Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
18 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 2. szám az Alsó és Felső-Szemye, majd a Beregszász alatti dombok határolják. Fő vízfolyása a Csaronda. Mélypontja az ukrán területen levő egykori Szernye-mocsár (amelynek területét 2001-ig már meliorálták). Az öblözet teljes területe 930 km2, ebből a magyar terület 376 km2. A magyar területet a Tisza és az ukrán-magyar határ fogja közre. A terület a Tiszával párhuzamosan lejt délről északi irányba. Tengerszint feletti magassága az öblözet déli részén 110 ~ 111 m B.f., az északi részen pedig 103,50 ~ 104,50 m B.f. Mélyvonulataiban húzódnak a Makócsa, a Szipa, a Dédai-Micz és a Csaronda csatornák (egykori természetes vízfolyások). A töltésszakadások 18 órán belül 110, illetve 145 m hosszúságúra fejlődtek ki; a 75 órán át kiömlő víz menynyisége mintegy 120-140 millió m3 volt. A gátszakadásból származó víz magyar területen maximálisan 260 km2- t (az öblözet területének 70%-át), az ukrán területen pedig 60 km2-t öntött el, ott, ahol az 1947/48. évi árvíz is pusztított. Jelentős károk keletkeztek, de az árvíznek halálos áldozata nem volt. A szakadások elzárásáig kifolyt víz a természetes terepesésnek megfelelően a Latorca vízgyűjtőjéhez tartozó terület mélyvonulatainak irányát követve megindult a Bereg, illetve az ukrán területen lévő Szemye-mocsár felé, amiről magyar vízügyi szervek azonnal értesítették az ukrán vízügyi szerveket és jelezték, hogy a víz 3-4 nap múlva eléri az ukrán településeket is. A kiömlő víz tovaterjedésének feltérképezésére napi kétszeri alkalommal légi megfigyelésre került sor, amelynek adatait a települési védművek építésénél jól lehetett használni. Az döntési térképeket az ukrán fél naponta tájékoztatásul megkapta. A légi megfigyelések eredményeit, az elöntés helyzetét térképen ábrázolták, s ezt a lokalizációs tervekkel összevetve, a helyzetet elemezve, határozták meg, hogy mely településeken lehet lokalizációs létesítményeket kiépíteni a lakóházak védelme érdekében, s a víz visszahúzódásakor ennek alapján születtek meg a javaslatok a belterületeken a fertőtlenítés végrehajtására és a visszatelepítés megkezdésére. A szakadásokon kiömlő víz terjedését űrfelvételeken is követni lehetett. A KITÖRT VÍZ LEVONULÁSA A BEREGBEN A Beregi öblözet területén a víz tározására meglévő holtmedrek, mély fekvésű területek állnak rendelkezésre, egyéb tározási lehetőség nincs. Az elöntés terjedése rendkívül gyors volt. A töltésszakadásokon kiömlő víz gyorsan elérte a lokalizációs terv által meghatározott első lokalizációs vonalat, a Tivadar- Tarpa közötti műutat. Az út a vizet kb. 3 óra hosszú ideig tartotta fel. Az utat meghágva a víz a terep esésével megegyezően a legmélyebb vonulatokon haladt végig a Tiszakerecseny, Lónya térségében és Ukrajna területén lévő legalacsonyabb pontok felé, követve a Makócsa, Szipa és Csaronda csatornák nyomvonalát. A Gulács-Tarpa közötti utat a víz március 6-án 17 óra tájban érte el. A szakadásokon kiömlő víz március 7-én reggel érte el a második lokalizációs vonalat, a Vásárosnamény-Beregsurány közötti 41. sz. főközlekedési utat, amely a Beregi öblözet közepén, a víz levonulás irányára közel merőlegesen halad keresztül. Az út Geregelyiugomya és Csaroda közötti szakaszán a belvizek átvezetésére 3 híd és 5 áteresz van, összesen kb. 100 m2 átfolyási szelvénnyel. A terepen érkező víz átfolyt ezeken az út alatti hidakon, átereszeken keresztül, azonban ezek a nyílások az érkező teljes víztömeget nem voltak képesek átereszteni, s a felduzzadt víz március 7-én délutántól hosszú szakaszokon ömlött át az út koronáján (8. kép). 8. kép. Víztölcsér a 41-es műút alatti áteresznél (Fotó: FETIVIZIG) Picture 8. Water sink at the culvert under highway 41 (Photo: FETIVIZIG) A 41. sz. főútnak, mint lokalizációs vonalnak a szerepe az, hogy mögötte mintegy 70 millió m3 vizet időlegesen visszatartson, tározzon és ha ennél több víz nem folyna ki a töltésszakadásokon, akkor a továbbfolyást megakadályozza. Az út koronáján történő vízátömlések után viszont nyilvánvaló volt, hogy az elöntési folyamat szabályozása érdekében az utat át kell vágni. Ezzel volt elérhető, hogy a víz továbbvezetése szabályozottan, a legmélyebb vonulatokat követve történjen meg, s a környező települések ne kerüljenek a szabadon átfolyó víz útjába. Az út átvágására a legmélyebb helyeken, előbb március 8-án éjjel 1 órakor a Csaroda felőli oldalon, majd 2:30-kor Tákos térségében, egyenként 15 m szélességben került sor. Ezzel sikerült megakadályozni azt is, hogy az átfolyó víz az utat megrongálja, vagy átszakítsa. A nyílásokra ideiglenes hidak épültek, melyeken a közlekedés biztosítható volt az árvíz sújtotta települések megközelítésére (11. ábra. 9. kép). Ha nem történik meg az út átvágása, a víz akkor is levonult volna a terepesés mentén, legfeljebb egy napos késéssel és ugyanilyen elöntéseket okozott volna. Valószínű, hogy az út az átbukó víztől több helyen súlyosan károsodott volna, lehetetlenné téve a rajta való közlekedést. Korábban viszont nem volt célszerű átvágni az utat, mert akkor az út alatti településeket előbb öntötte volna el a víz, kevesebb időt hagyva a községek ideiglenes védelmi műveinek, lokalizációs vonalainak a kiépítésére. Az út öszszesen 29 óráig tartotta vissza a vizet. A 41. sz. főúton átjutó víz a Makócsa, Szipa csatornák, valamint a Csaronda és a 36. sz. csatornák nyomvonalát követve vonult tovább Tiszaadony-Vámosatya irányába, majd meghágva a Tiszaadony-Barabás közötti utat, folyt tovább a Csaronda és a Dédai-Mitz csatornákon és a terepen. Ezután a víz egy része átfolyt a Tiszakerecseny- Hetyen (ukrajnai település) közötti úton, s jutott a Csaronda-föcsatoma bal parti depóniája mellett magyar területen Lónyáig, ahol a Lónya és Harangláb (ukrajnai település) közötti út felfogta. A víz másik része tovább folyt a Csaronda-focsatoma, az ukrán területen lévő Eszenyi zsilipig. Jelentős mennyiségű víz folyt át a határon, a mélyebb vonulatokon, holt medreken keresztül ukrán területre, ahol a Csaronda és a Felső-Szemye töltései között bezárt területen okozott jelentős elöntéseket és károkat. A víz terepen való levonulása az 1948. januári helyzettel teljesen analóg volt.
