A napi 24 000 m 3 ivóvíz minőségű vízből 8000 m 3-t az ipar, 16 000 m 3-t a lakossátg használ el. A régi városnegyedekben a fejenkénti vízfogyasztás 120—150 liter, az újonnan épített negyedekben 200—250 liter, a szállodáknál pedig 300—450 liter fejenként és naponként. A hálózati veszteség 10—12%. A víz önköltségi ára 0,53 Lei/m 3, eladási ára 0.62 Lei/m 3. Brassó csatornázását 1899-ben kezdték el építeni, amikor is a Belváros két utcájában biztosították a szennyvíz elvezetését. A város nagyobbmérvű csatornázása 1902—1908 között létesült, de már. egyesített rendszerű megoldással. A legújabb csatornázási tervek 1938 és 1940 között készültek és ennek 40%-át már meg is építették. A hálózat ma kereken 80 km hosszú, amelyből 30 km a főgyűjtő. A főgyűjtők 60/90, 100/150 illetve 150/225 cm tojásszelvényűek és beton, illetve vasbeton anyagúak. 60 db vészkiömlő biztosítja a hálózat mentesítését záporok idején. Jelenleg a szárazidei maximális szennyvízhozam 400 l/s, amelyből kb. 170 l/s ipari szennyvíz. Az összegyűjtött szennyvíz rácson és ülepítőkön halad át, majd a Gimbesel csaíörna közvetítésével az Oltba jut. Az ülepítők 4800 m 3 hasznos űrtartalmúak. Brassó Víz- és Csatornaművének 108 dolgozója van, amelyből 62 a vízműnél és 39 a csatornaműnél dolgozik. Az üzemnél egyetlen mérnök sincs, technikusi képzettséggel heten rendelkeznek. Kolozsvár Románia második legnagyobb városa a közel 200 000 lakosával. Állandó fejlődés alatt áll, 1985-re lakosság|át 300 000-re tervezik; Tartományi' székhely, ipari, gazdasági és kulturális központ. Átépített főutcái és modern új kerületei impozáns látványt nyújtanak. Tanulmányútunk keretében a vízellátásával ismerkedtünk meg. Kolozsvár vízellátását a Hideg Szamos hordalékkúpjából nyeri parti szűrésű kutak, illetve galéria segítségével. Az első vízmű Százfenes határában épült, évszázadunk első éveiben. M a már Kolozsvár külvárosáig úgyszólván teljesen behálózták a Szamos jobbpartját kutakkal és jelenleg a balparti rész kiépítése folyik. A hordalék-kúpban a víz úgyszólván korlátlanul rendelkezésre áll és minden tisztítás nélkül ivásra alkalmas. A fő telepen klórozó berendezés ugyan van. de üzemeltetésére igen ritkán kerül sor. A vízmű 3 teleprészből áll, az ún. Százfenesi, a balparti és a Kaptációs telepi kútcsoportból. A Százfenesi telepen 55 db fúrt kút van, melyekből a vizet gravitációs úton szivomyacső segítségével gyűjtik a központi szívóaknába. E vízmű napi teljesítőképessége 10 000 m 3. A fúrt kutak 210 mm 0-jűek 10— 12 m mélységűek és szűrőréteggel ellátottak. A kutak szívócsöve 150 mm 0-jű, a leszívás a felszín alatt 4—8 m között van. A kitermelt vizet 1 db 225 és 1 db 375 mm 0-jű vascsövön át nyomják Kolozsvárra. A telepen 3 dugattyús szivattyú dolgozik, egyenként 120 m 3/ó teljesítménnyel, valamint 1 db elektromotoros meghajtású centrifugál szivattyú 300 m 3Ó teljesítménnyel. A dugattyús szivattyúk transzmisszión keresztül kapják a hajtóerőt a 106 LE-t képviselő vízturbinától, a Szamos vizének egy részét ugyanis a vízturbina segítségével munkára kényszerítik. A Szamos minimális vízhozamát igénybevéve legalább háromszoros teljesítményre lehetne a turbina teljesítőképességét növelni. Ennék megépítésével azonban nem foglalkoznak, mert a bővítés során nagy átmérőjű gravitációs vezeték fogja a víz szivattyúzás nélküli elszállítását biztosítani. A balparti vízmű jelenleg építés alatt áll, ahol öszszesen egyelőre 23 db 1,5 m 0-jű aknakút telepítését tervezik. Az aknakutak vizét 600 mm 0-jű öntöttvasból 67 \
