Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / 2. szám

18 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 2. szám az Alsó és Felső-Szemye, majd a Beregszász alatti dom­bok határolják. Fő vízfolyása a Csaronda. Mélypontja az ukrán területen levő egykori Szernye-mocsár (amelynek területét 2001-ig már meliorálták). Az öblözet teljes te­rülete 930 km2, ebből a magyar terület 376 km2. A ma­gyar területet a Tisza és az ukrán-magyar határ fogja közre. A terület a Tiszával párhuzamosan lejt délről északi irányba. Tengerszint feletti magassága az öblözet déli részén 110 ~ 111 m B.f., az északi részen pedig 103,50 ~ 104,50 m B.f. Mélyvonulataiban húzódnak a Makócsa, a Szipa, a Dédai-Micz és a Csaronda csatornák (egykori természetes vízfolyások). A töltésszakadások 18 órán belül 110, illetve 145 m hosszúságúra fejlődtek ki; a 75 órán át kiömlő víz meny­­nyisége mintegy 120-140 millió m3 volt. A gátszakadás­ból származó víz magyar területen maximálisan 260 km2- t (az öblözet területének 70%-át), az ukrán területen pe­dig 60 km2-t öntött el, ott, ahol az 1947/48. évi árvíz is pusztított. Jelentős károk keletkeztek, de az árvíznek ha­lálos áldozata nem volt. A szakadások elzárásáig kifolyt víz a természetes te­repesésnek megfelelően a Latorca vízgyűjtőjéhez tartozó terület mélyvonulatainak irányát követve megindult a Be­­reg, illetve az ukrán területen lévő Szemye-mocsár felé, amiről magyar vízügyi szervek azonnal értesítették az uk­rán vízügyi szerveket és jelezték, hogy a víz 3-4 nap múlva eléri az ukrán településeket is. A kiömlő víz tovaterjedésének feltérképezésére napi kétszeri alkalommal légi megfigyelésre került sor, amely­nek adatait a települési védművek építésénél jól lehetett használni. Az döntési térképeket az ukrán fél naponta tá­jékoztatásul megkapta. A légi megfigyelések eredményeit, az elöntés helyzetét térképen ábrázolták, s ezt a lokalizá­ciós tervekkel összevetve, a helyzetet elemezve, határoz­ták meg, hogy mely településeken lehet lokalizációs léte­sítményeket kiépíteni a lakóházak védelme érdekében, s a víz visszahúzódásakor ennek alapján születtek meg a ja­vaslatok a belterületeken a fertőtlenítés végrehajtására és a visszatelepítés megkezdésére. A szakadásokon kiömlő víz terjedését űrfelvételeken is követni lehetett. A KITÖRT VÍZ LEVONULÁSA A BEREGBEN A Beregi öblözet területén a víz tározására meglévő holt­medrek, mély fekvésű területek állnak rendelkezésre, egyéb tározási lehetőség nincs. Az elöntés terjedése rendkívül gyors volt. A töltéssza­kadásokon kiömlő víz gyorsan elérte a lokalizációs terv ál­tal meghatározott első lokalizációs vonalat, a Tivadar- Tarpa közötti műutat. Az út a vizet kb. 3 óra hosszú ideig tartotta fel. Az utat meghágva a víz a terep esésével meg­egyezően a legmélyebb vonulatokon haladt végig a Tisza­­kerecseny, Lónya térségében és Ukrajna területén lévő leg­alacsonyabb pontok felé, követve a Makócsa, Szipa és Csaronda csatornák nyomvonalát. A Gulács-Tarpa közötti utat a víz március 6-án 17 óra tájban érte el. A szakadásokon kiömlő víz március 7-én reggel érte el a második lokalizációs vonalat, a Vásárosnamény-Bereg­­surány közötti 41. sz. főközlekedési utat, amely a Beregi öblözet közepén, a víz levonulás irányára közel merőlege­sen halad keresztül. Az út Geregelyiugomya és Csaroda közötti szakaszán a belvizek átvezetésére 3 híd és 5 áteresz van, összesen kb. 100 m2 átfolyási szelvénnyel. A terepen érkező víz átfolyt ezeken az út alatti hidakon, átereszeken keresztül, azonban ezek a nyílások az érkező teljes víztö­meget nem voltak képesek átereszteni, s a felduzzadt víz március 7-én délutántól hosszú szakaszokon ömlött át az út koronáján (8. kép). 8. kép. Víztölcsér a 41-es műút alatti áteresznél (Fotó: FETIVIZIG) Picture 8. Water sink at the culvert under highway 41 (Photo: FETIVIZIG) A 41. sz. főútnak, mint lokalizációs vonalnak a szerepe az, hogy mögötte mintegy 70 millió m3 vizet időlegesen visszatartson, tározzon és ha ennél több víz nem folyna ki a töltésszakadásokon, akkor a továbbfolyást megakadá­lyozza. Az út koronáján történő vízátömlések után viszont nyilvánvaló volt, hogy az elöntési folyamat szabályozása érdekében az utat át kell vágni. Ezzel volt elérhető, hogy a víz továbbvezetése szabályozottan, a legmélyebb vonula­tokat követve történjen meg, s a környező települések ne kerüljenek a szabadon átfolyó víz útjába. Az út átvágására a legmélyebb helyeken, előbb március 8-án éjjel 1 órakor a Csaroda felőli oldalon, majd 2:30-kor Tákos térségében, egyenként 15 m szélességben került sor. Ezzel sikerült megakadályozni azt is, hogy az átfolyó víz az utat megron­gálja, vagy átszakítsa. A nyílásokra ideiglenes hidak épül­tek, melyeken a közlekedés biztosítható volt az árvíz súj­totta települések megközelítésére (11. ábra. 9. kép). Ha nem történik meg az út átvágása, a víz akkor is levonult volna a terepesés mentén, legfeljebb egy napos késéssel és ugyan­ilyen elöntéseket okozott volna. Valószínű, hogy az út az átbukó víztől több helyen súlyosan károsodott volna, lehetetlenné téve a rajta való közlekedést. Korábban viszont nem volt célszerű át­vágni az utat, mert akkor az út alatti településeket előbb öntötte volna el a víz, kevesebb időt hagyva a községek ideiglenes vé­delmi műveinek, lokalizációs vonalainak a kiépítésére. Az út ösz­­szesen 29 óráig tartotta vissza a vizet. A 41. sz. főúton átjutó víz a Makócsa, Szipa csatornák, valamint a Csaronda és a 36. sz. csatornák nyomvonalát követve vonult tovább Tiszaadony-Vámosatya irányába, majd meghágva a Tiszaadony-Ba­­rabás közötti utat, folyt tovább a Csaronda és a Dédai-Mitz csatorná­kon és a terepen. Ezután a víz egy része átfolyt a Tiszakerecseny- Hetyen (ukrajnai település) közötti úton, s jutott a Csaronda-föcsa­­toma bal parti depóniája mellett magyar területen Lónyáig, ahol a Ló­nya és Harangláb (ukrajnai település) közötti út felfogta. A víz másik része tovább folyt a Csaronda-focsatoma, az ukrán területen lévő Eszenyi zsilipig. Jelentős mennyiségű víz folyt át a határon, a mé­lyebb vonulatokon, holt medreken keresztül ukrán területre, ahol a Csaronda és a Felső-Szemye töltései között bezárt területen okozott jelentős elöntéseket és károkat. A víz terepen való levonulása az 1948. januári helyzettel teljesen analóg volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom