Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / Különszám
10 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. különszám sének keretfeltétele, valamint a vízkészlet antropogén bővítése is egy adott területen (pl. vízátvezetés). A vízigény általános megfogalmazása szintén Dévai és Aradi (1998) szerint: „A vízigény a különböző típusú vízhasználatok során a vízkészletek meghatározott részét érintő szükséglet, ill. erre vonatkozó szándék vagy követelés. A vízigényeknek napjainkban két alapvető formája van: természeti (mint szükséglet, beleértve az emberiség biológiai vízigényét is) és társadalmi (mint valamilyen célú felhasználási szándék és/vagy követelés). Az igény szónak kettős jelentése van: egyrészt valamilyen korlátozás érvényesülésének megakadályozásához rendelhető szükséglet, másrészt valamely jogosultság vagy jog alapján támasztott és számontartott szándék vagy követelés megjelölésére szolgál.” Ebben az általános megfogalmazásban is jól láthatóan elkülönül a természeti vízigény (és ebbe beleértődik az ember, mint biológiai lény fiziológiai vízigénye is), és a társadalmi vízigény (a fiziológiai szükségletet meghaladó vízigény). A virtuális víz fogalmát 1993-ban John Anthony Allan vezette be, s azóta egyre több szakember foglalkozik ezzel a témakörrel. Egy termék virtuális víztartalma az a vízmennyiség, ami a termék adott helyen történő előállításához szükséges. A „virtuális” kifejezés arra utal, hogy maga a termék fizikailag nem tartalmazza ezt a számított vízmennyiséget, amely viszont szükséges ahhoz, hogy a termék létrejöjjön. A vízlábnyom azt a teljes vízmennyiséget jelenti, amelyet egy egyén, egy vállalkozás vagy egy ország által fogyasztott áruk, szolgáltatások előállításához kell felhasználni. Egy ország vízlábnyoma azt a teljes vízmennyiséget jelenti, amelyet az ország lakosai által egységnyi idő alatt fogyasztott áruk vagy szolgáltatások előállításához használnak (Ijjas 2009, Ölen és Hoekstra 2010). Jóllehet rengeteg víz áll rendelkezésre bolygónkon, ennek a tér- és időbeni változása rendkívül nagy (lásd: következő fejezet). A mennyiségi korlátok mellett a vízkészletek felhasználhatóságát azok minősége is lényegesen befolyásolja. Célszerű volna ezért a vízkészlet fogalmát minőségi szemponttal is kiegészíteni (pl. az számítana bele a vízkészletbe, ami direkt módon, vagy ésszerű technológiai megoldásokkal hasznosíthatóvá tehető). A túlnépesedés és a túlfogyasztás rohamos növekedése miatt a XX. és a XXI. században egyre több szó esik a vízzel kapcsolatos konfliktusokról mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt. Ha konfliktusokról van szó, gyakran emlegetik a vizet a XXI. század olajaként. Mit jelent ez? Alapvető gazdasági tényező lesz, fejlődést, árfolyamokat és árakat meghatározó természeti erőforrás, ami politikai ellentétekhez és talán még háborúkhoz is vezet? Igen, részben ezt jelenti, és ez nemcsak a jövő, hisz lokálisan ez a hatása és szerepe már régóta jelen van (Somlyódy 2011 és 2018). Az aszályt követő élelmiszerár-emelkedések, vagy súlyos esetekben éhínségek már jelzik az új típusú problémát. A víz akkor veszi át majd „igazán” az olaj szerepét, ha a hiányával, illetve nem megfelelő területi eloszlásával kapcsolatos egyelőre csak regionális következmények globálissá válnak. Ez már most zajlik és várható, hogy a folyamat a népességnövekedés, a növekvő fogyasztás és az éghajlatváltozás miatt tovább erősödik. A népesség és a fogyasztás növekedése egyben potenciális szennyeződés növekedést is jelent, ami csökkenti a felhasználható készleteket. A víz azonban az olajnál két szempontból is veszélyesebb konfliktusforrás. Egyfelől az élet feltétele, és nemcsak az emberé (ivóvíz, élelmiszertermelés), hanem a minket körülvevő tájé, ökoszisztémáé is, másfelől nem helyettesíthető, legfeljebb takarékoskodhatunk vele. Szerencsére, az olajjal szemben, a vízkészlet megújuló erőforrás, amivel okosan gazdálkodva a konfliktusok enyhíthetők, kezelhetők. Globális szinten a víz nem fog elfogyni, csak a népesség növekedése miatt csökken az egy főre jutó mennyisége, éppen ellentétesen az egy főre jutó fogyasztás növekedésével, illetve az éghajlatváltozás hatására a vízkészletek térben és időben átrendeződnek, ami regionális szinten lehet kedvezőtlen irányú. Tovább növeli a problémát, ha erre a helyzetre a lakosság és főként a gazdaság nem a vízhasználati szokások átalakításával, hanem a vízkészletek ésszerűtlen, nem fenntartható felhasználásával reagál. így a vizektől függő környezetünket tesszük tönkre, a vízminőség rontásával pedig tovább szűkítjük a felhasználás lehetőségét. A rövid elemzéssel az a célunk, hogy összefoglaljuk a hazai vízkészlet-gazdálkodás jelenlegi és a jövőben várható, konfliktusokat okozó problémáit és az ezek kezelésére javasolható megoldásokat. A klímaváltozás által is befolyásolt növekvő vízigények és csökkenő vízkészletek miatt a víz hazánkban is egyre inkább válik konfliktusok forrásává, melynek kezelésére fel kell készülni. Csak így képzelhető el, hogy Magyarország fenntartható módon és hatékonyan tudja megoldani vízkészlet-gazdálkodási feladatait, kihasználva az ide érkező folyók jelentős vízkészletét, összehangolva a Duna vízgyűjtőjén lévő országokkal és az EU vízzel kapcsolatos stratégiai céljaival, továbbá figyelembe véve a várható globális gazdasági és éghajlati hatásokat is. A különböző léptékű problémák összefonódása miatt a hazai konfliktusok sem elemezhetők anélkül, hogy a globális, illetve az európai és a Duna-medencei szintű helyzetet ne vázolnánk Simonffy (2013, 2020) alapján. GLOBÁLIS KONFLIKTUSOK A Földön található víz, a földi ökoszisztéma fenntartója, egyszerre sok is, kevés is. A teljes vízmennyiség kb. 1 400 millió km3, amely a Föld tömegéhez képest jelentéktelen. Ez a vízmennyiség a Földet kb. 2,7 km vastagságban borítaná be, ha egyenletesen eloszlana. További problémát jelent, hogy ennek a mennyiségnek döntő része sósvíz, és csak 2,8 %-a édesvíz (1. ábra). Az édesvíz több, mint háromnegyede a sarki jégsapkákban és a magashegységekben található, így közvetlenül nem hozzáférhető. Kevesebb, mint egynegyedet tesz ki a felszínalatti víz, és a maradék csak 0,5 %. Ennek zöme tavakban található kisebb hányada a talajnedvesség. A légkör 6 %-ot képvisel, míg a folyók és a bioszféra vízkészlete 1-1 %. Tehát a relatíve sok földi vízkészletnek csak kis hányada használható fel a szárazföldi ökoszisztémák és az emberi társadalom számára (Somlyódy 2018). Ez persze csak a mennyiségi oldal. Ha figyelembe vesszük a hozzáférhető édesvíz készlet
