Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
42 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám nyászni, ha a felszín alatti vizek szintjében jelentős lokális depressziót hoztak létre. A bányászati vízkiemelések mértéke a Dunántúli-középhegységben több mint 20 éven keresztül 12,0 m3/s körül volt, amikor a rendszer csapadékból történő természetes utánpótlása több év átlagában csak mintegy 8,0 m3/s volt. A fentiekből következik, hogy több mint 20 éven keresztül a bányászati vízemelés meghaladta a karsztvízrendszer utánpótlását, a karsztvízszintek csökkentek, a Hévízi-tó és a karsztvízrendszer közötti nyomáskülönbség csökkent, aminek egyenes következménye volt a tó hozamának csökkenése (NYUDUVIZIG 2004). A vízszint süllyesztés miatt a tóban nőtt a tartózkodási idő. Az ország fajlagosan leggazdagabb városának otthont adó gyógyfürdő, kórház és az Európában egyedülálló természetes termáltó gyógyhatása csökkent. A gyógyhatást a vízben és az iszapban előforduló redukált kénvegyületek is fokozzák. Ezek a redukált kénvegyületek részben a melegvízforrásokból, részben pedig a tóban keletkező szervesanyagok oldott oxigén hiányában végbemenő bomlásából származnak. E kénvegyületek fontos forrását jelentik az iszapban végbemenő kénforgalmi folyamatok, amelyeket mikroorganizmusok (baktériumok és sugárgombák) visznek végbe. E szervezetek egy része élettanilag fontos anyagokat (például antibiotikumokat) termel, amelyek fokozzák az iszap gyógyhatását. A víz és az iszap komplex gyógyhatása így nemcsak gyógyászati, de kozmetikai célokra is kiválóan használható. A bányászat miatt megnőtt tartózkodási idő alatt ezek a kénvegyületek kémiailag feloxidálódtak, így az oxidáló baktériumoknak nem volt életterük. Ennek a jelenségnek nem csináltak reklámot, de nagy erőfeszítéseket tettek a bánya bezárására. Erre sor is került, miután a gazdaságosan kibányászható bauxit elfogyott Nyírádon. Ezután sok évvel a források vízhozama regenerálódott, ezáltal a gyógyhatás is. Szintén a karsztvíz készlettel függ össze a Hejő-patak ökológiai vízigényének kielégítése. A patakot a bükki hideg karszt táplálja. Ugyanebből a vízkészletből történik Miskolc vízellátása napi 30 000 m3-es ivóvíz igénnyel. A vízmű vállalat ezt a mennyiséget számos bükki karsztforrás megcsapolásával elégíti ki. A vízkivételek egy része Miskolctapolca környezetében van, ahol a Hejő ered. Aszályos időben előfordul, hogy a patakba már nem jut elegendő víz a karsztból a miskolci vízkivétel miatt, ezért az illetékes hatóság elrendelte a patak ökológiai vízigényének meghatározását. Itt tehát a konfliktus az ivóvízkivétel és az ökológiai vízhasználat között figyelhető meg. A patak helyzetén nem sokat javít az sem, hogy a Barlangfürdő használt vize és a Szerelemszigeti-tó kifolyó hévize is a patakba folyik. A Hejő felső, kibetonozott szakasza ökológiai szempontból nagyon kevéssé értékes, csak néhány, és inkább tágtűrésű faj számára biztosít silány élőhelyet. A halfauna szempontjából is ez a szakasz inkább tartózkodó és táplálkozó hely szempontjából lehet érdekes, de a szaporodáshoz szükséges ívóhelyek alig állnak rendelkezésre. Következésképpen ennek a szakasznak az ökológiai vízigénye inkább abból a szempontból értelmezhető, hogy mennyi és milyen minőségű vizet szolgáltat az alsóbb szakasz számára. Az elvégzett vizsgálatok (Szilágyi 2012) arra az eredményre vezettek, hogy a Hejőn a mennyiségi vízigény biztosított volt a Vízműből származó mintegy 500 m3/nap körüli vízbetáplálás esetén, ha ez az állapot két-három hétnél nem áll fenn hosszabb ideig. Abban az esetben, ha ez az időszak tartósabb, ideiglenes szűkítők vagy surrantok beépítésével a vízsebesség rovására ezen a szakaszon is biztosítható a megfelelő vízigény (vízmélység és folytonosság). 300 m3/nap átemelés a Vízműből egy rövid szakaszon már nem elegendő a vízigény biztosítására. A barlangfürdői használtvíz részben biztosítja az alvízi szakaszok vízigényét, jóllehet annak jelentős része termálvíz. A Hejő ökológiai vízigényének megállapítása során tehát nem csak a vizmű, de a Barlangfürdő vízmenynyiségét is figyelembe kell venni (komplex, egységes rendszervizsgálat). A Hejő felső, kibetonozott szakaszán a legkisebb elfogadható vízmélység 0,1-0,15 m között van, és a vízszálnak folyamatosnak kell lennie. A vizsgált terület alsó szakszán (a strand alatt) a legkisebb megengedhető vízmélység 0,2-0,3 m közötti lehet. Ezeknek az állapotoknak a tartóssága a több hetet is elérheti, és inkább a nyárvégi kisvizes állapotban állhatnak fenn. Nagyjából az becsülhető, hogy kb. 0,10-0,15 m/s az a vízsebesség, ami legalább szükséges a megfelelő ökológiai viszonyok fenntartásához. A minőségi vízigény esetében megállapítható volt, hogy a Hejő két mellékvízfolyásának állapota nem megfelelő abban az esetben, ha egyáltalán van bennük víz. Ezek a vízfolyások átlagos vízjárás esetén jobbára szenynyezett talajvizet, illetve felszíni lefolyásból származó vizet szállítanak. A minőségi ökológiai vízigény szempontjából állapotuk nem megfelelő. A vízmű vízbetáplálása alatti Hejő szakaszon a nagyvízi és középvízi állapotban teljes mértékben biztosított a minőségi vízigény. Kisvízi állapotban, mintegy 500 m3/d-ig csak összes-P-re vonatkozóan nem teljesül az MSZ szerint II. osztály, illetve a 10/2010-es VM rendelet szerinti jó állapot. Mivel azonban a Hejő vizsgált szakaszának befogadója nem állóvíz, a viszonylag magas összes-P koncentrációnak nincs jelentősége. A vizsgált legkisebb Vízműből származó Hejő vízhozam (300 m3/d) esetében a minőségi vízigény már nehezen volt teljesíthető, és mennyiségi szempontból is gondok adódtak, igaz, csak egy 100-200 m-es szakaszon. Ezeken a gondokon is lehetne kárenyhítő intézkedésekkel segíteni (ideiglenes szűkítők, vagy surrantok beépítése). Összességében tehát megállapítható, hogy egy ilyen kisvízfolyáson nemcsak azt kell vizsgálni, hogy a mennyiségi és minőségi ökológiai vízigény teljesül-e, hanem azt is, hogy milyen kárenyhítő beavatkozások alkalmazhatók arra a rövid időszakra, amikor az ökológiai vízigénynél kevesebb víz jut a patakba. A komplex rendszer értékelés tehát fontos eleme a munkának (Szilágyi 2012). A csatornázási „látszólagos ellentmondás” miatt számos kisvízfolyás felvizén a települések csatornázása és szennyvíztisztítása miatt már a felső szakaszon rossz a vízminőség, mert a patakban túlnyomórészt tisztított szennyvíz folyik kisvízi időszakban. így van ez az Aranyhegyipatak esetében is, amely már a forrásnál megkapja Solymár tisztított szennyvizét. Hasonló a helyzet a Kenyérmezei-patak esetében is, amely Piliscsaba tisztított szennyvizével indul, és a folyása mentén még két szennyvíztelep szennyvizét fogadja be, nem is beszélve az illegális szennyvízbevezetésekről. Az ilyen jellegű kisvízfolyásokból sok van az országban, ezért a víztestek nagy része nem éri el a VKI szerinti jó állapotot (OVGT2 2015).
