Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
32 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám ökoszisztéma centrikus, beleérthető az is, hogy a vízkészlet nemcsak az ökológiai, de a társadalmi vízigény kielégítésének keretfeltétele, valamint a vízkészlet antropogén bővítése is egy adott területen (pl. vízátvezetés). A vízigény általános megfogalmazása szintén Dévai és Aradi (1998) nevéhez fűződik a következők szerint: „A vízigény a különböző típusú vízhasználatok során a vízkészletek meghatározott részét érintő szükséglet, ill. erre vonatkozó szándék vagy követelés. A vízigényeknek napjainkban két alapvetőformája van: természeti (mint szükséglet, beleértve az emberiség biológiai vízigényét is) és társadalmi (mint valamilyen célú felhasználási szándék és/vagy követelés). Az igény szónak kettős jelentése van: egyrészt valamilyen korlátozás érvényesülésének megakadályozásához rendelhető szükséglet, másrészt valamely jogosultság vagy jog alapján támasztott és számontartott szándék vagy követelés megjelölésére szolgál. ” Ebben az általános megfogalmazásban is jól láthatóan elkülönül a természeti vízigény (és ebbe beleértődik az ember, mint biológiai lény, fiziológiai vízigénye is), és a társadalmi vízigény (a fiziológiai szükségletet meghaladó vízigény). Valójában a természeti vízigény a régi fogalmak szerinti ökológiai vízigény és az emberi fiziológiai vízigény összege. A korábbi ökológiai szemléletben az ember, mint faj, nem jelent meg az ökológiai rendszer részeként. Az újabb szemlélet viszont már megpróbálja az ökoszisztéma részeként felfogni az embert (Oláh 2002), bizonyos értelemben ez a szemlélet jelenik meg a vízigény fenti megfogalmazásában is. Azonban ez a fogalommeghatározás kettéválasztja az emberi vízigényt fiziológiaira és társadalmira, ami elméletileg helyes, a gyakorlatban azonban alig valósítható meg. Nehezen képzelhető el, hogy egy vízmű a lakosság vízellátásából egy csővezeték rendszerben különválasztva tudja szolgáltatni a fiziológiai és a társadalmi vízigényt. Ugyanakkor több nagyságrendi különbség van az ember fiziológiai és társadalmi vízigénye között, ezért célszerű ezt a két vízigényt egybevonni. Ökológiai és természetvédelmi vízigény Az ökológiai vízigény számos esetben kezelendő problémaként jelenik meg a vízügyi gyakorlatban. A felszíni vizeink esetében az antropogén hatások több területen is jelentkeznek, például mennyiségi oldalon a vízhasználat, minőségi oldalon a szennyezőanyag terhelés. A vízigénynyel, és benne az ökológiai vízigénnyel, kapcsolatban az utóbbi 15-20 évben jelentősen megnőtt a szakmai érdeklődés. A probléma hátterében a vízkészletek felosztásában rejlő növekvő ellentmondások rejlenek. A vízkészletek egyre nagyobb hányadát használja fel az emberi társadalom különböző célokra (vízellátás, energiaipar, egyéb ipari termelés, mezőgazdaság stb.). Az emberiség növekvő lélekszáma, és a növekvő túlfogyasztás miatt a társadalmi vízfelhasználást helyenként és időszakonként már az ökológiai rendszer egyéb elemeinek rovására lehet csak kielégíteni. A jövőben a folyamat tovább folytatódik, elsősorban a népesség növekvő száma, a túlfogyasztást kielégítendő vízfelhasználás növekedése miatt. Ezért a vízkészletek elosztásából eredő társadalmi konfliktusok kialakulásának növekedésére lehet számítani már ebben az évszázadban. Ehhez járul a klímaváltozás okozta készletcsökkenés egyes régiókban, egyebek mellett ez várható a Kárpátmedencében is. Ugyanakkor a fenntartható vízgazdálkodás alapvető eleme a különböző vízigények ésszerű kielégítése, valamint a víztakarékosság (Szilágyi 2012). Az ökológiai vízigény meghatározása nem egyszerű feladat, bizonyos részleteiben az alapfogalmak tisztázását, más részleteiben alapkutatást tesz szükségessé, mielőtt a gyakorlati problémák megoldhatók lennének. A főbb gondok az alábbiak (Szilágyi 2002): • Az ökoszisztéma emberi beavatkozás nélkül is változik, jóllehet ennek időléptéke lényegesen hoszszabb, mint az antropogén hatások esetében. Az antropogén hatások ezt a változást felgyorsíthatják, és az irányát is megváltoztathatják. Az antropogén és a természetes változásokat tehát külön kell választani (hasonló a megközelítése a Víz Keretirányelvnek (VKI) is.) • Meglehetősen szubjektív annak megítélése, hogy az antropogén hatás (pl. vízkivétel) következtében beállott változások milyen mértékben tekinthetők károsnak vagy irreverzibilisnek. Ennél a szempontnál fontos a változás mértéke és időléptéke is. Eljutottunk tehát ahhoz a kérdéshez, hogy létezhet-e olyan kismértékű emberi hatás, ami még nem változtatja meg a vízi ökoszisztémát. Nehéz a válasz erre kérdésre, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a kismértékű, egyirányú természetes változások is hosszú távon lényeges változásokat okoznak, erre alapul például a természetes szukcesszió folyamata. Az emberi hatások által okozott változásokat tehát (amennyiben azok egy irányban hatnak) elvben, rövid időléptékben (pl. emberöltő) megengedhetőnek tekinthetnénk. De vajon szabad-e ilyen rövidtávon gondolkodnunk? Nem hiszem. Hasonló a gond a vizek terhelhetőségével is. • A feladat megoldása eléggé függ attól, hogy milyen felszíni vízről van szó. Mások a lényeges folyamatok folyók és tavak esetében, sőt még azokon belül is indokolt a további tipizálás. A VKI is hasonló szemléletet és módszert követ (WFD 2000). Általános összefüggések eléggé nehezen határozhatók meg a jelenlegi ismeretek alapján. Dévai és társai (1998) fontos ökológiai megállapítása volt, hogy az ökológiai rendszerek vízigényei az úgynevezett „természetes állapotban” is folyamatosan változtak. Adott mennyiségű és minőségű vízhez alkalmazkodott az ökoszisztéma, és ha a víz mennyisége és/vagy minősége változott, az ökoszisztéma átalakult úgy, hogy az adott körülményeknek jobban megfelelő vízigényű ökoszisztéma jött létre. Az ember nélküli ökoszisztéma vízigényét (tehát a szigorú értelemben vett ökológiai vízigényt) illetően a legfontosabb probléma elméleti jellegű. Természetes állapotban az ökoszisztéma élőlényei vízigényének biztosítására (mennyiség, minőség, dinamikus változások stb.) a teljes vízkészlet szolgált. A vízkészlet nagy időléptékben folyamatosan változott, ahogy a természetes éghajlat-ingadozásból ez következett. Az ökoszisztéma társulásai pedig
