Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 2. szám
Major Veronika: Rendhagyó életút inteijú Somlyódy László akadémikussal 77 1953-ban a nővéremmel már visszaköltözhettünk Budapestre, a Kuny Domokos utcai Thirring-házba, a nagyszülőkhöz. 1955-ben a szüleim is visszatérhettek, és mondhatni „szerény” körülmények között, de végre együtt élhetett a család. Szüleim Csepelen, a Rákosi Művekben vasesztergályosként kaptak állást, így tudtak eltartani bennünket. TANULMÁNYOK A tiszasülyi összevont nyolcosztályos általános iskola gyenge alapot szolgáltatott a budapesti általános iskolába. Ilyen hátrányból indulva, mi adott erőt egy 10 éves fiúgyermeknek a felzárkózáshoz? Mi adott erőt? A jó helyzetet a szerencse teremtette, az erőt pedig az egészséges hiúság adta. Az általános iskolai orosz tanárnő, aki ismerte a családot, egy gyenge felelet után ezt mondta: „Egy Somlyódytól sokkat többet várok". Ez volt az a pillanat, mikor rájöttem, hogy tartozom a családnak és tartozom magamnak is. Az 50-es években azt mondták, hogy aki egyetemen akarja folytatni, az menjen gimnáziumba, aki szakmát akar tanulni, arra a technikum várt, mivel szakma kell a család fenntartásához. Származásom miatt az egyetemi felvétel vágyálomnak tűnt, így apám — aki rendkívül praktikus ember volt - beíratott a legközelebbi technikumba, ami épületgépészeti orientációjú volt. Édesapám mérnök barátja, Halmos Kari bácsi is így helyeselt: erre a szakmára mindig szükség lesz! így kerültem a Szabó Ilonka utcai Épületgépészeti Technikumba. A technikum kitűnő műszaki alapot adott a pályakezdésre. Sok közép- és felsővezető került ki az osztályunkból. A 60-as évek elején az ’’egyéb” származás nem jelentett jó pontot az egyetemi felvétel során. Viszonylag kis eséllyel lehetett a Műegyetemre bejutni. Mi késztetett arra, hogy egy jó szakmával a kezedben belevágj a bizonytalan felvételibe? És miért pont oda felvételiztél? Nemcsak az orosz tanárnő, de én is éreztem: egy Somlyódytól sokkal többet várok. így egy jó szakmával a zsebemben jelentkeztem a Műegyetemre. Csodával határos módon 1961-ben feloldották a „rossz" származásúak felvételének korlátozását, így / 962-ben sikerült bejutnom a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) gépészmérnöki karára. Gruber József, Blahó Miklós, Fűzy Olivér és Vájná Zoltán! Ilyen nevekkel voltam körülvéve! Rajongásig szerettem a folyadékok mechanikáját és a kapcsolódó matematikát. A cél a jeles vizsga volt és ebbe beletartozott a politikai gazdaságtan is. Az egyetem végeztével negyed állásban már a BME Áramlástan Tanszékén találtam magam! 1967-1973 között a tanszéken, az MTA Áramlástechnikai Munkaközösségében tudományos segédmunkatársként, majd tanársegédként dolgoztam. A SZELLŐZŐ MÜVEK Mindenkinek meghatározó az indulás, az első munkahely: 1967-ben az egyetem végeztével a negyed állásos tanszéki munka mellett, a maradék 3A-ed állásra felvételiztem Varczaba elvtársnál a Szellőző Művekbe kutatómérnöki pozícióra. A Szellőző Művekben volt egy ipari környezetbe ágyazott tervező részleg, ahol kísérleti műhely is támogatta a tervezést és a gyártást, ideális volt egy kezdő mérnök számára. Az igazi elismerés 1967 szeptemberére érett be, mikor is a vállalatnak jelentős bevételt hozó szabadalmunk elismeréseként 270 Ft prémiummal honorálták a munkánkat. Kitűnő volt pályakezdőként itt dolgozni. Méretezési útmutatót dolgoztam ki ventilátorokhoz, szlovák és NDK projektben dolgozhattam, ám megkérdeztem magamtól: 15 év múlva is a Szellőző Művekben szeretnék a ventilátorokkal foglalkozni? Valahogy benne volt a levegőben az is, hogy a gyárnak nincs jövője Pesten. Az üzem elavult, ami kizárta a jövőbeni fejlődés lehetőségét. A következő nap felmondtam! Ekkor 1972-t írtunk. A tanszéken, ahol negyed állásban dolgoztam említették, hogy a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetbe (VITUKI) - aminek addig még a nevét sem hallottam - keresnek doktori fokozattal rendelkező áramlástechnikust. Mivel már 1972-ben doktoráltam, így jelentkeztem az állásra. VITUKI A VITUKI egy különleges hely volt. Aki dolgozott a VITUKI-ban tudja, hogy az az alap, amit ott kapott, a szakma szeretete, az igényesség, meghatározta egész szakmai életét. Somlyódy László az ott töltött 20 év alatt kipróbálhatta az összes széket, a tudományos munkatárstól a főigazgatói pozícióig. Mit kaptál a VITUKI-tól? 1972-ben felmondtam a Szellőző Művekben. Az Egyetemen Vájná Zoltán kezembe nyomott egy telefonszámot. A vonal végén dr. Benedek Pál vette fel a telefont. "Örülök Komám! Gyere ki hozzám!" mondta a telefonba Pali. Hamarosan a Benedek főosztályon találtam magam a
