Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
Janák Emil: Híres magyar vizes konfliktus - A Bős-Nagymarosi Vízlépcső rendszer 103 sem tudták a vitát szakmai mederben tartani. Végül is a vízügyi szakmát a vitában mind az energia szektor, mind a közlekedési ágazat előre tolta, és sok év után a kívülálló már a helyzetet a vízügyi ágazat és a környezetért aggódók vitájának láthatta. A vízlépcsőt ellenzők és a vízlépcső pártiak között megjelenő konfliktus végül a vízügyi ágazat és a vízlépcsőt ellenzők konfliktusává vált. A rendszerváltozás után megalakult kormány ezt a helyzetet az államigazgatásban a vízügyi szakma kettészakításával, egy részét környezetvédelmi kontrol alá helyezéssel, a másik részét a közlekedési és hírközlési tárcához rendelve kívánta kezelni. Ezt követően egy darabig a vizes szakmának érdemi hatása nem volt a szlovák féllel történő tárgyalásokra. Konfliktus Csehszlovákia és Magyarország között A Csehszlovákia és Magyarország között létrejött államközi szerződés alapját az 1977-es Közös egyezményes terv képezte. Ez tartalmazta a közösen megépítendő létesítményeket, vagyis a Bősi vízlépcső rendszert, a Dunakiliti duzzasztóművet és a Nagymarosi vízlépcsőt. Belső politikai nyomásra Magyarország 1989. május 13-án felfüggesztette a nagymarosi építkezést, majd bejelentette, hogy a Nagymarosi vízlépcsőt nem is kívánja megépíteni. Ez a döntés a Bősi erőműnél csak a csúcsra járatás lehetőségét szüntette meg, de nem jelentette közvetlenül az erőmű ellehetetlenülését. Később leálltak a már üzemkész Dunakiliti duzzasztómű építésének befejező munkálatai is, ami viszont a Bősi erőmű üzembehelyezését veszélyeztette. Ez a döntés jelentős konfliktust okozott Csehszlovákia és Magyarország között. A magyarországi rendszerváltás után már az új kormány folytatta a tárgyalásokat. A Csehszlovákiában ezt követően bekövetkezett „narancsos forradalom” után azonban a felálló új kormányban a vízlépcső rendszer megítélésében nem történt olyan markáns változás, mint Magyarországon. Az évekig tartó eredménytelen tárgyalások alatt Csehszlovákia nagy erőkkel folytatta a Bősi erőmű építését, és átadta a „C variáns” tervét, amely a már megépült Dunakiliti duzzasztóművet hivatott kiváltani. Ez a komplex létesítmény a szlovák oldali tározó töltés meghosszabbításával és a Dunakiliti feletti szakaszon - ahol a folyó mindkét partja ekkor még csehszlovák oldal - megépülő létesítményeivel tette lehetővé a Bősi vízierőmű üzembehelyezését, és az öreg-Dunába jutó vízmennyiség szabályozását. Ennek megvalósulásával a vízmegosztás szabályozása csehszlovák kézbe kerülhet. Magyarország a további tárgyalások helyett 1992. május 25-i hatállyal egyoldalúan felbontotta a vízlépcső rendszer közös megvalósítására létrejött államközi szerződést. Megörökölt konfliktus Szlovákia és Magyarország között A „C variáns” építésének első üteme - amely a Bősi vízlépcső ideiglenes üzembe helyezéséhez szükséges volt - befejezéséhez közeledett. Az üzembehelyezés elhalasztásáról folytak tárgyalások a cseh és a szlovák küldöttek és a magyar küldöttek között Londonban 1992 októberében. Korábban a szlovák nép az önálló szlovák állam megalakítását kezdeményezte, amelyet a cseh nép tudomásul vett. Az önálló Szlovákia alkotmánya 1992. október 1-én lépett életbe. A londoni tárgyalások alatt Szlovákia 1992. október 24-25-én a Duna elterelésével egyoldalúan üzembe helyezte a „C variánst” és ezzel a Bősi erőművet. Ezt követően az önálló Csehország már nem vett részt a konfliktus kezelésében. Szlovákia önállóvá válásával a vízlépcső ügye, a Duna elterelése szlovák és magyar konfliktussá vált. Az elterelés következtében a Duna főmedrében jelentősen lecsökkent a vízszint, így a mellékágrendszer teljesen kiszáradt az eltereléssel érintett szakaszon (7. kép). Ez a hatás a szlovák mellékágrendszerben is megjelent. A Duna főmedrébe bevezetett vízmennyiség így is jelentősen meghaladta a közös egyezményes tervben a próbaüzem időszakára előirányzott értéket. I. kép. Kiszáradt hullámtéri ág (Forrás: ÉDUVIZIG) Photo 1. Dryedfloodplain branch (Source: ÉDUVIZIG) A belső konfliktus újra élesedik A szigetközi érintettek és egyes vízlépcsőt ellenzők közötti konfliktus akkor kezdett élesen megjelenni, amikor a szlovák fél megkezdte a „C variáns” építését. Most már az ügy egyértelműen víz konfliktussá vált a helyiek számára, a korábban a víz mögé bújt politikai konfliktus. A Duna Körhöz köthető vízlépcsőt ellenzők azt hangsúlyozták, hogy a „C variánst” Szlovákia nem tudja megépíteni. Ezzel a szigetközi érintettek számára egyértelművé vált, hogy a Duna ügyében a Duna Körhöz köthető vízlépcsőt ellenzők nem képviselik az ő érdekeiket, továbbra is politikai kérdésként kezelték a Duna ügyét. Ez a Szigetközben élőket bizonyos szempontól rögtön azonos platformra terelte. Ez az azonos platform a „C variáns” építése alatt a szlovákokkal való tárgyalás új alapokra helyezése, majd az elterelés bekövetkezésekor az azonnali kármérséklés igénye volt. A kármérséklés levezérlése az ekkor létező kormánymegbízott hivatalának feladata volt. Szakértőnek a kormánymegbízott a helyi vízügyi igazgatóságot kérte fel. A helyi érdekeltek bevonásával elkészült kármérséklési javaslat a helyiek között kialakult kompromisszum eredményeként született meg. A megtervezett megoldást kormányülés elé vihették, azt a kormány határozatában jóváhagyta. Mire hazaért a küldöttség a kormány üléséről, addigra megérkezett a hír, hogy a kormány felfüggesztette a határozata végrehajtását, és új megoldás végrehajtását írta elő, amelyet a Duna Körhöz köthető szakértők javasoltak.
