Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
Szilágyi Ferenc: Vízigényekről és konfliktusokról ökológiai szemlélettel 37 Egyesült Királyságban, Dél-Afrikában, és kevés más országban kell keresnünk (UN Water 2015, Cross 2007), tehát olyan országokban, amelyek évtizedekkel előttünk járnak ebben a tekintetben. Ugyanakkor ezekben az országokban a vízgazdálkodási feladatok megoldására pozitív módon meglehetősen pragmatikus megközelítést alkalmaznak - így a vízigényre is míg Európában a Víz Keretirányelvre a sematikus, bürokratikus, de átláthatóságra és ellenőrizhetőségre törekvő szemlélet jellemző, amely ugyanakkor jelentős szabadságot ad a tagállamok számára lényeges módszertani kérdésekben (bár interkalibrációt is előír). Konkrét módszereket viszont ritkán ad a Víz Keretirányelv. így van ez az ökológiai vízigény esetében is. E fejlett országok mellett az utóbbi években - mint annyi más esetben is - Kína tört előre, elsősorban a vízmegosztással kapcsolatos publikációkkal (Zhang és társai 2006, Xia és társai 2006, Cui és társai 2009, Fang és társai 2009), hiszen ebben az országban a népesedéssel, az ipari és mezőgazdasági fejlődéssel, a szűkös, és térben elkülönülő vízkészletekkel kapcsolatos problémák óriásiak. A vízátvezetéssel kapcsolatos vízveszteséget és a felszín alatti vízszintváltozás kapcsolatát kínai kutatók vizsgálták a Tarim folyón (Ye és Chen 2010). Ezek a tapasztalatok magyarországi viszonyokhoz képest nagyvízrendszerek vizsgálatára vonatkoznak, ezért a tapasztalatok csak korlátozottan alkalmazhatók itthon. Mindenesetre e kérdéskörben a közeljövőben Kínában jelentős fejlődésre számíthatunk. Az ökológiai vízigény gyakran a vízmegosztással kapcsolatban merül fel. Messner és társai (2006) a Spree folyóra készített egy soktényezős döntéshozó rendszert a vízátvezetések kezelésére. Hasonló, a vízjárta területek vízigényét biztosító management célú érték megállapító módszert alkalmaztak Cui és társai (2009) a Sárga folyó deltájára (e hatalmas folyó vize gyakran nem éri el a tengert, mert útközben elhasználják). A döntéshozói rendszerek mellett a matematikai modellezés is eszközként megjelenik (Fang és társai 2009, Doulgeris és társai 2012). Az ökológiai vízigény meghatározásnak többféle megközelítése van a szakirodalomban, aszerint, hogy az ökoszisztémát, vagy annak részeit tartjuk meghatározónak. Ennek megfelelően az alábbi megközelítések léteznek: • A hidrológiai jellemzők szabályozása (vízhozam, vízmélység, nedvesített kerület, tartósság stb.). • Az ökoszisztéma egy-egy fajának kiválasztása, és az ökológiai vízigény szempontjából a legkevésbé tűrőképes (pl. a legszűkebb tűrőképességű indikátorfaj), vagy legfontosabb faj (pl. védett faj) kiválasztása. A két feltétel gyakran egybeesik. • Egy vagy néhány élőlény együttes kiválasztása, és az ökológiai vízigény ehhez igazítása. Ez jellemzi a Víz Keretirányelv szemléletét (SNIFFER 2007, Bojková 2009, WFD 2000, Navarro és Schmidt 2012). Ezt a megoldást alkalmazza a BNP állásfoglalása is a halak kiemelésével (Serhan 1994). • Az úgynevezett holisztikus megközelítés, amely az ökoszisztéma egésze egészségére koncentrál kitüntetett fajok, faj csoportok nélkül (Thoms és Sheldon 2002). Ez a megközelítés elsősorban Ausztráliára jellemző. Az angolszász szakirodalomban az ökoszisztémák és a társadalom vízigényének problémakörét a környezeti vízigény fogalmával próbálják kezelni (nem pontos, de lényegi fordítása az „environmental flow”-nak) folyókra vonatkozóan (Richter és társai 2006, Thoms és Sheldon 2002, Gupta 2008). E megközelítés szerint a környezeti vízigény az ökológiai és a társadalmi vízigényből tevődik össze. Az előbbi az ökológiai rendszer normális működéséhez szükséges vízigényt, míg az utóbbi a társadalom fiziológiai és egyéb vízigényét jelenti együttesen, el nem választva a két komponenst. Ugyancsak jellemzője ennek a megközelítésnek, hogy nem rangsorolja a két vízigényt, hanem mindkettőt kielégítendőnek tartja, szükség esetén kompromisszumok megkötése árán is. A fogalom definíciója a brisbani deklaráció szerint: ,^4 vízhozam mennyisége, minősége és időzítése, amely egyaránt szolgálja a vízi ökoszisztémákat és a vízi ökoszisztémától függő emberi életfeltételeket.’’’ Ebben a fogalomban már megjelenik az is, hogy a vízigény időben változó lehet nemcsak az ember, de az ökoszisztéma számára is (pl., hogy szezonálisan eltérő lehet). A fogalommeghatározással kapcsolatos gondolatokat összefoglalva javasolható, hogy: • Kezeljük a vízi ökoszisztémát és az emberi társadalmat egységes egészként. • Az ökológiai vízigényt definiáljuk Dévai és társai (1998) és Dévai és Aradi (1998) szerint a következőképpen: ,y4z ökológiai vízigény az a vízmennyiség és vízminőség, ami valamely földrajzi térség valamennyi adottságához alkalmazkodott élővilág alapvető létfeltételeit korlátozás nélkül biztosítja, azaz a rá jellemző szerkezeti (strukturális) és működési (funkcionális) sajátosságok szabályszerű és folyamatos fenntartásához szükséges". Ez a meghatározás konform azzal az angolszász szemlélettel, miszerint ökológiai vízigény az a vízmennyiség és -minőség (dinamikus változásaival együtt), amely a vízi ökoszisztéma integritását hosszú időléptékben is biztosítja (Gupta 2008). Valójában tehát egyik meghatározás szerint sem a természetes körülmények visszaállításáról van szó, hanem a szerkezeti és működési egység (integritás) fenntartásához szükséges alapvető feltételekről. Ez egyben felfogható a Víz Keretirányelv szerinti úgynevezett ,jó állapot” teljesülésének is. • Ne feledjük el azt sem, hogy az ökológiai vízigényhez milyen egyéb (pl. morfológiai, térszerkezeti stb.) feltételeknek is kell társulniuk, amelyek nélkül az ökológiai vízmennyiség és -minőség biztosítása nem hozza meg a kívánt ökológiai előnyöket, vagyis a befektetett pénz és erőfeszítés kárba vész. • Fogadjuk el az angolszász szakirodalomban alkalmazott megközelítést, miszerint az ökológiai és társadalmi vízigény az adott mindenkori vízkészletek figyelembevételével konszenzusos alapon, együttesen biztosítandó.
