Hidrológiai tájékoztató, 1961

1. szám, március - P. Vendl Anna dr.: A budapesti melegforrások fejlődése és helyzetváltoztatása

A budapesti melegforrások fejlődése és helyzetváltoztatása P. VENDL ANNA DR., Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet A mai budai melegforr ások ősei feltételezhetően az alsómiocénben kezdtek működni. Ezek a régi gejzirszerü források a terület szomszédságában működő vulkánokkal függhettek össze. A forrásnyomok Budaőrstől kezdve KKK-i irányban sorakoznak egymáshoz több - nagyjából párhuzamos - törésvonal mentén. Ezek a budaőrsi-budai törések együttesen jelzik az ősi melegforrások vonalát, amely mentén egészen a pannóniai emelet végéig a melegforrások a felszínre törtek. Ezalatt a hosszú idő alatt /mintegy 16 millió év/ a hazai vulkáni működés fokozatosan csökkent, majd megszűnt s Így a források lassankint elapadtak s az újonnan képződött töréseken a Budai hegyseg kelheti oldaléin nyomultak fel. Á változás oka főleg a pannóniai emeletben végbement kéregszerkezeti /tektonikai/ mozgásokkal magyarázható, amely a hegység keleti részébén a már korabban kialakult törések mentén és ujabb vetődések fellépésével az alföldi terület ujabb süllyedését idézte elő. A pannóniai emelet vég^n, illetőleg a levantei korszak kezdetén a kialakult Duna áttörte a Visegrád-környéki hegységet. A hegység déli lábánál kb. Váctól kezdődően hatalmas törmelékkupot rakott le.

A viz lefolyására az emiitett törések táját használta fel s itt vájta ki medrét. Az akkori Dunának jobbpartján a töréseken felszálló melegforrások eredetileg mintegy 25o m.t.sz.f. magasságban fakadtak s váltak ki belőlük a forrásüledékek. /Szabadsághegy, Kakukhegy, stb./ A pleisztocén elején is a Duna ezen a törmelékkupon folyt a mai Duna felett mintegy 45-5o m magasan. Ekkor medrét nem mélyitette, hanem kavicsos, homokos hordalékával inkább feltöltötte. Ez a tevékenység valószínűleg az alpi eljegesedés csúcspontjáig tartott. Ilyen pleisztocén kori kavicsos-homokos dunai üledékek ismeretesek a kiscelli parkánysik területén, az óbudai régi temető mellett, a Várhegy tetején, stb. mintegy 145-15o m t.sz.f.magasságban. Az akkori Duna partján, azaz ugyancsak az említett magassagban fakadtak akkor a melegforrások. Ezután megkezdődött a Duna medrének mélyülése, ezzel együtt pedig a melegforrások fakadási szintje is alábbszállt. A melegforrások, amelyek ma közelítőleg a mai Duna tükrének magasságában fakadnak, a pleisztocén első szakaszában - az akkori hidrosztatikai viszonyok szerint - az akkori Duna magasságában ömlöttek ki. A források körüli tavakban mésztufa rakódott le éppen ugy, mint ahogy ma a budai fürdőkben a csövekből kifolyó melegvizből a cső végén lerakódik az édesvizi mészkő. Melegvizű forrástó boritotta pl. a Várhegy tetejét, ahol a képződött mésztufábanutólag kisebb barlangok keletkeztek. A kiscelli párkánysikon is nagy melegvizű tavat tápláltak a melegforrások,az akkori Duna partján s ebből közvetlenül a Duna hordalékára rakódott le az édesvizi mészkő. Később melegvizű forrástó volt a régi óbudai temető D-i része mellett ugyanolyan magasságban, mint az emiitettek. /Mintegy 15o m.t.sz.f./ A Naphegyen, a Lipótmezon, az Ürömhegyen, a Péterhegyen, a Rózsadombon is melegforrások fakadtak. A fentiek szerint a melegforrások a pleisztocén előtt nagyjában DNy-ÉK-i irányú vonal mentén fakadtak. A levantei emelet végétől, illetőleg a jégkorszak elejétől kezdve azonban É-K-i irányban sorakoznak egymáshoz. A melegforrások vonalanak ez az átfordulása a Gellérthegy körül, mint középpont körül ment végbe. Ennek következtében a Gellérthegyen a korábbi, kovasavas üledéket lerakó források és a fiatalabb mészkőtufát lerakó források nyomai egyaránt megvannak. A jégkorszakban meg nem alakulhattak ki azok a völgyek, amelyek a pleisztocén Dunánál mélyebb helyzetűek. Ekkor a Várhegy és a Rózsadomb, illetve a Naphegy között nem volt még völgy. A Várhegyet enyhe lejtő kapcsolta össze a Szabadságheggyel, az Ördögárok még hiányzott. A Gellérthegy ós a Várhegy között sem volt mélyebb völgy. A Lágymányos mai sikja is hiányzott s ezt a mai térszín fölött még mintegy 4o m vastagon középső oligocénkori "kiscelli" agyag fedte. A Szabadsághegy, a Budaőrsi hegy és a Csiki hegyek területe enyhe lejtővel folytatódott a Tétényi' fennsik felé közbeeső völgy nélkül. A pleisztocén vége felé a Duna nagyjában az É-D-i irányú törések nyalába mentén erős kivájó munkával mélyitette medrét. így alacsonyabb szintbe vágódott be. Közben a budai hegyek mai K-i lábának vidékéről K fele elkanyarodott. A holocén elején a Duna visszatért nyugat felé a Budai hegység lábához a Várhegy tetejénél mintegy 4o méterrel mélyebb szintben. A Duna mélyebbre jutásával kapcsolatban a Várhegy, Rózsadomb, Naphegy, Szabadsághegy, stb. között a jelenleg is meglévő völgyek kialakulásával megszűnt a közvetlen összeköttetés. Később a budai oldal északi és déli részéről a Duna újból K felé távolodott, mai medrének területére. A Duna szintjének mélyebbre szállásával együtt a melegforrások fakadási helyei is mér lyebbre kerültek, mint az előző korszakban és a mai "termák vonalán" törtek fel kb.loo m.t.sz.f. magasságban, s részben kissé mélyebben a Duna medrében. A budapesti források túlnyomó része ma a budai oldalon, az egykori melegforrások vonala mentén fakad, főként három csoportban, /l.sz.ábra/. 1/ A Gellérthegy tpvében a Gellért-fürdő, Rudas-fürdő, Imre-fürdő forrásai és a"szökevényforrások" a Duna medrének jobb szélén. 2/ A Józsefhegy tövében fakadó források, azaz a Lukács- és a Császár-fürdő forrásai. 28