Hidrológiai tájékoztató, 1962

3. szám, december - Dr. Papp Ferenc: A budapesti langyos- és melegforrások földtani múltja

sŐsorban eredeti rendeltetésükre, gyógykezelésre, gyógyfürdésre használjuk. 4. Fokozatosabban érvényt kell szerezni a vízjogi törvények betartására. 5. Javasolhatjuk, hogy a Fővárosi Tanács olyan rendeletet adjon ki, hogy minden olyan tervezést, amely bármilyen kapcsolatban van a budapesti gyógy­vizekkel, csak a Fővárosi Tanács VB Közműigazgató­ságának előzetes engedélyezésével lehessen folytatni. 6. Ki kell dolgozni és érvényt kell szerezni a bu­dapesti gyógyforrások védőterületének. összefoglalva mondhatom hogy az egész világon nincs még olyan nagyváros, amelynek területén oly sok bővizű meleg gyógyforrás lenne, mint főváro­sunkban. A meglevő és a még feltárható gyógyvíz mennyiség azonban Fővárosunkban sem áll korlátlanul rendelkezésre. Ezért annak legésszerűbb, leggazdasá­gosabb felhasználására kell törekedni. A feltörő vizek gyógytényezői olyan kiválóak, hogy azok leggazdaságo­sabb felhasználására elsősorban és fokozottan a gyógyfürdőkben biztosítható. Ezért a hévizet, mint fű­tési meleg energiaforrást Budapesten csak másodlago­san szabad figyelembe venni. Budapest gyógyforrásai népegészségügyi szempontból nagy jelentőségűek, fő­ként mozgásszervi megbetegedésekre, szív-, bőr-, ideg­és más különféle betegségek gyógyítására alkalmasak. Idegenforgalom szempontjából döntő jelentőségű a megfelelő gyógyforrás és gyógyfürdő hálózat fej­lesztése és kiépítése. Az Egészségügyi Minisztérium ál­tal megadott egészségügyi irányelvek egyben állást foglalnak a gyógyvizek elsőfokú jelentősége mellett a gyógyhatással kapcsolatban, tehát az energiára való félhasználás másodrendű feladat, természetesen csak ha van rá lehetőség. Az ankét feladata, hogy egysége­sen állást foglaljon a budapesti gyógyvizek felhaszná­lására vonatkozóan. Forrásaink megvannak, bőséges vízmennyiséget adhatnak fürdőépületeinknek és ezek értékében vált Budapest fürdővárossá. El kell dön­teni, hogy a Budapesten feltárt gyógyvizeket kimon­dottan gyógycélokra szabadjon felhasználni, hogy egészségügyileg az egész nép javát szolgálják és ne energia céljára, amely révén csak a lakosság egyrészé­nek juthat. A gyógyforrásoknak népegészségügyi je­lentőségük van elsősorban, bár gazdaságpolitikai szem­pontok is jelentkeznek. De a szocialista tervgazdaság­ban mégis döntő az ember. A legnagyobb és leggyako­ribb betegségek egyike a reuma, amely sok-sok mun­kaóra kiesést jelent. Ezeknek az állandó csökkentése szabja meg a budapesti gyógyforrásokkal való gazdál­kodás döntő feladatát a jövőben. Azt az egyébként ké­zenfekvőnek látszó gondolatot pedig, hogy a földben tárolt nagy melegvíz mennyiségeket a főváros fűtésére, vagy más hasonló gazdasági célokra hasznosítsuk, nem tarthatjuk eredményesnek, mert már eddig is tapasz­taljuk az utóbbi években a kettős célú igénybevétel •miatt a források hozamának és összetételének csökke­nését. Ha ezt tovább engedjük és a gyógyvizek felhasz­nálását nem szabályozzuk, egyszer az a meglepetés ér­het bennünket hogy a meglevő források is elapadnak, vagy vízhozamuk jelentősen lecsökken. Ezt pedig meg kell akadályozni. Ha 600 millió forinton felüli összeget fektet be a Fővárosi Tanács a 15 éves távlati tervünk szerint Bu­dapest korszerű fürdővárossá való kiépítésébe, ezért elsősorban a források bő hozamát kell biztosítanunk. A Hidrológiai Társaság feladata, hogy a szocialista Budapest a fürdők városa legyen, a források gyógycé­lokra való felhasználásának tudományos alapokra fek­tetett szabályozásával, irányelveinek megállapításával. A budapesti langyos- és melegforrások földtani múltja DB. F A P P FERENC Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem A budapesti langyos- és meleg gyógyvizek földtani múltja szorosan összefügg a jövőjükkel, a felhasználá­suk kérdéseivel, a gyógyfürdők fejlesztési terveivel, il­letve a hévizek ipari felhasználásának részletkérdései­vel. Ezeknek a langyos és meleg vizeknek a földtani múltját gondosan vizsgálva lehet csak helyesen ter­vezni, mert különben könnyen el lehet veszteni az ész­szerű alapokat, tévedni lehet és ez nemcsak gazdasági­műszaki szempontból, hanem ami ezeknél is fontosabb, egészségügyi szempontból, kifejezetten gyógyászati szempontból okozhat helyre nem hozható károkat. A budapesti hévizek közelmúltbeli állapotáról el­térő értékű megfigyelések adatai álltak rendelkezésre. Áttekintésünk alapja azonban azok a földtani szembe­tűnő s feltétlen megbízható adottságok legyenek, ame­lyek elsősorban a Budai hegyekben figyelhetők meg és melyeket összefüggésbe hozva olyan következtetéseket tehetünk, amelyek a jövő fejlesztésének lehetőségeit is ésszerűen megszabják. A budai langyos és meleg források kezdeti idősza­kát illetően elég határozatlanok vagyunk. A legtöbb esetben az ismertetések-leírások az új harmadidőszak­ból indulnak ki és csak általános célzások utalnak ar­ra, hogy már a triászban is feltörhettek. Kétségtelen, hogy a triászra visszanyúló hévforrásnyomok igazolása vitatható. A triász mészkő és dolomit előfordulások he­lyén, részben a kovasavas kiválások, részben a porló lisztes szerkezet, a kőzetek sárga-vörös színeződése hévforrás tevékenységre vezethetők vissza. Az egyide­jűség egyelőre ugyanúgy elfogadható, mint az az állí­tás, hogy a nevezett elváltozások utólag jöttek létre. A kovasavas kiválás, vagy átivódásr-beszüremkedés és ilyen esetben a kérdéses kőzet — tárgyalásunk eseté­ben a dolomit — a kvarcitok keménységét közelíti meg. Ilyen kovásodott dolomit található a Gellért-hegy és Kisgellérthegy közötti Alsóhegy utcában, ahol a csa­tornaásás, építés alkalmával, a források feltörési vo­nalán a dolomit kovásodott. Erőteljes kovásodás: kalcedonképződés volt megfi­gyelhető a Gellérthegy D-i oldalában a Vízművek me­dencéinek építkezésekor, itt is a dolomit hasadékaiban lehetett találni szeszélyes alakú, ágas-bogas kalcedon kiválásokat, a triász képződmények járataiban. A Bu­dai hegyek több pontján lehet találni a dolomitban kal­cedon kiválásokat, így pl. a Jánoshegy K-i oldalában, a Hunyadiorom Zugligeti út 66. sz. alatti kőfejtőjében és még több helyen, ahol a dolomitot kőfejtők tárják fel. A dolomitban található szarukő kiválások: ezek vagy telérek, vagy gumók (ökölnyi nagyságúak), hason­lóképpen triász forrás-tevékenységre is visszavezethe­tők. Igen jól látni ezt a Denevér utca bevágásában a 42070/1930 villanyvilágítású vezetékoszlopával szemben, a Szabadsághegy DNy-i oldalában a Máriamakkra ve­zető sétaút melletti 8—10 m-es dolomit sziklacsoport­ban, továbbá a Hármashatárhegyen a Guokler Károly úton, a Viharhegy ÉK-i oldalában —ezeken a helyeken a szarukő telérek alakjában ékelődik közbe, jelezve a régi forrásjáratokat. Meg kell jegyezni, hogy gondosabb megfigyelések alkalmával a szarukő telérekben, ezek­nek kovás anyagában szabad szemmel is láthatók pa­rányi pirit kristályok. A hévforrás tevékenységre valló porló-lisztes szer­kezet elég sok helyen figyelhető meg a Budai hegyek­18

Next

/
Oldalképek
Tartalom