Hidrológiai tájékoztató, 1961

3. szám, december - Mokos Sándor: Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság nyíregyházi csoportjának eddigi munkásságáról

Beszámoló a magyar Hidrológiai Társaság Nyiregyházi csoportjának eddigi munkásságáról MOKOS SÁNDOR, a M.H.T. Nyiregyházi csoportjának elnöke Szabolcs-Szatmár-megye az országnak a fővárostól legtávolabb fekvő része és ennek az előnytelen'helyzeti fekvésnek érezte hátrányát már régóta a megye lakossága többféle vonatkozásban is. Alig van olyan népgazdasági ágazat, mely ne érezte volna ennek a távolságnak a fejlődésre kiható kedvezőtlen hatását. E - sajnos - megyénkre nézve nem éppen dicsekvésre alkalmas körülmény,méginkább kihangsúlyozta avizgazdálkodásnak azt a rendkivül fontos szerepét, amely minden népgazdasági ágazat fejlődési lehetőségével kapcsolatos. Ez a felismerés vezette a megye - elsősorban Nyíregyházán élő - vizügyi és sok más egyéb foglalkozású dolgozóját arra,hogy érdeklődéssel forduljanak a hidrológiai kérdések fele. A M.H.T.Nyiregyházi csoportja első nyilvános összejövetelét I960.március hó 14-én a TIT Nyiregyházi Szervezete helyiségében rendezte. A csoport célkitűzései között elsősorban olyan előadások megszervezése szerepelt, melyek alkalmasak voltak a megye műszaki és a vízgazdálkodás kérdései után érdeklődő egyéb dolgozók továbbképzésére. Első összejöveteleink inkább ismeretterjesztő célzatuak "csalétekszerüek" voltak és igy sikerült a tagjaink sorába a vízépítő műszaki dolgozókon kivül betoborozni agronómusokat.pedagógusokat, orvosokat, biológust, vegyészt, tervezőket, vizmüvállalati szakembereket és egyeb dolgozókat. A csoportnak különleges szervezeti felépítése nem volt. Munkabizottságokat még eddig nem alakítottunk, de egyöntetű érdeklődéssel fordultak tagjaink minden kérdés felé és észrevétlenül mégis kialakultak az egyes közérdekű témával foglalkozó kis csoportok. Szabolcs-Szatmármegye bármennyire is csapadékosabb, mint az Alföld déli területe, mégis az öntözéses gazdálkodás országos propagandája itt is talajra talált. Egy-két termelőszövetkezet bátor kezdeményezésére letesült rizstelepek egészen kiugró nagy eredményei után valóságos rizstermelési láz alakult ki a Tur környékén, ami még jobban fokozódott akkor, mikor a mezőgazdaság szocialista fejlődése és átalakulása után a még erőtlen termelőszövetkezetek a minél gyorsabb anyagi fejlődést éppen az öntözéses gazdálkodásban éspedig a rizstermelésben látták. Az egyoldalú fejlődés elkerülése és az öntözeses gazdálkodás helyes mederbe terelése céljából előadásaink fo tárgya az öntözéses gazdálkodás, melynek minden korszerűbb válfaját megvitatjuk, országosan ismert, kitűnő előadók ismertetései után. A cél itt az volt, hogy az alföldi, régi és nagy kiterjedésű öntözések után most itt is bevezessük az öntözéses gazdálkodást, ugy azonban, hogy átvegyünk minden hasznos tapasztalatot, a műszaki fejlesztes minden formáját, viszont óvakodjunk olyan megoldásoktól, amelyek ott károsoknak bizonyultak.Az egyoldalú rizsöntözés helyett olyan gazdálkodást szeretnénk elterjeszteni, mely a talaj javításával jár, nem pedig annak romlásaval. Az öntözéssel kapcsolatos előadások felölelték a barázdás, felületi, az esőztető öntözés módszereit, foglalkoztunk a vízminőség kérdésével, több előadásban a szennyvízöntözés problémájával, majd a csőkutas öntözéssel, mindezt pedig az eddigi jó és rossz tapasztalatok kellő mértékű figyelembevételével. Igy sikerült a tanácsokkal való kapcsolat kiépítésének segítségével olyan eredményt el-* érni, hogy az 1960. évben meg 2000 kh—nyi öntözés szamtani haladvány—szerűen fejlődik 1961. évre 4000 kh-ra, mig 1962 évre már ujabb 4000 kh-s igénnyel, ugy azonban, hogy a telepek nagyrészben időállóak és korszerűek. A csőkutas öntözés bevezetésénél is a megfelelő előtanulmányok /földtani és vízminőségi ismeretek, stb/ eredményei alapján és az ország egyéb részein elért tapasztalatok ismeretében fejlesztjük ki az öntözést, gondosan ügyelve arra, hogy elszikesedés ne következzék be. Ha nem is értünk el még számszerűleg nagy eredményeket, mégis sikerült az öntözés gondolatát annyira köztudatba vinni, hogy most már a megyei politikai ós közigazgatási szervek is a legnagyobb érdeklődéssel fordulnak a kérdések felé és most már egyre nagyobb igényekkel fordulnak felénk is. Helyes vízgazdálkodási szemléletet akarunk kialakítani és éppen ezért bár - mindig hivatkozunk a hagyományos kárelhárítási vízgazdálkodási szakágazati tevékenységek fontosságán ra - mégis a fősúlyt moBt már az igazi vízgazdálkodásra, vizhasznositásra akarjuk helyezni. Ezért foglalkozunk a megye egyik másik igen égető kérdésével, a jó ivóvízellátással. A megye nem mondható közkút ellátás szempontjából elhanyagoltnak, mégis azt kell megállapítani, hogy vezetékes ivóvízellátás terén csak most kezd gyermekcipőben járni. Nyíregyháza városban mar épül az uj vízvezeték, de a megye kisebb városaiban, vagy községeiben csak egy-két helyen van házi vízvezeték. A Társaság csoportja tehát erre is felhívta az illetékes tanácsi szervek figyelmét és a legkitűnőbb előadók felkérésével igyekezett minél jobban köztudatba vinni a törpe vízmüvek létesítésének előnyeit, gazdaságosságát és feltételeit. Bár eddig csak egykét eredményünk született,mégis folyamatban van már törpevizmü társulatok szervezese és alakulása. Az ország egyéb területén elért sikereken felbuzdulva, foglalkoztunk előadás keretében a héviz feltárási lehetőségek kérdésével és mivel Sóstógyógyfürdőn, Mátészalkán, Fehérgyarmaton és Kisvárdán a kísérletek eredménnyel jártak, feladatunknak tartjuk, e vizek gyógyhatásának felhasználható mennyiségének megismerését, hogy e gyógytényezők legmegfelelőbb felhasználásával ugyancsak egy lépéssel előbbre vigyük megyenk közegészségügyi és kulturális fejlődését. - Időszerű feladat a vizek tisztaságának megóvása is, bármennyire kevés ipartelepünk is van. Mégis az ipari vízellátás kérdése, továbbá a kisebb folyóinknak a szennyezett ipari vizektől való megtisztítása halászati és közegészségügyi szempontból ugyancsak rendkívüli jelentőségű és'éppen ezért eddig is, de a jövőben méginkább gyakori témája lesz ez a csoport előadásainak. 58