Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
24 Hidrológiai Közlöny 2022. 102. évf. 3. szám 5. ábra. Dunai kisvízszint hossz-szelvények 1957-2003 (Holubová és társai 2004) Figure 5. Low water level profiles between 1957 and 2003 (Holubová et al 2004) Fontos jellemző még a hordalék szemcseméret, amit a D50 átlagos szemátmérővel szokásos jellemezni (Ermilov és társai 2020), így ezt az értéket alkalmaztuk mindkét szelvénynél. Dunaremeténél az átlagos görgetett hordalék szemcseméret 18,3 mm volt jellemző a szabályozások előtt, míg Nagyhajósnál ez már csak 7,50 mm volt. Felvetődhet a kérdés, hogy ezt a nagy változást pontosan mi okozhatja csupán 27 km-es távon? Vizsgáltuk, hogy a szemcse kopása mekkora mértékű lehet a Düll-féle összefüggés alapján (Bogárdi 1955). Azt az eredményt kaptuk, hogy a 18,3 mm-es szemcseméret 27 km alatt 16,3 mm-es átmérőre redukálódhat a kopás hatására. Figyelembe véve a nagybajcsi méretet megállapítható, hogy a kopás hatása a vizsgált szakaszon elhanyagolható. Ezek alapján az a következtetés tehető meg, hogy a szemcseméret jelentős csökkenését a szelektív erózió okozza (Rákóczi 1981). A szelektív erózió azonban nem csak a szemcseméret csökkenésében mutatkozik meg: a folyamat szakaszok közötti lerakódást is feltételez. Ezek alapján viszont a vizsgált időszakra vonatkozóan (a vízlépcső üzembehelyezése előtt) dinamikus egyensúlyi állapotról nem beszélhetünk. Az irodalmi adatok (Tőry 1952, Bogárdi 1955, Holubová és társai 2004, Holubová és társai 2015, OVF2020) vizsgálata alapján tehát a következő megállapításokat tettük: a vizsgált szakaszon nem áll fenn a dinamikus egyensúlyi állapot. Mindez látható az adatokon, hiszen jelentős a szelvények közti hordalékhozam különbség, amely főleg a szakaszon lévő lerakódást mutatja, tehát a folyó tölti a medret. Ha az egyensúlyi állapot fennállna, akkor a szemcseméret csökkenése kopás útján menne végbe, de számításaink alapján ez elenyésző változást mutat. A lerakódásról árulkodhatnak a szakaszon eltérő esések, ahol a meredekebb részeken erózió is előfordulhat, míg a kisebb esésű szakaszon a hordalék lerakódik. Mindezek azt támasztják alá, hogy a Dunán nincs egyensúly. MODELLALKOTÁS A folyószakasz dinamikus egyensúlyi állapotát egy úgynevezett 0D modell segítségével szándékoztunk vizsgálni. A modellépítésnél alkalmazott megközelítést és egyszerűsítéseket Parker online jegyzetei alapján tettük meg (Parker 2004). A 0D modell azt jelenti, hogy egy szelvényre értelmezendő az egyenletrendszer, ami folyásirányban érdemi változás híján szakaszléptékben értelmezhető. A leírás a valós medergeometriát egy téglalap alakú szelvénnyel közelíti, melyet egy magasság (H) és egy szélesség érték (B) jellemez. A folyómeder prizmatikus, valamint az áramlás permanens és egyenletes. A permanens jelleg a hordalékhozamra is vonatkozik, tehát állandó a hordalékhozam, illetve a mederanyag és a hordalék szemcseméretei megegyeznek. További közelítés, hogy a valós, nempermanens áramlás és hordalékmozgás morfodinamikai hatása egy évre vonatkozóan a mederkitöltő állapottal jellemezhető. A mederkitöltő állapot geometriai jellemzői a mederkitöltő vízhozam (Qbj), vízmélység (Hifi, mederszélesség (Bbj) és esés (S), illetve a mederkitöltő állapotnál szállított hordalékhozam (Qb)- A mederkitöltő állapot alapú
