Hidrológiai tájékoztató, 1961
1. szám, március - Dr. Entz Béla: A balatoni „hevesek”
A balatoni „hevesek" DR. ENTZ BÉLA, MTA Tihanyi Biológiai Kutató Intézet A balatoni ember a "heves" szó alatt nemcsak hirtelent, gyorsat, vagy forrót ért, hanem igy nevezi a Balatonnak azokat a helyeit is, ahol a tó vize télen is jégmentes marad és a viz valósággal pezseg, forr a felszálló buborékoktól. Hevesek a tó északi partja közelében Badacsonyorstől Káptalanfüredig sokfelé ismeretesek, de a legjellegzetesebb hevesek Csopak környékén, főképpen a Kerekedi öböl területén találhatók. Mik is hát ezek tulajdonképpen? A Balaton északi partján többfelé találunk kisvizhozamu, viszont magas szénsavtartalmuk miatt igen jelentős gyógyforrásokat. Közülük talán legismertebbek a balatonfüredi Kossuth Lajos es Lóczy forrás,a csopaki és a kékkúti gyógyvíz, továbbá a pálkövei forrás Rendesen, a Hungária forrás Szepezden, a Vérkut Zánkán és még sok, jórészt névtelen kisebb forrás, melyek vizét közös tulajdonságuk miatt savanyuvizeknek nevezik. A savanyuvizforrások vizében a vulkáni utómüködés révén feltörő szénsavgáz oldódik. Savanyuvizfeltörésekkel, gázszivárgásokkal /exhalációkkal/ nem csupán a szárazföldön , a savanyuvizforrások esetében találkozunk, hanem ilyenek a tóban, a viz szine alatt is feltörhetnek. Ez utóbbi helyeket nevezzük heveseknek. A teljesen csendes időben elcsónakázunk a kerekedi öböl belsejébe, a sima viztükör alatt a vizben a nádasok közelében itt is, ott is megfigyelhetjük, amint apró gázbuborékok gyöngyöznek felfelé. Inkább szétszórt nagyobb területen észlelhető szivárgásokról, mint jellegzetes "gázforrásokról" van szó. Feltörő viz ki sem mutatható, de a gáz mennyisége sem nagy. A kerekedi öbölben talán összesen 5-6 l-re becsülhető percenkint /naponta 8 m3/. így nyáron a felületes szemlélő még a Ijözvetlen közelből sem szerez róluk tudomást. i Télen azonban egészen más a helyzeti Amikor beköszönt a hideg, a szélmozgatta hullámjárta Balatonviz annyira áthül, hogy a nyilt viztükröt és a part közelében lévő hevesek területét egyaránt egységes jéghártya borítja. Az egyre vastagodó jégburok alatt azonban fokozatosan minden mozgás megszűnik, a viztümeg mozdulatlanná, valósággal dermedtté válik. Mi történik ilyenkor a heveseknél? A jég alatt a csendes, mozdulatlan vizfenéken itt százával találunk 5-lo cm átmérőjű csészealaku mélyedéseket. E mélyedések aljáról hol itt, hol ott gázbuborékok törnek fel, rendesen gyöngyfüzérszerüen. A feltörő gáz csaknem tiszta szénsav, amely jelentős részben oldódik a tó lúgos kémhatású /pH 8,2-8,4/ vizében. Ugyanakkor viszont a vizben már oldott oxigén és nitrogén géz egyrésze kiválik gáz alakban. így a jég alatt felgyülemlő nagy gázbuborékok jórészt ez utóbbi két gázból állnak, noha kisebb-nagyobb százalékban szénsav is mindig kimutatható bennük. A viz hőmérséklete a hevesek területén pontosan ugyanarsqyi,mint a közelben bárhol. Ez is bizonyitja, hogy a számbajöhető vizfelfakadás e helyeken az eddigi*véleménytől eltérően teljesen hiányzik. Az állandóan felszálló apró gázbuborékok felgyülemlenek a merev jégkéreg alatt. Az apró gömböcskék összeolvadnak és belőlük hatalmas, nemegyszer több m2-os óriás buborékok keletkeznek, amelyek alulról e gyre nagyobb erővel nyomják, valósággal feszitik a jeget. Ismeretes, hogy nyomásra a jég megolvad. így történik ez itt is. így a buborékok mind feljebb törnek utat maguknak a jegen keresztül. Előbb harangalaku gazzal töltött üregek keletkeznek a^jégben, mig végül sziszegő böffenéssel kitörnek a levegőbe. így kezdetben kis kerek, később egyre növekvő szabálytalan alakú lékek keletkeznek, amelyek közül több össze is olvadhat. Ezek egyikében másikában csaknem állandóan pezseg, bugyborékol, szinte azt mondhatnánk, hogy "forr" a viz. Éppen ezért nevezik ezeket a legnagyobb hidegben jégmentes foltokat heveseknek. Tiszta hó és zuzmaramentes időben a jégbefagyott nagy, csillogó, veszedelmet rejtő gázbuborékok tejfehér szinükkel élesen elütnek a környező, mélyzöld szinü jégtől, és igy könnyen kikerülhetők. Ha azonban a jégtükröt hóréteg, vagy vastag zúzmara boritja, a buborékoktól elvékonyodott helyek alattomosan húzódnak meg a fehér lepel alatt. Ez a jégenjárók, elsősorban a nádvágók számára rejt sok veszedelmet, hiszen a teljesen elvékonyodott jég könnyen beszakad. Ezért a helybeliek ugy járnak ilyenkor a veszélyes területeken,.hogy szöges botot tolnak óvatosan maguk előtt a jégen és figyelik a bot nyomát. Ha a nyom, zöld szinü, arra bátran haladhatnak, de gondosan elkerülik a fehér, sárgás buborékos helyeket. A hevesek környékén apró, megrágott kis halak maradványaival és ürülékrögöcskékkel találkozhatunk. Ezek az élelmes vidrák nyomai, amelyek itt a léken át járnak le a jég alá zsákmányra vadászni. * Sokáig azt gondolták, hogy a hevesekben nagymennyiségű viz tör a felszinre, ami jelentős mértékben járul hozzá a tó vízellátásához. Ez, amint emiitettük, nem bizonyult valónak, igy a heveseknek ilyen értelemben a vízellátás szempontjából .nincsen jelentőségük. Az ezerarcú tó titkait fürkésző ember számára viszont különösen télen igen megkapó, érdekes ez a jellegzetes balatoni'természeti tünemény. 25
