Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
Szilágyi F. és Major V.: Vízkészleteivel való okos gazdálkodás lehet Magyarország számára a XXI. század egyik meghatározó... 13 5. ábra. Vízhiány előfordulásával kapcsolatos kockázatok (Forrás: WWF 2020) Figure 5. Risks related to the occurrence of water scarcity (Source: WWF 2020) Európában a vízhiánnyal kapcsolatos kockázatok nem véletlenül elsősorban a déli államokban erősebbek. Spanyolország, Görögország, a Balkán egy része (beleértve Románia déli részét is) a magas kockázatú területek közé tartozik. Közép-Európa nagy része a mérsékelt kategóriába, míg az északi államok inkább az alacsony kockázatú kategóriába tartoznak. Ez a jelenlegi kép, amit viszont a jövőben az éghajlat változása módosíthat, délről észak felé tolva el a kockázatossági határokat. Magyarország, különösen az Alföld középső és keleti régiói ilyen szempontból veszélyeztetett helyzetben vannak. Nem véletlenül hazánkban is a víz visszatartása, a víztakarékos technológiák elterjesztése, a mezőgazdaságban a szárazságtűrő fajták elterjesztése és a víz újra hasznosítása a jövő vízstratégiájának alappillérei. Az EU Víz Keretirányelve (VKI) a vízkészletek hosszú távú védelmét tűzi ki célul. E célnak megfelelően első lépésben a VKI javasolja a vízkészletek felmérését és jellemzését. A felszíni vizeket tartva szem előtt a VKI előírja egyebek között e vizek kategorizálását, tipizálását, majd a típusok szerinti referencia területek (vagy referencia állapotok) meghatározását. A referencia állapothoz igazodva interkalibrált vizsgálati és értékelési módszerekkel minősíti az egyes viztesteket megfelelő monitoring rendszer adatainak felhasználásával. A víztestek állapotának javítására vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kell készíteni, melynek keretében meghatározzák azokat az intézkedéseket, amelyek a jó ökológiai és kémiai állapot, illetve jó ökológiai potenciál eléréséhez szükségesek. Ez a jó állapothoz, vagy a referencia állapothoz (kiváló, vagy zavartalan állapothoz) közeli állapotot jelent. Az EU Víz Keretirányelvének (VKI) legfontosabb céljai közé tartozik a vizek jó állapotának/potenciáljának elérése, illetve megtartása, a romlás megakadályozása, beleértve az árvizeknek és az aszályoknak a vizek állapotát rontó hatásai elleni védekezést. Mindezt korszerű vízgyűjtő-gazdálkodási szemlélettel próbálja elérni, amibe beletartozik az osztott vízgyűjtők összehangolt, egységes szemléletű kezelése is (WFD 2000). A HAZAI VÍZKÉSZLETEINK FŐBB JELLEMZŐI ÉS KOCKÁZATAI A XVIII. század közepétől, de különösen a napóleoni háborúk időszakában kialakult európai élelmiszer termelési konjunktúra miatt a folyók szabályozása, a völgyek árvízmentesítése és lecsapolása eredményeként például az Alföldön a régi 40 % vízjárta terület mára 8 %-ra csökkent és a talajvízszint süllyedt a csatornák miatt (Dobó és társai 2020). Természetesen az ország egyéb területein folytatott jelentős vízrendezési tevékenység is befolyásolta a vízkészleteket mennyiség és állapot szerint egyaránt. Ennek következtében alakult ki a mai állapot, amely jelentősen eltér a korábbi jellemzőktől. Magyarország a Föld egyik legzártabb hegykoszorújának központi medencéjében fekszik. Az ország területére a szomszédos országokból érkezik a felszíni és felszín alatti vizek döntő része. Az ország vízkészlete az alábbiak szerint oszlik meg: felszín alatti vizek: kb. 3 000 km3; folyóvizek és csapadékvíz: kb. 120 km3 évente (3 780 m3/s), állóvizek: 3 km3 (ennek kb. 2/3-a a Balatonban van). Ez meglehetősen sok vizet jelent. Ugyanakkor az ország területének háromszorosa alkotja a hozzánk érkező folyóvizek vízgyűjtőjét. Ez jó és rossz hír is egyben. Jó, mert sok víz érkezik hozzánk, rossz, mert erre a sok vízre kevés ráhatásunk van. 12 000 m3/fő/év víz érkezik külföldről, ami az összes vizünk 95 %-a (csak a Zala és a Zagyva teljes egészében hazai vízgyüjtőjű folyó). Tehát látszólag vízben
