Hidrológiai tájékoztató, 1961
3. szám, december - Dr. Bendefy László: Régészet a vízgazdálkodás szolgálatában
75 éves a magyar Vízrajzi Szolgálat WEIMANN BÉLA, Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet Burgenland turistaforgalma az utóbbi időben nagyon megnövekedett. Az osztrák kormány ezért az elmúlt években a tartomány közutjait korszerűsítette, majd tervbe vette, s 1961-től kezdődően meg is kezdte szállodák és turistatelepek épitését. Egyben azonban ipartelepek létesítését is szorgalmazza és hathatósan segiti a Várvidéken. Az utóbbi években Burgenlandban valóban meglepően sok kisebb-nagyobb ipartelep létesült. A jól felépitett távlati terv végrehajtása során a legnagyobb nehézséget a vizhiány jelenti. Hogy ezen segitsenek, a régészeti feltárások kinálta lehetőséghez folyamodtak, mégpedig már az eddigiekben is sikerrel. Burgenland ugyanis' időszámításunk kezdete táján Noricummal szomszédos terület volt és a pannon törzsek lakták. Amikor Octavianu B i.e. 34-ben, a mai Eszék /Siscia/ táján betört Pannon földre,a noricumi légiók is megindultak.s a mai Dunántul könnyűszerrel a rómaiak ölébe íhullott. Fél évszázaddal később az uj tartományt már teljesen megszervezve találjuk. Jókarban tartott utjai nemcsak a katonai célokat, hanem a közigazgatást, a belbiztonságot és a kereskedelmet is szolgálták. Az utak épitői az utász-légiók katonái voltak. A ma ismeretes főbb római kori utak mellett volt sok száz olyan utvonaluk is, amelyet még egyáltalában nem ismerünk. Ezek az utak u.is a rómaiak uralma után is: az egész középkoron át tovább éltek, sőt nem egy mai utvonalunk is ezeknek az ősi utaknak a nyomvonalát követi. Ilyen utak hálózták be a mai Burgenland területét is. Köztük a legfontosabb Scarabantiát Pinkafőn, Németujváron és Szentgotthárdon át a mai Graz vidékével összekötő ut volt. Ez a noricumi határ mentén vezetett végig. Számos kisebb jelentőségű ut ágazott^ki belőle. Ezek egész sor települést kötöttek össze az állandó katonai őrizet alatt állott fő útvonallal. Ilyen települések nyomait tárták fel /még a mult század végén/ Pinkafő, Alsó- és Felsőőr, Borostyánkő, Felsőszénégető, Szalónak, Vörösvár, Pinkaóvar, Sámfáivá, Rohonc, Bozsok, Léka; Kőszeg, Velem, Lukácsháza, Perenye, Németujvár, Szentgotthárd, Királyfalva stb határában. Sóskút és Tarcsa fürdő szabad szénsavas forrásait már a rómaiak Í3 ismerték és használták. A sóskúti fürdő egyik forrásának neve mai napig is "Római forrás-". Az emiitett utvonalat és noricumi határvidéket jelentős számú katonaság őrizte, mert a pannon őslakosság nem egy izben lázadt fel a rómaiak rabszolgatartó uralma ellen. Burgenlandban is, mint a határtartományokban általában, az építkezések jelentős részét a katonaság végezte. Es mivel az i.u. I-III.században a légiók hosszú arcvonalban az újonnan meghódított Pannónia határán vonultak fel, néhány tartomány-belseji nagyobb várostól, /pl Savariétól stb/ eltekintve a legnagyobb szabású építkezések nyomait éppen a határvidékeken talál jfik. A római katonai szabályzat előírásai szerint a harctéren felvonuló légiók, illetőleg harcoló egységek számára minden egy-egy napi járóföldre menettábort•kellett épiteni. Ezért a harcoló katonaság szabad idejének nagy részét épitkezésre forditja. Amikor az egységek nincsenek harcban: békésebb hónapokban,a légionáriusok erdőt irtanak s mocsarakat csapolnak le; vagy vízvezetéket épitenek /pl Rohonc, Bozsok és Szombathely-Savaria között/esetleg vizszerzóssel foglalkoznak: forrásfoglalásokat és kisebb völgyzárógátakat épitenek. Minden katonai táborhely számára bőséges vízmennyiségről kellett gondoskodniuk. Egy-egy táborbato legalább is pár száz ember tartózkodott, de voltak több ezer légionáriust befogadó táborok is. Az idővel állandósult táborokban az épületek /kaszárnyák, kórházak,lakóépületek, szentélyek, templomok, színházak, fürdők, stb/ már kőből épültek és állandó vízvezetékre is szükség volt.Ilyen katonavárosok még a határvédelmi övezetben is épültek /pl Brigetio-Szőny, "Aquincum-Cbuda, Intercisa-Pentele, stb/. A katonai táborhelyeket összekötő utak mindegyike nem volt megtalálható a közhasználatú 11 iner áriu mo kb an, amilyen pl a közismert Peut inger-féle tábla is. A nagykereskedők és a diplomáciái szolgálatban álló hivatalnokok részére készült, a nagyközönség számára is hozzáférhető, rézbe-, kőbe metszett, vagy esetleg festett itineráriumok /menetrendek/ csakis a polgári személyek által is használt, forgalmas és fő utvonalakat tüntették fel. A hadi utakról abban az időben nem szóltak. Szükség volt azonban arra is, hogy maga a római katonaság is tájékozódni tudjon "...a barbár földön..., melyet... géták, besazusok és vad szarmata népek öveztek,..." /Ovidius/. Ezért részint a hatalmas méretű mérföldköveken jelölték meg az útirányokat.részint pedig külön erre a célra készíttetett köveken adták meg a felvonuló katonaságnak a szükséges utasítást. Egy ilyen rendeltetésű kő a Batthyányak tulajdonában lévő szalónaki vár udvarára került, minden bizonnyal még a XVII. században, vagy még korábban, mert a kő egyik oldalára, annak simára csiszolása után az egyik Batthyány-os epitáfiumát vésték. A kőlapnak azonban a másik fele érdekesebb: ezen ugyanis a római kori felirat és diazités volt látható. Bár pontos leirás egyáltalában nem maradt róla, annyi ismeretes,hogy a bikaölő Mithras alakja alatt Szalónak környékének római kori úthálózata van a kőlapra vésve. Pontosan feltüntették a rajzon az egykori táborhelyeket és a hozzájuk vezető ut mentén az ut közelében lévő, nyilván szabályszerűen kiépített és gondozott forrásokat.Ezeknek a távolsága egymástól,illetőleg a táborhelyektől stádiumokban -, az úttesttől való merőleges távolságuk pedig lépésekben /passus/ van a kövön feltüntetve. A szóbanforgó kőlapot,/anyaga sejthetően mauthauseni gránit/, egyik Batthyány-utód /valószínűleg B.Ádám/ epitáfiumának elkészítéséhez használta fel. Ez adott okot arra, hogy Szalónaknak Ausztriához való csatolása után a Batthyány család valamelyjk tagja ezt a kőlapot egyik nyugati határszéli magyarországi birtokára szállíttatta át. Mivel azonban jalenleg a kőlap tulajdonosai Ausztriában élő osztrák állampolgárok és a régészeti lelet,mint római kori emlék, Burgenland területéről származik, az osztrák kormány keri annak visszaszolgáltatá56
