Hidrológiai Közlöny, 2022 (102. évfolyam)
2022 / 2. szám
Kovács Krisztián és társai: Vörösiszap katasztrófa után 10 évvel - állapotváltozások a Marcalon 57 ként 2015-től a pontuszi bolharák (Dikerogammarus haemobaphes) kezdett terjeszkedni, előbb a torkolati szakaszon, ahol azóta minden évben előkerült, majd később már feljebb, Szergénynél is megtaláltuk. Az amuri kagylót (Sinanodonta woodiana) 2016-ban, a redős kosárkagylót (Corbicula fluminea) 2019-ben figyeltünk meg először az alsó szakaszon. Ugyancsak itt jelent meg 2016-ban a foltos planária (Girardia tigrina), amely Bálái és társai (2017) listájában nem szerepel, de Kovács és Fiilep (2011) szerint szintén idegenhonosnak számít. Az utóbbi három faj a felbukkanás óta eltelt pár év alatt legalább további egy alkalommal ismételten előkerült. Bolygatással a vizek sérülékenyebbé, kevésbé ellenállóvá válhatnak az invazív fajokkal szemben, így a vörösiszap szennyezés és áradat levonulásának, illetve az azt követő beavatkozásoknak is lehet szerepe a terjedésükben. Halak A VKI monitoring keretében 6 éves ciklusonként csak egy halfaunisztikai felmérés van előírva, így a katasztrófa közvetlen hatását, illetve a regenerálódást a halak vonatkozásában más kutatások eredményein keresztül tudjuk bemutatni. Takács és társai (2012) 2010 októberben végzett vizsgálatai kimutatták, hogy az erősen lúgos vörösiszap ár az érintett Marcal-szakasz teljes halfaunáját kipusztította, az előkerült néhány egyed a befolyókból és a felsőbb, nem szennyezett szakaszról érkezhetett. A part számos helyen haltetemekkel volt borítva. 2011 tavaszán már jelentős és relatíve fajgazdag állományokat találtak, elsősorban a befolyókban és a felsőbb Marcalszakaszokon is gyakori fajok domináltak. Már védett faj is került elő, igaz, a szivárványos ökle közönségesnek számít. A nyári és az őszi fogásokban nagyobb egyedszámban jelentek meg a befogadókban gyakori fajok is. Következtetésük az volt, hogy a halfauna regenerálódása a szennyezés fő hullámának levonulása után megindult, továbbá, hogy a halállományok eredetihez hasonló menynyiségének, faji összetételének, abundancia viszonyainak, illetve természetes koreloszlásának kialakulásához több évre lesz szükség. Sallai 2012-es vizsgálatai során az alábbiakat állapította meg: A friss halivadékok már önfenntartó populációt jeleznek. A magas faj- és egyedszám arra utal, hogy a regenerálódás előrehaladott, ami a Rába és a befolyók felől történő kolonizációnak köszönhető. A szennyezés előtti és utáni adatokat összehasonlítva a fauna minőségi és mennyiségi összetételében jelentős különbségek már nem mutatkoznak. A védett és a veszélyeztetett fajok aránya magas. A Marcalból a szennyezést megelőzően 39 faj jelenlétét írták le, az azt követő felméréseknél eddig 35 halfaj jelenléte bizonyított. A folyó méreteihez és élőhelyi adottságaihoz viszonyítva, nem beszélve a szennyezésről, ez jó eredmény. Erős és társai (2015b) a katasztrófától kezdve 3 éven keresztül vizsgálták a hal fauna visszatelepülését és azt tapasztalták, hogy az viszonylag gyorsan zajlott. A fajok elsősorban a vízgyűjtőn tapasztalt előfordulási gyakoriságuk és mennyiségi viszonyaiknak megfelelően települtek vissza a folyóba. Nem tapasztalták idegen-honos inváziós fajok gyors elszaporodását, annak ellenére, hogy a vízgyűjtőn számos ilyen faj jelenléte igazolt. Ebből arra következtethetünk, hogy a Marcalon a szennyezést követő első években a feltételezésekkel ellentétben a halak esetében az élőhelyek zavarása nem idézte elő inváziós fajok terjedését. Kérdés, hogy a vízi gerinctelenekhez hasonlóan az évtized második felében nem történt-e változás ezen a téren? A KEOP-7.9.0/12-2013-0007 projekt keretében 2015- ben VKI monitoringos halvizsgálat volt a folyón, három helyen: Bobán, Mórichidán és a torkolati duzzasztó környékén. Mindegyik szakasz halfaunája jó állapotot mutatott. 2019-ben pedig Mórichidán került sor egy újabb felmérésre, ami szintén jó eredménnyel végződött (KEHOP-1.1.0-15-2016-00008). Megemlítjük még, hogy a makrozoobenton mintavételek közben véletlenszerűen néha halak is akadtak a hálónkba, pl. szivárványos ökle, de 2011-ben, 2012-ben és 2017-ben vágó csíkot is fogtunk, amely szintén védett. Legújabban egy lesőharcsa került a hálóba. A fenti eredmények arra engednek következtetni, hogy a Marcal jelenleg a halak szempontjából jó ökológiai állapotban van. Makrofita Az előbbi két élőlényegyütteshez képest kevésbé drasztikus, de még így is látványos károsodást szenvedtek a makrofitonok. A lúg hatására a nád és a sás kifakult, a fásszárú növényzet pedig lehullatta a levelét és száradásnak indult (Szlávik 2020). 5. kép. Megviselt, gipsszel borított makrofita növényzet (Fotó: Kovács 2010) Photo 5. Damaged, gypsum-covered macrophytic vegetation (Photo: Kovács 2010) A vörösiszap szennyezés után 2010-ben Mórichidánál végeztünk vizsgálatot. Mindössze 7 fajt találtunk az általában jellemző közel 20-hoz képest, igaz, a levonult nagy áradás a növények egy részét el is sodorhatta, továbbá az októberi időpont már az előírt növényzet-felmérési szezonon kívül esik. A növényeket vörösiszap és gipsz borította (5. kép). A minősítés mérsékelt volt. A továbbiakban a vörösiszappal nem érintett forrásvidék 2011 -ben kiváló, a szergényi szakasz viszont gyenge volt. Itt még 2012- ben is gyenge volt az ökológiai állapot a növényzet alapján, csak egy évvel később érte el a mérsékeltet. A többi VKI mintavételi helyen és időpontokban váltakozva jó és mérsékelt eredményeket kaptunk a Marcalon. A VKI monitoringon kívül végzett makrofita vizsgálatok (Nemeskeresztúr, Kemenespálfa, Boba, Kemenesmagasi, Győr) is egyre növekvő faj számokat mutattak.
