Hidrológiai tájékoztató, 1961
3. szám, december - Sas Endre: „Műszaki élet Tatabányán”
fúrását 145 mm átmérőjű keményfémbetétes koronával. A magcsövek 2 m hosszúak voltak éa sikerült velük a 80 %-os magkihozatalt biztosítani, A fúrógép M.Y.40-es tipusu bányabeli fúrásokhoz rendszeresített Craelius volt, melyhez az öblítést egy 160 l/p névleges teljesítményű Vorthington szivattyú szolgáltatta. A tulajdonképeni fúrási munkákat I960.XI. 7-én kezdtük meg. Az I. sz. furólyuk III. 27én kb 3000 l/p vizet fakasztott és ezt a vízmennyiséget jelentéktelen változások mellett a továbbfurás során is megtartotta. Két óra múlva a vízszint apadása jelentkezett a munkahely közelében lévő ereszkében és 5 óra leforgása után a VI. aknai alapközlén is szemmel látható vol't az áramló viz csökkenése. Az I.sz. furólyukat 16,36 m-ben dachsteini mészkőben fejezték be. A furó 6,67-6,88 éa 9,84-10,73 között harántolt üregeket. A vízbetörés az első 13 cm-es repedésből jelentkezett. A furólyuk üzemeltetésének legnagyobb veszélyét a jelentős mennyiségű hordalék jelenti. Elsősorban repedésekből a nyomás alatt levo viz 2—3 kg-os mészkődarabokat is hozott be a furólyukba. Néhány napos állandó folyatás után a kezdetben zavaros, tejszerű viz megtisztult és a hordalékképződés megszűnt. A II.sz. furóljnjk előfurását IV. 27-án kezdtük meg és V. 24-én fejeztük be. Ebben a fúrólyukban 12.50-12.77 m-ig, 17.61-17.92 m-ig és 32.44-33.19 m-ig harántoltunk repedéseket. A vizfakasztás 12,58 m-ben következett be 4000 l/p mennyiséggel. A két furólyuk egymással és a VI. aknával való összeköttetésének ellenőrzésére fuchsinos vizfestést alkalmaztunk. A furólyukak között 12 perc múlva jelentkezett a festett viz, a VI. aknán azonban, tekintve, hogy a viz hossr.u utat a tömedékhomokban tesz meg, festett vizet nem észleltünk. A vizmenynyiség csökkenését kb 5 óra alatt észleltük. A II. sz. furólyukat 33.60 m-ben dachsteini mészkőben fejezték be. A III. sz. furólyukat V. 25-én kezdték ós VI. 25-én fejezték be. Ez a fúrás 35.45 m-ig haladt, s közben 2o.87-31.50 n között üreget harántolt. A meglepően hosszú üreges szakasz a karsztos repedés csapásirányu harántolásában kereshető, amit az a tény is igazo\ hogy 31.50 m-nél ki- és beépités után a magcső nem jutott vissza a helyére, hanem ujabb körszelvényt ,furt, igy a repedés legalább egy magcső átmérőnek megfelelő szélesaégü volt és abban a furószerszám függőleges irányban mozogni tudott. Nagyobb vízmennyiség a furólyukban 17.99 nél jelentkezett kb 800 l/p mennyiségben. A III.sz. furóüyuk az üregig dolomitban haladt, s az üreg végén jutott csak dachsteini mészkőbe. Az üregből jelentős mennyiségű hordalékot szállított ki a viz, melynek zömét dolomitpor és barna feküagyaghoz hasonló hasadókkitöltő anyag alkotta. A hasadókkitöltő anyagokat megelemezve megállapítható volt, hogy átlagosan 60-65 % CO, és 12-25 % éghető anyagot tartalmaznak. A viziecsapoló fúrások céljukat elérték, mert a VI-os akna É-i bányamezejében fakasztott, jelenleg már csak 4,5 m3-es víz most 150 l/p vízhozamra csökkent, igy gyakorlatilag a víztelenítés sikerült, mert az üzem által eddig emelt viz most már az uj vízaknán keresz tül jut a külszinre.A vízakna jelenlegi vízhozama a szivattyuteljesitmények alapján 4,2 m3/p. A II.sz. furólyukban fakasztott viz /Horváth Istvánná által végzett/ elemzése: Than-féle egyenérték % Nátrium 37.81 1.644 16.96 Kalcium 73.91 3.695 38.26 Magnézium 52.78 4.333 44.75 9.672 99.99 Anionok: Hlarogénkarbonát 495.706 8.125 83.93 Klorid 22.251 0.630 6.50 Szulfát 44.000 0.917 9.56 9.672 99.99 Öaszes keménység = 22.51 N°} Lugosság = 8,125 i Kémhatása: fenolftaleinre savas, tiszta karsztvíz jellegű. Átlagos hőmérséklete 10.1 C, MŰSZAKI ÉLET TATAItÁNYÁN . 1959 II. negyedévében jelent mog olsőizben az Országos Magyar Bányágzati és Kohászati Egyesület tatabányai csoportjának műszaki folyóirata "MŰSZAKI ELET TATABANYÁN" cimmel. A folyóiratnak eddig 8 száma jelent m. j nyomtatásban, 100-150 példáurszánban. A folyóirat célkitűzése, hogy helyi viszonylatban Ismerteti a bányászat különböző munkafolyamatait, elméleti és gyakorlati eredményeit, továbbá tájékoztat az egyes megoldandó vagy már megoldott feladatokról, s serkent az ujabb ós korszerű technikai megoldásokra.A lap hasábjain keresztül megismerkedhetünk a medencében alkalmazott korszerű biztosítási módokká], fejtési módszerekkel, gazdaságossági számításokkal, a medence földtani viszonyaival, továbbá kutatási lehetőségekkel. Hidrológiával kapcsolatos ismertetéseket eddig két cikkben találunk: Kozma Rezs ő: "A tatabányai szénmedence vizemelési problémáinak kérdése az 1958 évi adatok alapján" c. tanulmányában behatóan foglalkozik az egyes bányaüzemek vízhozamával, vízmentesítő telepek méretezésével, zsomptérsegek kiképzésével,vizemelési költségek alakulásával, továbbá a szivattyú ós aknaszerelvények Uzembehelyezésével. A másik kimondottan hidrogeológiai kérdésekkel foglalkozó cikk G erber Pá l: "A tatabányai medence hidrológiai viszonyai és a karsztvíz elleni védekezés" cTihmel jelent meg. Gerber Pá l itt részletesen tárgyalja a medence hidrológiai kérdéseit.A dolomit és dachsteini mészköäTJzatu medencében mindkét kőzet karsztvizveszélyt jelent a bányamüvelőknek. A védőréteg kérdésében behatóan foglalkozott a védelmet csökkentő vizáteresztő kőzetek szerepével.A mélyfúrásokban észlelt feküösszletek homoktartalmánák levonásával megrajzolta a medence fajlagos védőréteg térképét.Vázolta a tektonika és a vízbetörések kapcsolatát,továbbá a geomechanikai elvek szerepét a karsztvíz elleni védekezésben. Igen érdekes szemléletet adott a bányászat által emelt viz óriási gazdasági éa műszaki jelentőségére. A karsztvíz elleni védekezés aktiv és passziv módjainak helyi értékelésével zárja cikkét, javasolva az aktiv védekezéssel, vízaknákkal való vízkivételt és ezzel a depresszió csökkentését. Sa a Endre 33
