Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Göbel Ervin: A mecsekszentlászlói Nagy-forrás és a Kis Tóth-réti patak vízföldtani viszonyai

2. ábra. A Nagy Forrás és a Hosszúhetény közötti völgyszakasz földtani szelvénye (az idősebb képződmények jelmagyarázatát lásd az 1. ábránál) E szerkezeti elemeken alakultak ki azok a kisméretű (1—5 m) dolinák, melyek a felszínre hullott csapadéknak részben a mélybe való jutását teszik lehetővé. Másrészről e szerkezeti elemek egyúttal a liász— dogger vizetzáró, maim berriási vizettároló rétegösszletek érintkezési felületén a karsztvíz felszínre jutását segítik elő. E karsztos jelenségek a Keleti Mecsekben a kisújbányai medencében fejlődtek ki a legjellegzetesebben, általában 400—500 m A. f-i magasságban. Ezzel szemben a középhegységeink és a Nyugati Mecsek karsztvízrendszere kb. 140—250 m A. f-i magasságban fejlődött ki. E karsztból ered az általunk megvizsgált Nagyforrás is. Ez túlfolyó karsztforrás mely a Kisújbányai medence D-i peremén a Kis Tóth-réti patak völgye által megcsapolva jut a felszínre. A Nagy Forrás rózsaszínű gumós kimmeridgei mészkőből ered 381,2 m A. f-i magasságban. A mészkőben helyenként barna tűzkőlencse és tűzkőgumó zárványok találhatók. A forrás környékén egy KÉK-i irányú törés, ugyanilyen irányú redő, továbbá egy ÉNy—DKirányú törés mutatható ki. A forrástól ÉK-i irányban mintegy 20—30 m távolságban pár méter átmérőjű dolina látható a felszínen. A forrás vízhozamát 1959. október 1-én történt foglalásig csupán becslések alapján állapították meg. Wein György „elég bővizűnek" említi. A jelzett napon a orrfás felszínre lépésétől lefelé 1,5—2 m távolságra 2 m magas betongátat emeltünk, ebbe 3 m hosszú 127 mm átmérőjű kifolyócsövet építettünk be. 1959. október 1-től december 15-ig végeztünk méréseket, s 85—90 l/p vízmennyiséget mértünk. Ez a vízmennyiség 3 hónapos száraz időszakban tartósan jelentkezett. A Pécsi Szénbányászati Tröszt áldozatkészsége folytán 1959. december 1-től 1960. december 31-ig rendszeresen mérette a forrás vízhozamát hetenként legalább három alkalommal. Ezeket az adatokat Fejér Leontin volt szíves rendelkezésünkre bocsátani (3. ábra). A 3. ábrán a grafikonon az időjárási adatok közül a csapadék és hőmérsékleti adatokat is feltüntettük, mint a vízhozamot elsősorban befolyásoló tényezőket. A fenti adatok a legközelebbi meteorológiai állomásról a Pécsi Dohánygyár állomásáról származnak. A grafikon szerint a legnagyobb vízhozamok a nagy esőzések után következő 1—2 napon belül adódtak például 1959. december 28-án, 1960, január 27—29-én, február 22—24-én 360—360 m

3/nap mennyiséggel. Főleg az eső formájában lehullott csapadék mutatta a legérzékenyebb hatást. Kevésbé érzékelhető a hó és a havaseső. Az 1960. február 20—25 közötti koratavaszi hóolvadás is észrevehetően éreztette hatását. A nyári illetőleg a kora őszi száraz periódus idején adódtak a minimális vízhozamok szeptember 19—21 között 57 m

3/nap menynyiséggel. A forrás vízhozamából és a csapadék egymáshoz való viszonyából kitűnik, hogy a napi 8—10 mm csapadékmennyiségnél kevesebb a forrás vízhozamában nem jelent lényegesebb változást (pl. 1959. XII. 11—13, 1960. V. 20—VI. 15-ig) körülbelül 15—20 mm napi esőmennyiség után mutatkozik csak jelentékenyebb változás. Ezt a jelenséget azzal kell összefüggésbe hoznunk, hogy a kisebb csapadékmennyiségek leesése alkalmával elsősorban az üres karsztos üregek töltődtek fel éss csak azután kerül sor a víz-felesleg leadására. Száraz, esőtlen időszakokban a forrás vize tiszta, minden szennyező anyagtól mentes. Esős időszakban, vagy olvadás idején viszont a kolloidális lebegő részek következtében a víz opalizál, népiesen megszőkül. A víz kémiai tulajdonságai a 2. táblázatból olvashatók ki. Az adatok szerint a víz a jó ivóvíz követelményének megfelel. Külön ki kell emelni nagy vas és mangán tartalmát, s a nem túl nagy összkeménységét. Jóllehet a Nagy Forrás vize ivásra alkalmasnak mutatkozott, azonban a mennyisége oly kicsi, hogy az akna ipari vízellására nem elégséges. A forrásból nyerhető vízmennyiség nem áll arányban a vezetékbe foglalás illetve vezeték létesítési költségeivel, ezért a Kis Tóth-réti, valamint a Mecsekszentlászlói patakkal egyesült patak völgyét, a vízadó rétegeket-keresve három helyen kutattuk meg: 1. Mecsekszentlászlótól D-re kb. 500 m-re levő régi malomépület mellett, a Kis Tóth-réti és a Mecsekszentlászlói patak összefolyása alatt; 2. a malomépülettől É-ra kb. 300—400 m-re a Kis Tóth-réten és 3. a malomépülettől D-re 900—1000 m-re az ún. Völgyi réten. 1. Régi vízimalom épület melletti kutatás. A kutatást eredetileg azzal a céllal létesítettük, hogy amenynyiben az egyesült patak völgyi hordaléka kút telepítésére alkalmasnak mutatkozna, akkor 2—3 kúttal fognánk el itt mind a Ki

s Tóth-réti, mind a Mecsekszentlászlói egyesült patakok völgyi hordalékának vizét. Itt mind vízhozam, mind vízminőség megismerése céljából az I. sz. próbakutat és közelébe 3 db figyelőkutat mélyítettük (1. ábra). Mindjárt a kivitelezésnél több szempontból meglepetés ért bennünket: A völgyi hordalék vastagságát 6—7 m-nek tételeztük fel, a gyakorlatban viszont már 3 m mélységben elértük az alsó jura szálban álló mészkő létegeit (1. táblázat). Jóllehet a völgyi hordalékban akadtak gyermekfej nagyságnál is nagyobb görgetegek, de az aránylag durva törmelék kőzetét kisebb részben homok, kavics, nagyobb részben finom homok-iszap főleg agyag töltötte ki. A várható vízhozam megismerése érdekében a malomépület melletti aknakutat és az I. sz. próbakutat is megszivattyúztuk. Az aknakút 15 l/p, a próbakút pedig 10 l/p vízhozam mellett kimerült. A vízminőségi vizsgálatokat értékelve feltűnő, hogy ugyanazon kút vizében a vas 0,45 és 2,5 mg/l, a mangán pedig 0,22 és 0,60 mg/l értékkel szerepel, AZ I. 34