Hidrológiai tájékoztató, 1961

1. szám, március - A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkáiról (Zsuffa István, Kárpátiné Radó Denise, Vancsó Imre, Csobok Veronika, Nádasdi Péter, Szabó Ivánné)

A dombvidéki kisebb vízfolyásaink vízkészletének hasznosítása a nagyarányú decentralizált ipari fejlődés miatt egyre nagyobb szerepet kap. A vízellátási tervek készítésénél azonban a kisvízfolyások vizrajzl adathiánya igen komoly nehézséget jelent. Az 50-es évek elején ezen a nehézségen a vizhozammérések és a lapvizmércék számanak növelésével igyekeztünk segíteni. A teljesen szabálytalan, rövid idő alatt kimélyülő vagy feltöltődő medrekben elhelyezett vízmércék vízállásai és a vizhozammérések eredményei között a legtöbb esetben megbízható kapcsolatot, használható vizhozamgörbét nem sikerült szerkeszteni. Ezért külföldi példák és elméleti meggondolások alapján a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet elkezdte a kisvízfolyások vízhozamának nyilvántartására egyedül alkalmas vizhozammérő mütárgyhálózat kiépitését. A legutóbbi 2 év során összesen 20 mérőmütárgyat, építettünk az ország dombvidékein. Nem állithatjuk még, hogy ezekkel a mérőberendezésekkel a vizhozamnyilvántartás kérdését tökéletesen megoldottuk. Számos nehézség - elsősorban a feliszapolódás, a rajzoló mércék pontosságai - tisztázatlan, de a pontos adatok megszerzése felé az első nagy lépést ezen a téren is megtettük. A dombvidéki kisvízfolyásokon elhelyezett mérőmütárgyaink közül a Garadnán, a Szinva patakon és a Pécsi vízen Gerdénél épített műtárgyaink kifogástalanul működnek. Ezeken a helyeken a műtárgyak karbantartásáról tervszerűen gondoskodnak. A mütárgyhálózat gyors kiépítését, a vizügyi igazgatóságok elsősorban a Középdunántuli Vízügyi Igazgatóság közreműködése tette lehetőve. Nádasdi Péter. "Magyarország vizkészlete" cimü sorozat 3. kötete Víztározás! lehetőségek /Szerkesztette: Puskás Tamas, Kiadja: a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest, 1959. 477 oldal, 14 táblázat, 185 ábra, 8 melléklet, 2 kötetben/ cimü kiadványunk, részint a népgazdasági, részint a műszaki tervezés száméra készült. Felvázolja a tározásos vízgazdálkodás kereteit és lehetőségeit. Az ország vízkészletének tükrében ismerteti a tározás Jelentőségét és szerepét a különfele vízgazdálkodási ágazatokban. Áttekinti a meglévő tározókat. Helyszini vizsgálatok alapján adatokat közöl az ország 180 nagyobb völgyzárógátas tározásl lehetőségéről és további 70 megvizsgált, de tározásra nem ajánlott völgyszakaszról. Támpontot ad a beruházási költségek előzetes becsléséhez. Az országos tározókataszter összeállítása során szerzett tapasztalatokból kiindulva foglalkozik a völgyzárógátas tározók topográfiai, geológiai és hidrológiai feltárásának néhány módszertani kérdésevei: a hidrológiai méretezés, a tározási veszteség meghatározásai vizzáróság vizsgálata, stb. /A kiadvány még kapható 200 Ft-ért a VITUKI Kiadványtáréban./ A belvízrendezési tervezési irányelvek kidolgozásához, ill. továbbfejlesztéséhez - a kisérleti területen folyó észlelések, elméleti megfontolások, stb. mellett - szinte nélkülözhetetlen támpontot nyújtanak a tapasztalati történeti adatok. Ezért a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet felkérte az ország legtapasztaltabb belvizi szakembereit - akiknek a Vízgazdálkodási Adatgyűjteményekben előadottakon túlmenően olyan mérési, megfigyelési anyag van birtokukban, amely a belvízrendezési tervezési irányelvekhez felhasználható - hogy szakvéleményben foglalják össze az egyes öblözetekről rendelkezésükre álló belvizi adatokat. Az első igen értékes szakvéleményt a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság területén lévő turkevei, kisújszállási és mirhó-gyolcsi öblözetről Karászi Kálmán igazgató-főmérnök készítette el. A szakvélemény komoly áttekintést ad a Vízügyi Igazgatóság belvizi helyzetéről, kiépitettségéről, a belvizi szempontból elkülöníthető tájegységekről, a belvíztől legjobban veszélyeztetett öblözetekről, a kritikus helyzetet kiváltó körülményekről és a belvizi hozamok célszerű mérésének helyéről, módszereiről. Részletesen ismerteti a fentemiitett három öblözetre külön-külön a belviz szempontjából rendkívüli 1952-53. év,meteorológiai viszonyait, a levezetett belvizmennyiség számított, ill. becsült értékét, az elöntött területek kiterjedését. Végül igen részletesen értékeli a kapott fajlagos vízszállítási értékeket egybevetve a Salamin-féle eljárással meghatározott fajlagos vizhozamértékekkel. Az Alsótiszavidéki, Déldunántuli es Felsőtiszavidéki Vizügyi Igazgatóság egyes öblözeteire is készül' a közeljövőben hasonló szakvélemény. Szabó Ivánné. A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben 1959-60. telén kiépitettük az országos hósürüségmérő hálózatot. A munka sorén a különböző intézetek által már üzemben tartott hósürüségmérő állomásokon folyó észleléseket egységesítettük, majd elsősorban a belvizes területeken, az illetékes Vizügyi Igazgatóságok segítségével kb. 15 ujabb állomást létesítettünk. A vizsgálatok végzéséhez szükseges hósürüségmeréseket az Országos Meteorológiai Intézet műszereivel végezzük. A méréseket a terepadottságoktól, művelési viszonyoktól függően elhelyezett 10 pont mentén kétszeres ismétléssel végzik: megmérik a hó vastagságát és a hengerrel kiszúrt hóminta víztartalmát egyszerű sulyméréssel. Az állomások legtöbbjén észlelik a csapadékot, a hőmérséklet pillanatnyi értékét, maximumát és minimumát. A 24 állomásból álló hálózat gyors megszervezése a különböző intézmények, az Erdészeti Tudományos Kutató Intézet, az Építőipari Műszaki Egyetem Ásvány és Földtani Tanszéke, I.sz. Vizépitéstani Tanszék, a Meteorológiai Intézet, a Vizügyi Igazgatóság és a VITUKI egyes osztályainak szoros együttműködése tette lehetővé. Az uj és a regebbi mérések föllelhető adatai a VITUKI-ban bárki részére rendelkezésre állanak és az adatokat 1960-tól a Vízrajzi Évkönyv már folyamatosan közli. 14