Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Hőnig Gyula: A mezozóos szerkezeti vonalak és a hévizek kapcsolata a Mecsek hegységben

ságbői, a lotharingiai emeletbe tartozó márgás, mesze« kőzetekből nemrégiben 21 C°-os víz tört fel nagyobb mennyiségben. Tehát a vető szerkesztéssel megadott helyzete pontosnak bizonyult. Másrészt beigazolódott, hogy a melegvíz a vetőhöz kapcsolódik. A későbbiek folyamán a K-132, K-137 és a K-146. sz. fúrások ezzel párhuzamosan hasonló méretű vetőt harántoltak. Melegvizet ezekben a fúrásokban nem észleltek: a vető egyik fúrásban sem harántolt mészkövet vagy márgát. Viszont a geofizikai mérések során a 885 m mély K-146. sz. fúrásban 55 C° legnagyobb hőmérsékletet mértek. Ezek után felmerült a kérdés, hogy a németszéki fúrásban Vitális S. által említett haránt-törések párhuzamosíthatók-e a fenti vetőkkel. A vető 340—160°-os csapással úgy helyezkedik el, hogy folytatása a Pécs 7. sz. fúrásra esik. Ebben a fúrásban a vetőt 600 m körül valóban megtalálták, s jelenlétére a fúrásban 600—700 m-nél nem nagyobb mélységben mért 55 C° legnagyobb hőmérséklet is utalt. A tektonikusán kiékelődött triász mészkő illetve dolomit, itt csak csekély vastagságban szerepelt, ezzel magyarázható, hogy feltörő melegvíz nem mutatkozott. Egyébként vízmérések a fúrásban nem is történtek. A külszíni vizsgálatok során sikerült megállapítani, hogy a sikondai és németszéki, illetve Pécs 7. sz. fúrásban harántolt vető azonos a kozári őrház melletti kőfejtőiben található vetővel. Méréssel 345—165°-os csapásúnak, 75°-os dőlésirányúnak és 70—80°-os dőlésűnek adódott. Ebben a vetőben a vetőbreccsiában található a Zsivny V. és Tokody L. által részletesen leírt azurit és malachit. Tokody L. megállapítja, hogy kalkopirit elbomlása folytán keletkezhetett az azurit, mégpedig mélyebb oxidációs zónában. Megállapítása teljes mértékben helyesnek bizonyult. A keletkezés körülményeiről közelebbit azonban nem tudhatott megfelelő adatok hiányában. A kérdés most már teljesen tisztázható. Az említett vető, a mélyben metszi a kristályos alaphegységet is. A Pécs 7. sz. fúrásban ez közvetlenül megállapítható volt. Ugyanakkor a kristályos alaphegység egyes kőzetei — mint ez a Pécs 7*ben beigazolódott — ércet, elsősorban kalkopiritet tartalmaznak, erek, illetve telérek formájában is. A karsztüregekből a mélybe szivárgó és ott felmelegedő, szénsavat is tartalmazó víz a kalkopiritet elbontja, amelyből a jelenlevő széndioxid (C0

2) közreműködésével keletkezik azurit. Az így képződött mikrokristályok a melegvízzel a vető mentén magasabb szintekre is feljutnak és ott — nevezetesen a vetőbreccsiában — kiválnak, bevonatot vagy szabad szemmel is látható, néhány mm-es kristályokat képeznek. Hogy ez a folyamat jelenleg is tart-e, arra egyelőre biztos feleletet nem adhatunk. Ogy látszik azonban, hogy nem lehetetlen a jelenleg is tarló kiválás _ ugyanis az azuritból vízf elvétellel képződött malachit lényegesen kisebb mennyiségben található. A haránttörések keletkezésének ideje az újkimmériai hegységképződési szakaszra tehető. A felsőjurában, valamint az alsókrétában a Mecsek keleti része jobban lesüllyedt, mint a középső és nyugati, s így nagyobb vastagságban halmozódtak fel üledékek is. Ennek eredményeként lefelé irányuló húzófeszültségek keletkeztek főleg a középső részben, nagyjából É—D-i csapású zónákban. Az újkimmériai hegységképződési szakaszban az É-ról D-felé ható erők töréseket hoztak létre ezekben a zónákban, melyek vetők formájában jelentkeztek. A Komló környéki mélyfúrások alapján kimutatható, hogy az alsókrétában felnyomult trachidolerit és fonolit fő tömege ezeknek a vetőknek környékén, az általuk fellazított zónákban található. A trachidoleritben néhol nagyobb tektonikai breccsia zárványok is előfordulnak, amely körülmény ugyancsak arra utal, hogy ezek a haránttörések az újkimmériai szakaszban, a trachidolerit-fonolit vulkánosságot megelőzően keletkeztek. A fentiek azonban nem zárják ki annak lehetőségét, hogy e törések mentén a későbbi idők folyamán is történtek különböző mértékű elmozdulások. Sőt még az is lehetséges, hogy a Mecsek K-i részében az ilyen irányú törések csak később jöttek létre, mivel itt eleve más tektonikai feltételek voltak, mint a középső részben. A mezozóos hosszanti törések szerepe területünkön sokkal kisebb, mint a haránttöréseké. A hosszanti törések nyilván később keletkeztek, az erőteljesebb felgyűrődés folyamán, a K—Ny-i irányú antiklinálisok szárnyain, azok tengelyével párhuzamosan a feszültségi zónákban. Ezek kevésbé mélyrehatóak és területünk legnagyobb részében síkjukban csak kisebb elmozdulások voltak. A hosszanti töréseknek a melegvíz szempontjából nincs szerepük. Mivel nem olyan mélyrehatóak, mint a haránttörések, közvetlen nem hoznak fel melegvizet, csak akkor, ha az utóbbiakat metszik. Ugyanakkor hidegebb vizet is szállítanak a harántvetőktől nem érintett területről. Enek megfelelően olyan ponton, ahol a két különböző irányú törést harántoljuk rendszerint kisebb hőmérsékletű vizet nyerünk, mint ott, ahol csak a haránttörést csapoljuk meg. Példa erre a régi sikondai I. sz. és az új IV. sz., valamint a régi nómetszéki fúrás esete. Az adatok szerint a két első fúrás egy hoszszanti törés közelében mélyült (haránttörés is közel) és geotermikus gradiensük 1,00—1,50 m-rel nagyobb, mint a harmadiké, amely haránttörés mellett, de a hosszanti töréstől távolabb települt. Természetesen egyéb hűtőhatások is lehetnek, pl. sok függ attól, hogy milyen szintű és tömegű karsztvíz található vízszintes irányban. A Budafa 5. sz. fúrás a K-17/a sz. fúrásban kimutatott harántvetőhöz van közel. Ugyanakkor vízszintes irányban innen meglehetős messze található nagytömegű hideg karsztvíz. A kútban a hőmérséklet, a viszonylag kis mélység ellenére (488 m) is 40 C°. Meg kell említenünk azt az esetet is, mikor nem a hideg víz hűti a hévizet, hanem a hévíz melegíti fel a hideget. Ez a helyzet a Liget 14. sz., valamint a magyarhertelendi fúrásnál. Ezek harmadidőszaki rétegeiben langyos, illetve melegvíz mutatkozott. Itt azt kelf feltételeznünk, hogy — mivel a triász antiklinális szinklinálisba megy át és nagy mélységben helyezkedik el (Liget 14. sz. fúrásban 1364 m) — az antiklinális töréssel metszett szárnyból szivárog a melegvíz a harmadidőszaki rétegekbe, felmelegítve azok hideg vizét. Megfelelő rétegdőlési viszonyok mellett ilyen módon — persze már mint langyos víz — felszínre is juthat olyan területen is, ahol a triász alaphegység nagy mélységben van. Vitális S. közlése szerint Ligeten langyos vizű forrás van. Keletkezése ilyen módon magyarázható. A Liget 14. sz. fúrás 1364 m-foen érte el a triász alaphegységet és abba belehatolt 1481 m-ig. Hogy éppen a triász alaphegységből nem sikerül megfelelő mennyiségű és hőmérsékletű vizet nyerni, annak oka nyilván az, hogy a fúrás a triászban nem harántolt szerkezeti vonalat. Ugyanis a németszéki fúrásban észlelt harántvetőtől 2 km-re Ny-ra telepítették. A magyarhertelendi fúrás 38 C°-os vizét a fent leírt módon nyerheti, mintegy 550 m mélységből. Feltételezhető, hogy itt a harmadidőszaki rétegek alatt a mezozóos képződményeket a keletre levő haránttörésekkel párhuzamos külön vető metszi. Végül nem szabad megfeledkeznünk a triász mészkő szerepéről a hévizekkel kapcsolatban. Mint már az előzőekből is kitűnt, ott, ahol a tárgyalt harántvetők triász mészkövet vagy egyéb meszes kőzetet (fnárgát) nem metszettek, ott számottevő menynyiségben nem mutatkozott melegvíz. Ezzel kapcsolatban az alábbiakat állapíthatjuk meg: A karsztosodott mészkő üregeiben nagymennyiségű víz tárolódik. A tároló üregek lehetnek egymással összefüggőek és különállóak is. Elképzelhető ugyanis, hogy egyes üregek, földalatti medencék aljára a felszínről lehordott agyagos üledékek rakódtak le és elzárták azok alját, vagy egyes kivezető nyílásait. Ilyenformán