Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
64 folyamatos a víz átjutása, amelyekben a faágak és a hód munkája már szinte felismerhetetlenek. A hódgát legfeljebb részleges és időszakos le folyási akadály, nem pedig a hosszirányú átjárhatóságot végképp megszüntető tényező. Eszak-Amerikában és Nyugat-Európában ezért is alkalmaznak rönkgátakat, hódgát-analógokat a természetes vízmegtartás elősegítésére. Ha az Aranyhegyi-patak hódgátján az alvíz mérlege nyár közepén valóban negatív volt, akkor ez a szakaszos kiszáradást időben előrébb hozhatta. A gátak viszont csökkentik a teljes kiszáradás valószínűségét. A 40-60 cm mély víz egy tocsogónál élhetőbb körülményeket teremt, menedéket jelenthet a vízi élővilágnak. Oda kell figyelni azonban annak lehetőségére, hogy a menedék csapdává is válhat tovább súlyosbodó szárazság idején. Érdemes elgondolkozni azon, hogy természetvédelmi szempontból a gát alatti vagy a gát fölötti szakasz vízmennyiségének megőrzése a fontosabb, találhatók-e valahol kiemelt figyelmet érdemlő értékek. A hód tulajdonképpen vizesélőhely-rekonstrukciókat hajt végre (7. ábra). Ezek pufferkapacitását pedig jól illusztrálja a következő megfigyelés: május utolsó napjaiban egy Felső-Tápió menti élőhely teljesen kiszáradt, majd jött egy hirtelen esőzés, aminek hatására megemelkedett a patak vízszintje, az pedig 10-30 cm vízzel töltötte meg a területet. A patak nem duzzasztott szakaszának vízszintje hamar visszaállt a korábbi alacsony értékre, de a réten a vízborítás még egy-két hétig megmaradt. Egy ilyen mocsár jelentősen fékezhet egy hirtelen lezúduló villámárvizet a víz egy részének befogadásával. Fontos lenne minél több patak mentén meglátni és kihasználni ezt a lehetőséget a még be nem épített, mélyfekvésű területeken. A hódgátra a vízügyi tervezés általában árvízkockázatot növelő tényezőként gondol. Érdemes volna azonban figyelni a településeken kívüli hódgátak településen belüli árvízkockázatot csökkentő lehetséges hatására is. 7. ábra. Egy vizesélőhely-rekonstrukció az Alsó-Tápió mentén, amelyhez hódgátak és műtárgyak is hozzájárultak. Sajnos a 2022-es aszály idején a mocsár és a Tápió is kiszáradt (Fotó: Szendőfi Balázs) A hódmocsár, hódtó azon kívül, hogy segíti a vízmegtartást, nagy természetvédelmi értéket is képvisel, növeli az élőhelyi heterogenitást és a biodiverzitást. A vizesélőhelyek eltűnése súlyosan veszélyezteti a hazai kétéltűfaunát, az ilyen sekély, halmentes vizekben azonban a kétéltűek tömegesen szaporodhatnak, gyakran az adott térségre jellemző teljes fajlistájukat felvonultatják. 2021 tavaszán herpetológiai felmérés közben szinte lépni nem lehetett az erdei békák petecsomóitól egy több hektáros területen, később ugyanitt rengeteg ebihalat fogtunk egy-egy hálócsapással. Számos védett és fokozottan védett madárfajt figyeltünk meg a hódmocsarakban (fekete gólya, sárszalonka, vörösgém, gólyatöcs, daru, böjti réce stb.) Ilyen helyszíneken egy tavaszi, nyáreleji gátbontás az értékes élőhelyet egy szemvillanás alatt elpusztíthatja, ökológiai szempontból katasztrofális helyzetet okozva. Petecsomók, ebihalak tömegei kerülhetnek szárazra. A természetvédelmi és vízgazdálkodási szempontból felelős döntések érdekében először a beavatkozás indokoltságát szükséges mérlegelni, ha pedig az elkerülhetetlennek tűnik, akkor az időzítést és az alkalmazott módszert. A gyors beavatkozást indokolhatja például, ha egy ingatlan közelében válik víztelítetté a talaj. Ha nem fenyeget közvetlen veszélyhelyzet, akkor az őszre való időzítés nagyságrendekkel mérsékli az élővilágra gyakorolt negatív hatásokat, tehát kifejezetten ez lenne aj avasolt időszak. A téli gátbontás a halak verme lése és a gőték hibemációja miatt nem kedvező. A rendszeresen visszaépülő gát folyamatos bontása helyett pedig egy, a nemzetközi gyakorlatban általánosan használt, de Magyarországon nem alkalmazott speciális áteresz (beaver pond leveler) beépítése kínálna hatékony alternatívát. Ennek segítségével egy árvízvédelmi szempontból megfelelő és a hód számára is elfogadható, kontrollált köztes vízszint állítható be. A hód gátépítésébe való beavatkozás a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött. Újabb adalék az Aranyhegyi-patakon tapasztalt jelenség kapcsán, hogy az új vizesélőhely egy mélyfekvésű, belvizes szántón jött létre. Egy, a szántóföldön húzódó lecsapolóárok pedig felülírta a természetes lefolyási viszonyokat és most, hogy a hód visszaduzzasztott, ebbe az árokba terelte bele a vizet (2. ábra). Mivel a lecsapoló- illetve most már feltöltőároknak csak egy összeköttetése van a mederrel (világoskék nyíl), a felszíni víz nem folyik vissza a patakba. Más hódmocsarak a mederrel jellemzően a következő módokon vannak kapcsolatban: 1) a partoldal alacsonyabb szakaszainál; 2) hód által ásott, sekély csatornákon keresztül; 3) beszakadt hódüregeken keresztül. Ezek a mocsarak a patak duzzasztott vízszintjének csökkenése miatt aszályos nyarakon nem kapnak folyamatos felszíni vízutánpótlást, 2022-ben többnyire ki is száradtak. Ha alacsony vízhozam mellett is folyamatos a víz mederből való kiáramlása, akkor annak az oka nem elsősorban a gát meglétében, hanem inkább a területet feltöltő csatorna mélységében keresendő. A betakarítás részleges elmaradása bevételkiesést okozhat a tulajdonosnak. A túlparton gazdálkodónak viszont elárasztás hiányában szerencséje lehet, neki pont, hogy kedvez most a megemelkedett talajvízszint. Az árok miatt az áteresz önmagában nem oldaná meg a konfliktushelyzetet, amellett egy kisebb földmunkára is szükség volna a szántón. A jövőbeli aszályhelyzetekhez való alkalmazkodást, így a művelt területeken a biztosabb terméshozamot segítené, ha a beavatkozás célja nem az elárasztott rész egészének lecsapolása lenne. A kékkel jelölt területen Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 3. szám
