Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
38 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám A vízigény meghatározás javasolt módszertana a következő (mely nagy vonalaiban megegyezik a VKI szemléletével). Richter és társai (2009) olyan tudományos alapú, adaptiv, együttműködő és interdiszciplináris módszert ajánl a környezeti vízigény meghatározására, amely pragmatikus módon, a rendelkezésre álló idő és anyagi erőforrások függvényében segít a környezeti vízigény becslésében. Ez az USA-ban kifejlesztett módszer az 1972-ben kiadott Tiszta Víz Törvény alkalmazásának tapasztalataira épít, amely közel három évtizeddel megelőzte a VKI-t. A VKI-ban egyébként ennek a törvénynek a jellege, szemlélete és irányelvei köszönnek vissza. Érdemes tehát jobban megnézni azt, hogy hogyan látják és kezelik az USA-ban ezt a kérdést, és a használható tapasztalatokat átvenni. Ez az adaptív management stratégia egyébként jól használható a folyórestaurációs munkák során is. A módszernek öt fo lépése van: • Tájékozódó megbeszélés. • A rendszer meglévő adatainak és a rendelkezésre álló információnak az összeszedése, továbbá a szakirodalom feltárása. • Munkamegbeszélés az érdekeltekkel annak érdekében, hogy a környezeti célkitűzések meghatározhatók legyenek, és feltárják az információhiányt. Ennek a fázisnak a vége egy környezeti vízigényre vonatkozó hipotézis. • A környezeti vízigényre vonatkozó hipotézis tesztelése azáltal, hogy azt megvalósítják, és vizsgálják a hatásait. • Az eredmények fényében átgondolják a hipotézis helyességét, szükség esetén további célvizsgálatokat végeznek, majd módosítják a hipotézist, ha szükséges. Az 1. ábra szerinti ciklikus folyamatban tehát a környezeti vízigény meghatározás előnyei a következők: • Az érdekeltek bevonásával történik a vízigény meghatározás és nem egy általánosan alkalmazandó jogszabályi diktátummal. Az érdekeltek bevonása a tervezésbe egyébként alapelve a VKI-nak is. • Konszenzusos folyamatban alakítják ki a környezeti vízigényt, benne a társadalmi és az ökológiai vízigénnyel. • A folyamat nem egykörös, hanem adaptív, tehát lehetőség van a módosításra, ha valamit korábban nem jól vettek figyelembe. • A módszer alulról építkező, vagyis a helyi, egyedi igényekből kiindulva épül fel egy-egy nagyobb folyó és vízgyűjtője környezeti vízigénye. Ebből következően ez a módszer lehetőséget ad a vízfolyások egyedi jellegzetességeinek figyelembevételére, ami alapfeltétele a vízigény meghatározásnak (Dévai és társai 1998). • A módszer rendszerszemléletű, tehát az ökoszisztéma, az életközösségek vízigényét a rendszer struktúrája és működése szempontjából határozza meg, a dinamikus jellemzőket is figyelembe véve. • Nyílt módszerről van szó, amelyben a tudomány, a szakirodalom újabb ismereteit folyamatosan be lehet építeni a rendszerbe. • Ez a módszer nemcsak a környezeti vízigény meghatározás alkalmas módszere, hanem a folyó rehabilitációs projektek létrehozásához is jelentősen hozzájárulhat. 1. ábra. A vízigény meghatározás az adaptív management módszerével (Richter és társai 2006) Figure 1. Determination of water demand using adaptive management method (Richter et al. 2006) A módszernek persze hátrányai is vannak: • A szereplők súlya és érdekérvényesítése egy-egy vízgyűjtőn eltérő mértékű lehet. • A módszer lényeges eleme a monitoring, amely költséges. Ezt a költséget a problémák és a megoldások tipizálásával lehet csökkenteni (pl. ugyanazt a hipotézist lehet alkalmazni minden olyan vízfolyás esetében, amely karsztból táplálkozik, és jelentős vízkivétel történik a karsztból). A módszer alapvető lényege az alkalmazva tanulás. Úgy ismerhetjük meg a rendszert, ha figyelünk a beavatkozásainkra adott válaszára, majd ennek figyelembevételével módosítunk. A módszer készítői nagyban alapoztak az ausztrál és dél-afrikai tapasztalatokra, amelyeket ezekben az országokban a holisztikus megközelítés alkalmazása során nyertek (Arthington és társai 1996, Arthington és Zalucki 1998, Tharme 2003). A tájékozódó megbeszélésre összehívják az adott folyó vagy folyószakaszban érdekelteket (1. lépés). Ez a találkozó lehetőséget ad a résztvevők véleményének megismerésére, a helyi tapasztalatok összegyűjtésére, valamint az érdekviszonyok feltárására. A találkozó alkalmas alapvető adat- és információgyűjtésre is. Mindenkiben tudatosítják, hogy a találkozó célja a folyó — mint egységes egész - egészségének megőrzése vagy javítása, és ennek érdekében kerül sor a környezeti vízigény meghatározására. Az is fontos, hogy a résztvevők megértsék: az ökológiai vízigény egy a sok feladat közül, amit a vízgazdálkodóknak a folyóval kapcsolatban meg kell oldaniuk, mégpedig úgy, hogy az összhangban legyen, amennyire lehet az egyéb vízhasználatokkal (társadalmi vízigénnyel). A munkaértekezleten a résztvevők meghatározzák a folyamat részleteit, javaslatot tesznek a hiányzó információ megszerzéséhez szükséges szakemberek (intézmények) bevonására, és a
