Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 4. szám
23 Lénáit László: 30 éves Bükki Karsztvízszint Észlelő Rendszer (BKER) és a rendszer legfontosabb észlelő kútja, az Nv-17 1978-1981 között Böcker Tivadar vezetésével a miskolci karsztforrások védőidomának elkészítéséhez a Blikkben lefúrták az első 5 karsztvízszint figyelő kutat (Böcker és Vecsernyés 1983), amelyek adatait is felhasználva 1987-ben elkészült a Miskolci Vízmüforrások és Termálkarsztkutak védőidoma. A karsztvízszint figyelő kutakban létesítésük után csak időszakonkénti kézi mérések történtek. Az 1980-tól indult csapadékhiányos időszak legsúlyosabb (kulminálódó) szakasza az 1990-es évek közepére esett (7. ábra). A részben vagy teljes egészében bükki karsztvizet használó városok (Eger, Mezőkövesd, Miskolc) és a kisebb települések teljes vízigénye ekkor már jelentősen meghaladta a bükki karsztvíz-termelési kapacitást, melyet a hosszantartó aszályos időszak tovább rontott. A karsztvízre települt vízművek jelentős vízhiányra számíthattak, vagyis a víztermelés biztonsága az elvártnál alacsonyabb volt. A víztermelés biztonságának fokozása érdekében az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság (ÉVIZIG, jelenleg ÉMVIZIG), azon belül is elsősorban Stéfán Márton főmérnök úgy vélte, hogy a bükki karsztba mélyített monitoring kutakban az állandó, folyamatos vízszintmérés, a rendszeres kiolvasás és az adatok alapján a víztermelés várható mennyiségének rendszeres előrejelzése segíthet a karsztvíztermelő, illetve a Hemád partiszűrésű vizeit kitermelő vízellátó rendszerek egymást szükség esetén kiváltó együtt-dolgozásában. Ezért az ÉVIZIG - Almássy Endre minisztériumi főosztályvezető hatékony szakmai támogatásával - 1989-ben felkérte a Nehézipari Műszaki Egyetemet (NME) a víztermelés biztonságát folyamatos előrejelzéssel segítő karsztvízszint figyelő rendszer terveinek kidolgozására (Juhász 1989), valamint az NME-t és az érintett vízmüveket a monitoring rendszer létrehozására és közös, hosszútávú, folyamatos működtetésére. A karsztvízszint figyelő rendszer műszereinek és üzemeltetésének a fedezetét a bükki víztermelésben érintett és érdekelt vízművek biztosították. Ám a BKÉR üzemeltetése - az „alapítók” egy részének és a későbbi támogatók kilépésével - komoly anyagi nehézségekbe ütközik. A BKER alapvető célja a víztermelés hosszútávú biztonságának a fokozása volt és ezen belül részben az induláskor, részben „menet közben” a következő fö célok megvalósítására törekedtünk: • • az 1978-1981 között készült karsztvízszint figyelő rendszer tagjainak folyamatosan mérő-rögzítő műszerekkel való üzembe állítása, • a mérések hosszú távú finanszírozhatóságának biztosítása, • a mérőrendszer kibővítése, célszerű optimalizálása, • minél hosszabb adatsorok mérése a változások mintázatának megállapítására, • a termelési lehetőségek folyamatos (havi) előrejelzése a vízszintváltozások alapján, éves elemzés kiemelten az aszályos és az árvizes időszakokra, • a mérési eredmények oktatásban való felhasználása és a szakmai körökben előadások, publikációk formájában történő közkinccsé tétele. A BKÉR FEJLŐDÉSE A karsztvízszint figyelő rendszer keretében 1992-ben megkezdtük a DATAQUA mérőműszerek telepítését. A rendszer fejlesztése, illetve bővítése az évek során folyamatos (de nem egyenletes) volt, amit a különböző projektekkel való kapcsolata is befolyásolt. A kezdeti időszakban az első műszerek telepítése és az adatok kinyerése a feladatomat képezte. A későbbi terepi mérési feladatokba bekapcsolódott Sándor Csaba (1994-1998), Szabó Attila (1998-2003) és Czesznak László(2003-tól napjainkig). Az alapfeldolgozást végig magam végeztem, az időszakonkénti segítők között ki kell emelni Hernádi Béla tevékenységét. A projektek keretében végzett munkák a publikációkban jól tükröződnek vissza, ezek közül a leginkább érintett munkatársak munkáit tüntettem fel az irodalomjegyzékben. A mérések és az adatfeldolgozások a VIMORE (2005- 2008), a Karsztvízmüvek biztonságba helyezése (2006- 2007), miskolci vízmüforrások diagnosztika (2009-2011), Mályi-Kistokaji Geotermikus Rendszer (MKGR) (2012- napjainkig), Kútfő (2012-2015), Innovíz (2018-2021), Víztudományi és Vízbiztonsági Nemzeti Laboratórium (2021-napjainkig) projektekhez is kapcsolódtak. • Mért jellemzők o csapadék (3 óránkénti, 4 napi mérésű), Jávorkúton 2005-2018 között óránként, o léghőmérséklet és talajhőmérséklet (3 helyen, óránként), o vízszint/víznyomás (minden mérőhelyen, első adat 1992-ből, a figyelőkutakban 60, a forrásokban 30, 2004-től mindenhol 15 perces mérési gyakoriság, a napi átlagok 24, ill. 48, 2004-től 96 adatból számolva), o vízhőmérséklet (ma már csaknem az összes mérési helyen, első adat 1992-ből, a figyelőkutakban 60, a forrásokban 30, 2004-től mindenhol 15 perces mérési gyakoriság, a napi átlagok 24, ill. 48, 2004-től 96 adatból számolva), o víz fajlagos elektromos vezetőképesség (a kiemelt mérőhelyeken, első adat 2010-ből, mindenhol 15 perces mérési gyakoriság, a napi átlagok 96 adatból számolva), o karsztvíztermelés (havi kapott termelői adatok az éves jelentéshez). • Mérési helyek o termelésbe bekapcsolt/be nem kapcsolt hideg, langyos és meleg vizű forrásokban, o barlangi patakokban, vízmedencékben, barlangok végén lévő tavakban/szifontavakban, o termelő hévízkutakban (becsavarozva és/vagy belógatva a víztérbe), o üzemen kívüli langyos vizű, nem termelt hévízkutakban, o hideg vizű karsztvíz-megfigyelő kutakban. • Mérések, mérőhelyek száma o nyers mérési adatok kb. 20 000 000 db, o napi (átlagolt vagy összegzett) adatok kb. 340 000 db, o mérőhelyek száma több mint 100 db,
