Hidrológiai tájékoztató, 1961
2. szám, augusztus - A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkáiról
A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet munkáiról A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet II.Felszínalatti vizek osztálya az Intézet laboratóriumának a területen muanyagtömlös öntözéssel kapcsolatos kísérleteket vegez. A tömlő anyaga polietilén. Felhasználását elsősorban a felületi öntözés ideiglenes csatornahálózatának helyettesitesenél /nagyobb átmérőjű tömlőkkel/ másodsorban a kisnyomású szórófeles esőztető berendezesek szarnyvezetékeinél tervezik. A Felszínalatti vizek osztály a Szolnokon - a vizügyi igazgatóság hathatós támogatásául ~ szóróiéjkisérleti telepet létesit. A telep feladata elsősorban a külföldről importált szórófejek jellemzőinek meghatározása üzemi körülmények között. A Felszínalatti vizek osztály a az elmúlt években - elsősorban 196o-ban - végzett szórofejmeresieredmények alapjánösszeállította az összes - jelenleg széles körben alkal mázott hazai szórófejek Q - H és R - H jelleggörbéit és az Országos Vizügyi Főigazgatóságnak megfelelő példányszámban megküldötte. Igy a tervező szervek a jelleggörbéket kézhez kapták. Hosszabb idő óta folyamatosan vizsgálja az Intézet a Keleti Főcsatorna közelében - elsősorban a Hortobágyon - létesített síkvidéki tározók és halastavak talajvízre gyakorolt hatását. A meglévő tározókon nyert tapasztalatok alapján, a később megépítendő tározóknál várható hatások megbecsülhetők. Az eddigi vizsgálatok eredménye szerint a meglévő tározóknak, és halastavaknak a talajvizek állására vagy járására való hatása 3oo-4oo m távolságon tul sehol sem mutatható ki még a Keleti Főcsatorna hatásövezete sem lépi tul - egyes helyi kivételektől eltekintve - a fentmegadott távolságot. Érdekes, hogy már a rizstelepek talajvizre gyakorolt hatása a telepeket közvetlenül környező területeken érezhető, arra azonban már nem elegendő, hogy a természetes talajvizjárás alapirányzatát döntően megváltoztassa. A rizstelepi hatások a Hortobányon legfeljebb a talajvizek süllyedésének mértékét és hevességét csökkentik,illetve a talajvizek emelkedésének mertékét és hevességét emelik mérsékeltebb módon. A síkvidéki tározókra vonatkozó vizsgálatokat az Intézet Felszínalatti Vizek osztályán Vágás Istvá n tud.munkatárs végzi.Az előkészítő munkákban tevékenyen réBztvett Vargay József mérnök is. Az Intézet több éves kísérletsorozatot végzett az öntözőcsatornák szivárgási vesztesegénelc megállapítására, mivel a külföldi - szakirodalomból ismert - összefüggéseket a gyakorlat nem tartotta megbízhatónak, szükségessé vált a vizsgálatok hazai elvégzése. A VITUKI munkájának a célja nem az elméletileg pontos, minden egyes hatótényezőt figyelembevevő számítási eljárás kidolgozása volt, hanem a szivárgást legdöntőbben befolyásoló jellemzők segítségével,a tervezési gyakorlat céljait jól kielégitő kBzelitő szivárgás-meghatározási módszer összeállítása. A VITUKI vizsgálatai - amelyeket Szilágyi Gyul a professzor irányítása mellett V ágás Istvá n tud. munkatárs végzett - 12oo mérés adataiból olyan képlettel és görbesereggel égyaránt kifejezhető számitasi eljárásra vezettek, amelyben a szivárgás-meghatározás legdöntőbb tényezője a csatorna talajának "hatékony" /a szemcsefelület egyenlőség alapján értelmezett/ szemcseatmérője.A szivárgás meghatározásának ajánlott módszere viszonylag egyszerű, 2o-3c nál nagyobb hibára nem vezet, s - szivárgási jelenségekről lévén szó - a tervezés számára mindenképpen elegendő pontosságú kiindulási alap. Az eljárás előnye, hogy megfelelő átszámítással képlékeny tulajdonságú talajok esetében is alkalmazható. A csatornaszivárgás meghatározásának ez a módszere az i960, évi budapesti Hidraulikai Konferenci a anyagában rövidített formában megjelent /3. kérdéscsoport 11. tanulmány/. A későbbiekben szakirodalmi összeállítást is készitünk. Az Intézet kísérleti osztályá n laboratóriumi és helyszíni mérésekkel meghatározták az esőszerü öntözéseknél leggyakrabban használt hordozható, gyorskapcsolós csővezetékek, valamint egy hazai gyártású uj müanyagcső súrlódási tényezőit. Laboratóriumi vizsgálatokat végeztek különféle csőidomok, elágazók veszteség-tényezőinek meghatározása céljából. Méréseket hajtottak végre a mellékáramu vízórával felszerelt vizhozammérő könyökcsövek használhatósági feltételeinek és hibahatárainak meghatározása végett. Kismintavizsgálatok segítségével általános kepletet vezettek le három tipus-csőáteresz veszteség-tényezőire vonatkozóan es meghatározták a csőátereszeknél szükséges felvizi és alvizi mederburkolat hosszát.A kísérletek alapján a gyakorlatban jelenleg általánosan használt átmeneti felület helyett olcsóbb és hidraulikailag kedvezőbb átmeneti felület alkalmazását javasolják. Tovább folytatták az 1959. évben megkezdett, a trapézszelvényü csatornák keresztszelvényváltozása által okozott energiaveszteseg meghatározása érdekében végzett vizsgálatokat. Megállapították azokat a feltételeket, amelyek esetén a törtlapu átmenet alkalmazása gazdaságosabb, mint a torzfelületé, . , ' , A VITUKI VI., Vizépités i osztályá t 1958-ban hozták letre. Alapfeladatául a vízépítési műtár gyak helyszíni vizsgalatat, a lete sitmény-ellenőrzést és a viziletesitmenyek üzemelesével kipcsolatos méréseket tették. Értelemszerűen csatlakozott ezekhez a feladatokhoz a vizépitési létesítmények helyszíni vizsgálatára szolgáló műszerek fejlesztése. A munkák sorában jelentős helyet foglalt el a merőmütargyak kialakitasa és a műtargyak hitelesítése. 51
