Hidrológiai tájékoztató, 1961

2. szám, augusztus - Páris Emil: A Borsodsziráki Vízműtelep talajvízdúsítása

A Borsodsziráki Vízműtelep talajvízdúsítása PÁRIS EMIL, Vízügyi Tervező Iroda A Borsodsziráki vizmütelep 1952-ben létesült. Célja a Borsodi Hőerőmű vízellátásának biztosítása. A vizraütelepen a vizet a Sajó és a Bódva között fekvő mintegy 5 m átlagos vastagságú kavicsrétegből 26 db csőkut segítségével termelik ki. A vizmü jelenlegi átlagos napi viztermelése 4.000-6.000 m3. Mivel a vizmütelep a BRV egyik viztermelo létesítménye, a távlati nagyobb vízigények biztosítása céljából a vizmütelep termelésének a száraz időszakban való biztonságosabbá tétele, valamint a napi víztermelésnek lehetőleg mintegy 5o 55-kal való növelése érdekében a vizmütelepen a talajvizdusitás bevezetését vettük tervbe. Erre lehetőséget adott a Rakacai tározó üzembehelyezése, amelynek reven - mint ismeretes - a Bódva kisvizhozamát közel 2 m3/sec értékre fogják kiegészíteni. E kisviz idején rendelkezésre álló víztöbblet módot ad a Borsodsziráki vizmü víztermelésének mintegy 2ooo- 25oo m3-rel való növelésére. A talajvizdusitáshoz azért folyamodtunk, mert a vizmütelep közelében a Bódva medre agyagos rétegekben húzódik és igy a megnövekedett kisviz parti infiltráció formájában nem lenne a víztermelés céljára hasznosítható. Tekintettel arra, hogy hazánkban a talajvizdusitás alkalmazására eddig csak elvétve került sor és az ilyen létesítmények, elsősorban ideiglenes jellegű és szakaszosan üzemeltetett létesítmények voltak, a Borsodsziráki vízműnél, mely az állandó jellegű üzemeltetés szempontjait kell, hogy kielégítse, az alábbi előmunkálatok és kisérletek végrehajtása alapján a következőkben ismertetésre kerülő létesítményeket terveztük. Először a talaj viznyelőképességének megállapítása céljából a vizmütelep kútsorának közelében a vizvezetőréteg felszínéig I'm átmérőjű kutat süllyesztettünk le, melyen keresztül a Bódvából kiemelt vizet szivárogtattuk a vizvezetőrétegbe. A nyelőkut a 4.sz. vizmükut mellett létesül és a kut vonalában a víztermelő kútsorra merőlegesen 4 db 5o mm átmérőjű talajvizszintészlelő kutat telepitettünk. A beszivárogtatási kiserletek alapján megállapítottuk a talaj viznyelőképességének értékét, ami a max. értékben 5,o m/órát tett ki. E kisérletek, valamint a vizmütelepen levő természetes adottságok megfigyelése révén megállapítható volt, hogy a vizmütelepen a beszivárgó vízmennyiség jelentős méreteket ölthet. Az előbb emiitett előzetes kiserletek alapján ugy döntöttünk, hogy a véglegesen tervezett talajvizdusitó rendszer egy részét kisérleti üzemként kiépitjük, hogy az e területen alkalmazásra kerülő elgondolásunkat üzer* viszonyok között kipróbáljuk és az ily módon szerzett tapasztalatokat a végleges talajvitfüusitási rendszer kialakításánál hasznosítsuk. A kisérleti telep segítségével az l-lo kutak által képzett kútsor vízhozamát a jelenlegi átlagos napi 1.800-2.000 m3-ről mintegy 2.6oo-3.ooo m3-re szándékozzuk emelni. E cél érdekében a kutak és a Bódva között a kútsortól 35- ill. 5o m távolságban 6 db 3 x 5o m alapterületű a felső vizzáró réteget átvágó medencét létesítettünk. A medencék feneke egységesen a talajfelszín alatt 2 m-re helyezkedik el. Kivel a vizzáró réteg vastagsága 2,5o-3,5o m-ig terjed, a medencék feneke és a vizvezető réteg felszine közötti részt homokos kaviccsal töltjük fel. A medencék fenekén kialakitott szűrőréteg felső 25 cm-es részét 2-2o mm átmérőjű kavicsból készítik. Ennek célja a nyers-vízzel szállítótL hordalék visszatartása. A medencékben a vizboritást 5o-loo cm közötti értéken kell tartani. Az előbbi vízborításokhoz a beszivárogtatási kísérleteink tapasztalatai, valamint a külföldi hasonló adatok alapján a beszivárgás sebességét 2.00 m/nap értékkel vettük figyelembe. Az előbbi érték alapján a medencék kétharmadának üzembentartása esetén a napi vizbetáplálás 1.2oo m3. A medencéknek a kutaktól való,távolságát ugy vettük fel, hogy azok a kutak deprcaaziós tölcsérei felett helyezkedjenek el és a vizben levő szennyeződések megtisztulásához feltételezéseink szerint szükséges min. távolságnak /3o m/ is megfeleljenek. A vízkivétel a Bódva partján létesített 1.44o m3/nap teljesítményű ideiglenes vízkivételi mű segítségével történt. A kiemelt vizet 15o mm átmérőjű nyomóvezetéken keresztül juttatjuk a medencekhez. A medencéknél kétféle vizbevezetési elrendezést alkalmaztunk. A vizbevezetési megoldásoknál közös szempont volt, hogy azok teljes mértékű szabályozását biztosítsuk. A bevezető 80 mm átmérőjű vezetékek tolózarak segitsegével fojthatok és a medencék tengelyvonalában kialakitott csillapító-aknákon keresztül vezetik a vizet a medencékbe. Az egyik megoldás szerint a vizet a medence közepén egy helyen, míg a másik megoldásnál a medencék két végén,két helyen juttatjuk a medencékbe. A kitermelt föld-anyagból képzett depónia a medencék árviz esetén történő elöntését hivatott megakadályozni. Az előreláthatólag mintegy 3 hónapig tartó kisérleti üzem során végrehajtandó mérések érdekében, a vízkivételnél mérjük a kiemelt viz mennyiségét, a lo. kut mellett létesített aknában elhelyezett mérőperemmel és a lo. kut épületében lévő regisztráló mérőműszerrel a dusitott kútsor vízhozamát módunkban áll figyelemmel kisérni. A talajvízszintek észlelésére a 4.sz. és a 8.sz. kut vonalában a kútsorra merőlegesen telepitett 4-4 talajvizszintészlelő kut szolgál. Az előbbieken kivül a 7.kut vonalában telepitett meglevő észlelő rendszer is felhasználásra kerül. . A kisérleti időszak folyamán az alábbi kérdésekre szeretnénk választ kapni: a/ A talajvizdusitás révén elérhető viztöbblet. b/ A talajban tárolható vízmennyiség, c/ A szüroanyag eltömődésének mértéke, d/ A tartósan biztositható beszivárgás! sebesség, e/ A vizhőmérséklet alakulása, f/ A viz bakteriológiai képének változása, g/ A viz minőségének változása, h/ A viz vastartalmának változása. 19