Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
36 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám két, amelyek a jó ökológiai és kémiai állapot, illetve jó ökológiai potenciál eléréséhez szükségesek. Ez a jó állapothoz vagy a referencia állapothoz (kiváló vagy zavartalan állapothoz) közeli állapotot jelent. A Magyar Kormány a 1127/2010 és a 1 155/2016 Korm. határozatokkal elfogadta az OVGT1 és OVGT2-t Magyarország Vízgyűjtőgazdálkodási Terveit. A hazai vízkészletekkel és vízigényekkel kapcsolatban Simonffy (2000, 2002) végzett általános felmérő munkát a VKI előírásai szerint. A hazai kisvízi hozamok elemzését Szalay (2009) végezte el a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéshez kapcsolódóan (Öko Zrt Konzorcium 2009). Ebben a munkában számítási módszer készült a kisvízi készlet számítására. A munka célja a VKI szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervezés részére a felszíni vízkészletek jellemzése a középvízi és a kisvízi vízhozam tartományban. A készletszámítás alapegységei a felszíni víztestekhez tartozó részvízgyűjtők voltak. Ez a munka a készletszámításhoz adott módszert, de az ökológiai vízigény meghatározásnak ez csak a peremfeltételeit határozta meg, ehhez semmiféle módszert nem szolgáltatott. A vízigény biztosítása nemcsak a felszíni vizekkel kapcsolatban jelentkezik, de a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémáknak is lényeges alapfeltétele, hiszen a felszíni és a felszín alatti vizek kapcsolatban állnak egymással, hatnak egymásra. Ezzel kapcsolatban Simonffy (2003) végzett a Víz Keretirányelvhez kapcsolódóan kutatást. Alapvető megállapításait az alábbiakban foglaljuk össze: • Fontos szempont, hogy a hidrológiai/hidraulikai állapotjellemzők közötti összefüggéseket is figyelembe kell/lehet venni. Például a talajvízforgalom és a talajvízszint kapcsolata, a vízfolyás kisvízi hozamának függése a talajvízből származó alaphozamtól, illetve a meder közeli talajvízszintektől, a sekély tavak vízjárása és a környező talaj vízszintváltozások kapcsolata stb. • A felszín alatti vizek vízháztartási és potenciálviszonyait több ok együttes hatása alakítja. A vízkivétel - vagy bármely más ok - hatása nem vizsgálható a többi hatástól függetlenül. Ebből az is következik, hogy a kritérium (akár a küszöbérték, akár az elfogadható változás) az eredő hatásokra vonatkozik, külön a vízkivételre nem adható meg. • A VKI szemlélete szerint a döntő tényező az ökoszisztémák zavartalantól csak kismértékben eltérő, ún. jó állapotának fenntartása, illetve helyreállítása, ettől csak abban az esetben lehet eltérni, ha valamely alapvető emberi szükségletet kielégítő vízhasználat (pl. ivóvízkivétel) ésszerű költségekkel nem oldható meg más, ökológiai szempontból kedvezőbb megoldással. Ugyanakkor a komplex megközelítésből adódóan bizonyos beavatkozások kedvező hatásai is figyelembe vehetők. • A túlzottan részletes és a gyakorlatban nehezen hasznosítható kutatások elkerülése érdekében célszerű tájléptékű ökológiai jellemzők (indexek) vagy kiválasztott biotikus indikátorok (a változásokra érzékenyen reagáló releváns fajok) igénye alapján meghatározni a hidrológiai és hidraulikai kritériumokat. 2012-ben készült el piszkozatban egy útmutató, amely nagyjából azokat a gondolatokat foglalja össze, amelyeket a 2. fejezetben már más irodalmak nyomán ismertettünk {Navarro és Schmidt 2012). Bár az útmutató az ökológiai vízigényt helytelen értelmezéssel teszi egyenlővé a környezeti vízigénnyel, mégis elméleti síkon jól összefoglalja a meglévő ismereteket az ökológiai vízigénnyel kapcsolatban a VKI előírásaival, de konkrét meghatározási módszereket nem ajánl. Arra a következtetésre jut, hogy az ökológiai (környezeti) vízigényt egyedileg, víztestenként célszerű meghatározni. Ez utóbbi helyes megállapítás, csak nehezen kivitelezhető. Az ökológiai vízigényre vonatkozó végleges útmutató 2015-ben készült el {EC 2015), a Bizottság ezt fogadta el. Ebben az útmutatóban számos esettanulmány szerepel, de konkrét ökológiai vízigény meghatározási módszert ez az útmutató sem ajánl, jóllehet tartalmában lényeges előrelépést mutat a kéziratos változattal szemben. Az ökológiai vízigény és a VKI összefüggéseit a mai állapot alapján vizsgálva összefoglalóan megállapítható, hogy továbbra is komoly problémát jelent a fogalmak nem konzekvens értelmezése, és a konkrét módszerek hiánya. E tekintetben az európai szakirodalom és szakmai gondolkodás kissé el van maradva az észak-amerikai vagy az ausztrál, sőt a kínai szakirodalom mögött is. Mint említettük, ennek a kérdéskörnek a vizsgálata elsősorban azokban az országokban fejlett, ahol vízhiány van és dönteni kell a készlet megosztásáról, vagy pedig a vízi környezetvédelem fejlett, és az pragmatikus alapokon áll. VÍZIGÉNY KEZELÉSE A FEJLETT, EURÓPÁN KÍVÜLI ORSZÁGOKBAN Cross (2007) felmérése szerint Magyarország azon országok közé tartozik, amelyekben az ökológiai vízigény meghatározás területén a munka ugyan megkezdődött, de az még kezdeti stádiumban van. Ilyen tekintetben hazánk Puerto Rico, India, Laosz társaságában van, de ebbe a csoportba tartozik Svédország, Ausztria és pl. Belgium is (ez utóbbiak esetében a vízhiány és az ökológiai vízigénnyel kapcsolatos problémák egyelőre még nem jellemzőek). Vizsgáljuk meg, hogy a vízigény és a vízhasználat tekintetében hogyan vélekednek az Európán kívüli fejlett országok! Az ökológiai vízigény meghatározás szakirodalma ma már rendkívül nagyszámú, és dominálnak benne a kínai szerzők, vagy azok bevonásával készült publikációk (ha és társai 2011, Yang és társai 2012, Yin és Yang 2012, Doulgeris és társai 2012, Liu és társai 2011). Ez abból is adódik, hogy a probléma elméleti síkon is nehezen kezelhető, ezért kevesen foglalkoztak vele. Ugyanakkor az ökológiai vízigény meghatározásának módszertana kifejezetten nagy szakmai kihívást jelent, és a Víz Keretirányelvből fakadóan is kötelező foglalkoznunk vele {Navarro és Schmidt 2012, EC 2015). Az ökológiai vízigény meghatározás megalapozott vizsgálatát Ausztráliában, az USA-ban, Kanadában, az
