Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 3. szám
13 0. Lakatos B. és Ungvári G.: Ökoszisztéma szolgáltatások koncepciója a vízgazdálkodásban gazdálkodási szemléletű áttekintésének fő üzenete, hogy a különböző ágazatok és tudományos megközelítések akkor lesznek összhangba hozhatóak a hidrológiai, vízháztartási összefüggésekkel, ha megjelenítik azt a hierarchiát, amit az ökoszisztéma tőke elemek és a többi ökoszisztéma szolgáltatás között a fent bemutatott érvelés és különbségtétel feltárt. A megközelítések integráltságának tétje, hogy mennyire hatásos döntéstámogatást lehet az ökoszisztéma szolgáltatások értelmezési keretére alapozni. Az előző fejezetekben megfogalmazott szemléletre alapozva az a véleményünk, hogy az ökoszisztéma szolgáltatások feltárására irányuló állapot értékelések akkor tudják a döntéstámogatási funkciójukat hatásosan betölteni, ha megjelenik bennük az ökoszisztéma szolgáltatások alapját támogató ökoszisztéma szolgáltatások vizsgálatához kapcsolható tőke szemlélet és hierarchia. ANYAG ÉS MÓDSZER Az elemzés a továbbiakban az ökoszisztéma koncepció Európai Uniós szinten való megjelenésének és beépülésének, illetve hazai gyakorlatba ültetésének fejlődését vizsgálja a vízgazdálkodás területén. A Millenniumi Ökoszisztéma Felmérés 2005-ös megjelenésétől kezdődően figyelhető meg az ökoszisztéma szemlélet fokozatos beépülése a stratégiai, majd jogszabályi környezetbe. Az Európai Unió a rendszerszemléletű tervezést szorgalmazza a vízgazdálkodás terén, ezen belül is kifejezetten a természetre alapozott megoldásokat. Az Európai Unió környezetpolitikája 2000-ben a Víz Keretirányelvvel (VKI) határozta meg azt az irányt, melyet a tagországoktól elvár. Ebben a víztől függő ökoszisztémák védelme és állapotának javítása, valamint a fenntartható vízhasználat előmozdítása érdekében a VKI a VGT és intézkedési programok elfogadását irányozza elő. Bár az ökoszisztéma szolgáltatások fogalmát nem említik közvetlenül, a VKI egyértelműen támogatja az ökoszisztémák védelmét a vízkészletek hosszú távú elérhetőségének érdekében, de itt még „csak” a vízi ökoszisztémák előnyeinek biztosítása miatt. Mára a jó állapotnak való megfelelés és az ökológiai szemlélet tovább fejlődött, melyet az olyan új kifejezések hazai megjelenése is alátámaszt, mint az integrált vízgazdálkodás (Szilágyi 2018), adaptív vízgazdálkodás (Bíró 2017), vagy - a szakértők és a magyar tudományos közösség számos szereplője által is fontosnak tekintett - tájszemléletű vízgazdálkodás, amely ezen a néven először a Magyar Tudományos Akadémia Nemzeti Víztudományi Kutatási Program kihívásai és feladatai címet viselő tudományos stratégiájában (MTA 2018) jelent meg először. Somlyódy 2000-es összefoglalásához képest közel 20 évvel később 2019-ben az EU által kihirdetett Európai Zöld Megállapodás (EU Green Deal) szerint pedig már nem csak a természetvédelmi, de a kármegelőző intézkedésekjelentős hányadának is természetre alapozott, lokális éghajlati rezilienciát erősítő és biodiverzitást elősegítő intézkedésnek kell lennie. A 2000-es évektől napjainkig az alábbi stratégiák láttak napvilágot EU-s, majd hazai szinten, melyekben az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és így az ökoszisztéma koncepció egyre hangsúlyosabban jelentkezik, végül a fő irányvonallá fejlődik: Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás stratégiája (Európai Bizottság 2009) hangsúlyozza, hogy növelni kell a biológiai sokféleség és a vízzel kapcsolatos ökoszisztémák ellenálló képességét, kiaknázva a globális felmelegedés elleni küzdelemre irányuló intézkedések előnyeit. Az Európa vízkészleteinek védelmét célzó terv (Európai Bizottság 2012a) azt javasolja, hogy a vízügyi intézkedések költség-haszon elemzésébe vegyék bele az ökoszisztéma szolgáltatásokat és fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek elősegítik az árvizek és aszályok hatásainak mérséklését, mint például a természet alapú vízvisszatartási intézkedések. Az EU által kihirdetett Európai Zöld Megállapodás (EU Green Deal 2019) hivatott irányt mutatni többek a között az éghajlatváltozás és a vízgazdálkodás ágazatában is kifejezetten támogatva a természetre alapozott megoldásokat, főleg az árvíz és az aszály kockázat fenntartható csökkentésére. A Green Deal célkitűzései az ökoszisztéma koncepciót, a bioszféra határokon belüli „növekedését”, de inkább átállását, körkörössé válását motiválják. Ezt támogatva az EU által nyújtott finanszírozási alapok (Horizon Europe program) prioritási területei és specifikus elvárásai is kifejezetten az éghajlati alkalmazkodás irányain belül lehatárolt természetre alapozott, ökoszisztéma koncepció hátterének kutatását irányozzák elő. A biodiverzitás központi szerepére hívták fel a figyelmet a jelenlegi és jövőbeli emberi jólét biztosításában a Biodiverzitási Stratégiában (Európai Bizottság 2020). Célja a biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma szolgáltatások leromlásának megállítása, elismerve ezek alapvető hozzájárulását az emberi egészséghez és a gazdasági jóléthez. Az ökoszisztéma szolgáltatások koncepciójának megjelenése és alkalmazása a Vízgyűjtő- Gazdálkodási Tervekben A három elkészült Vízgyűjtő-gazdálkodási tervben, ezen belül is az éghajlatváltozásra vonatkozó fejezetekben hasonlítjuk össze a koncepció megjelenését. További vizsgálat tárgya az ökoszisztéma szolgáltatások egyediségének megjelenése az intézkedésekben, illetve a különböző szolgáltatási szintek elkülönülése és hangsúlya. Az elemzésnél a Vízgyűjtő-gazdálkodási tervekről készült Stratégiai Környezeti Vizsgálatban (SKV) megállapított következtetésekre is támaszkodunk (2. táblázat). A VGT első ciklusában az ökoszisztéma szolgáltatások az EU VKI által elvárt ökoszisztémákhoz kapcsolódó, de inkább ökológiai terminológiával megjelenített, a víztestek és környezetük, a tájban betöltött szerepük szerinti értékelésük híján az SKV értékelés szerint mélységében hiányos tervet közöl. A második ciklusban újból megjelenik a részterületek mélységének és az indikátorok megnevezésének hiánya, melyben kiemelik a lokális problémák lokális kezelésének, például az időszakos elöntések biztosításával együtt járó megfelelő területhasználat fontosságát, tehát a táj-kultúra-víz-ökoszisztéma harmóniában kezelését. A
