Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
Szlávik Lajos: 20 éve volt a 2001. márciusi beregi árvízkatasztrófa 17 tek be, melynek megerősítése a 2000. évben még nem készült el; a megerősített töltésszakaszon veszélyes mértékű jelenségeket nem észleltek; • a töltéstest geometriájára és a terhelő vízszintekre vonatkozó adatok szerint a terhelés (a víznyomás) lényegesen meghaladta azt a mértéket, amelyre az adott töltés-szakaszt tervezték; • a töltés 113 évvel korábban, az 1888. évi nagy árvíz után épült ki, anyaga elöregedett, szerkezete átalakult; • a töltéstest felső, mintegy 1,5 m-es vastagságú része, a rézsű alatti részeket is beleértve, - az öregedés hatására - szerkezetessé vált, benne másodlagos pórusok alakultak ki; ez a szerkezetes talaj az árvizet megelőző csapadékos időjárás hatására teljesen telítődött; • a 2001. márciusi rendkívüli árvíz szintje 85 cm-rel magasabb volt a mértékadó árvízszintnél (MÁSZ)nál, 57 cm-rel az 1998. évi LNV-nél, és mintegy 40- 50 cm-rel a kiépítetlen töltéskorona szintjénél; • kritikus helyzet akkor állt elő, amikor az árvíz áradó szintje elérte, sőt meghaladta a homokzsák-nyúlgát felső szintjét, s a csúszólap mentén gyors ütemben suvadások alakultak ki; • a suvadások következtében ideiglenesen új egyensúlyi helyzet alakult ki, a lesuvadt talajtömeg mint részleges megtámasztó test működött, a csonka töltéstest egy ideig még állékonynak bizonyult; • ez csak részleges megoldásnak bizonyult, a töltéstest eredeti állékonyságának visszaállítására - már csak az idő rövidsége miatt is - nem volt esély {FÉTI VÍZIG 2004, Lazányi 2003). A GÁTSZAKADÁSOK IDEIGLENES ELZÁRÁSA A Túr bal partján (Sonkád-Túrricse-Csaholc térségében) két vízátfolyás ideiglenes elzárására volt szükség. A 12+000 tkm-ben az elzárást a 36 fm hosszon CS2M lemezzel március 9-re, a 12+400 tkm-ben 65 fm hosszon pedig Larssen lemezzel március 12-re végezték el. Március 13-án a 12+000 tkm-ben lévő szádfal mögötti részt kőzsákokkal megtámasztották. A védekezés és a helyreállítási munkák során összesen 7,8 km hosszú megközelítő út stabilizálása történt meg. A Tisza jobb parti. Tárná és Tivadar közötti szakaszán a töltésszakadások bekövetkezése után azonnal elkezdődött az elzárás lehetőségeinek vizsgálata. A meteorológiai előrejelzések nem zárták ki az újabb árhullám érkezését, mely nyitott töltések mellett, kifolyó víztömegével mértéktelenül megterhelte volna a Beregi öblözetet. Nagy nehézséget okozott a munkálatok megkezdésénél, hogy a gáton keresztül a vízkiáramlás folyamatban volt, a mentett oldali gátláb jelentős részben víz alá került, ugyanakkor a töltéskorona oly mértékben átnedvesedett, hogy nehéz munkagépekkel járhatatlanná vált. A helyi adottságok miatt a helyszínt sem vízen, sem szárazföldön, sem a töltéskoronán munkagépekkel nem lehetett megközelíteni. A töltéscsonkok bevédését és az átfolyási szelvény csökkentését helikopterekkel szállított, kővel töltött konténerekkel március 8-án lehetett megkezdeni. Földszállítás a töltéskoronán, illetve kiépített út hiányában a mentett oldalon teljességgel lehetetlen volt a szakadások áttöltésére. Ezért a koronatengelyben levert 8 m hosszúságú LARSSEN szádfalas lezárás mellett döntöttek azzal, hogy a szádfalveréssel párhuzamosan meg kellett kezdeni a mentett oldali kiemelt stabilizált út építését, amely lehetővé tette a szádfalak mindkét oldali földmegtámasztásának elkészítését, a végleges töltéstest kialakítását. A Tisza jobb partján, a Tarpa és Tivadar közötti szakaszon a szádfalazási munkák március 11-én kezdődtek. A helyszín megközelítéséhez mindenekelőtt megfelelő teherbírású utat kellett megépíteni a töltéslábnál, a lehető leggyorsabban. A tiszai töltésszakadások ideiglenes elzárását március 14-én illetve 15-én Larssen acéllemezekkel a helyszínre vezényelt vízügyi osztagok fegyelmezett, szervezett munkával rekordidő alatt befejezték (Kántor és Szöllősi 2003) (7. kép). 7. kép. A tivadari gátszakadás helyreállítása (Fotó: Magyarí György) Picture 7. Restoration of the dam in Tivadar (Photo: György Magyari) LOKALIZÁCIÓ, IRÁNYÍTOTT VÍZVISSZAVEZETÉS A BEREGBEN A védelemvezetés az 1947-48-as, szintén a Bereget sújtó, töltésszakadással járó árvíz tapasztalatait felhasználva, a lokalizálás lehetőségét kihasználva, az irányított vízlevezetés mellett döntött, aminek végrehajtását azonnal megkezdte. A lokalizációs munkák alapját a Beregi öblözet 1979-ben készült lokalizációs terve képezte (FETIVIZIG 1979, Illés és társai 2003b). Az 53 évvel korábbi, 1947. évi szilveszteri tivadari töltésszakadás és beregi elöntés tapasztalatait összefoglaló részletes leírás (Szlávik és Fejér 1998) is jó szolgálatot tett, fontos információbázist biztosított a tennivalók meghatározásánál. A lokalizációs munkák menetét a helyszínen az OMIT által kirendelt szakértői csoport is figyelemmel kísérte (Reich és Nádor 2003). Az északnyugatról-délkeleti irányban elnyújtott ellipszis alakú Beregi öblözet a Tisza jobb partján helyezkedik el. Eszakkeleten-keleten a Latorca, a Csaronda-Latorca,
