Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 3. szám
42 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 3. szám vízgazdálkodást jellemzi. Valamint szükség van azon dinamikák figyelembevételére, melyet a klímaváltozás és a társadalmi változások jelentenek. A TELEPÜLÉSI VÍZGAZDÁLKODÁS CIKLUSAI A körforgásos gazdaság viszonylatában legalább két ciklust érdemes vizsgálni: • Biológiai-környezeti ciklus: a víz körforgásban betöltött állapota, funkciója; biológiai-, környezeti jellemzők. • Műszaki anyagok ciklusa: a települési vízgazdálkodást szolgáló infrastruktúra építéséhez és működtetéséhez szükséges anyagok, segédanyagok, energia ciklusa, áramlása. Biológiai-környezeti ciklus: a víz körforgásban betöltött állapota, funkciója; biológiai-, környezeti jellemzők Az ivóvízoldal a körforgásos gazdasági ciklusnak az a része, mely a termék - ez esetben az ivóvíz - kitermeléstől, a kezelésen (gyártás) és az elosztáson (logisztika) át a fogyasztással végződik. Jelen üzemeltetési és technológiai szinten azt mondhatjuk, hogy a hálózati vízellátás ez egyetlen fenntartható vízellátási forma, a társadalom és környezet bármely aspektusát vizsgálva. Az ivóvízellátásnak ez a formája megvalósítja a körforgásos gazdaság egy meghatározó elemét, a teljesítmény/fogyasztás arányos elszámolást. Ennek lényege, hogy a szolgáltatott és számlázott víz mennyisége a mindenkori felhasználással összerendelhető: „sem több, sem kevesebb, mint amire szükség van”. Emellett tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy az ivóvízhez való hozzáférés a fogyasztó számára „zéró hulladék” módon áll rendelkezésre. A visszutas értéklánc elemei a körforgásos gazdasági ciklusnak, vagyis a hulladékkezelés, hulladékhasznosítás, másodlagos nyersanyagok piacának része. A szennyvízelvezetés és szennyvízkezelés is ide tartozik és az egyik legjelentősebb környezetvédelmi, környezetipari tevékenységnek tekinthető. A szennyvízre, mint erőforrásra és a másodlagos nyersanyagok tárházára kell tekintenünk, ugyanis kritikus nyersanyagok kinyerése a szennyvízből a jövőben elengedhetetlen. A technológia folyamatos fejlődésével a szennyvíz erőforrásként és másodlagos nyersanyagként való hasznosítása megtörténik, az újrahasznosítási hatékonyság folyamatosan nő (pl. energia visszanyerés, energetikai hasznosítás, foszfát - kritikus nyersanyag - kivonása, öntözési lehetőségek megjelenése). A kritikus nyersanyagok, mint például a foszfor kérdését az anyagkörforgás megvalósítására - a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv (COM (2015), (EU-LEX 2015), prioritásként kezeli. Emellett még foglalkozni érdemes a biomassza és bioalapú termékek prioritási pontban megfogalmazottakkal, mely alapján szükséges az alternatívák keresése a fosszilis alapú termékekhez és energiaforrások kiváltására. Egyrészt cél a bioalapú anyagok megújíthatóságukhoz, biológiai lebonthatóságukhoz vagy komposztálhatóságukhoz kapcsolódó előnyök kihasználása, másrészt a biológiai erőforrások használata során figyelmet kell fordítani az egész élettartamuk idején kiváltott környezeti hatásokra, valamint a fenntartható beszerzésre. A körforgásos gazdaságban szükség esetén ösztönözni kell a megújuló erőforrások lépcsőzetes hasznosítását, több újrahasználati és újrafeldolgozási ciklussal. Ez együtt jár a hulladékhierarchia alkalmazásával és általánosabban olyan alternatívákkal, amelyek összességében a legjobb eredményhez vezetnek a környezet szempontjából (EU-LEX 2015). Műszaki anyagok ciklusa Ez a ciklus a települési vízgazdálkodást szolgáló infrastruktúra építéséhez és működtetéshez szükséges anyagok, segédanyagok, energia áramlását jelenti. Ebben a ciklusban a körforgásos gazdaság anyagfolyamatokra bontható, mely a következők szerint definiálható: ,,/l körforgásos gazdaságban használt termékek és alapanyagok értéküket a lehető leghosszabb ideig megőrzik; a hulladéktermelés és az erőforrás-felhasználás szintje minimális, az élettartamuk végét elért termékekben lévő erőforrások pedig bent maradnak a gazdaságban, az ismételt felhasználás révén további értéket teremtve. Ezzel a modellel Európában biztos munkahelyek teremthetők, és azok az innovatív találmányok kerülnek előtérbe, amelyekből versenyelőnyünk származik, ezenfelül mind a lakosság, mind a környezet olyan szintű védelemben részesíthető, amelyet Európa büszkén képvisel. Mindemellett a fogyasztók is olyan tartósabb, innovatívabb termékekhez jutnak, amelyeknek révén pénzt takaríthatnak meg, életminőségük pedig jobbá válik. ” (Európai Bizottság 2015). A városi vízgazdálkodáshoz tartozó infrastruktúra jellemzője, hogy funkcióját nagyobb beavatkozások nélkül évtizedekig, évszázadokig kell ellássa. így a körforgásos gazdaság azon tétele teljesülni látszik, miszerint a termékek és alapanyagok értéküket a lehető leghosszabb ideig megőrzik, funkciójukat betöltik. Óriási rendszerek lévén, ezt az infrastruktúrát nagy tehetetlenség jellemzi, így mind a tönkremenetel hatása, mind pedig a fejlesztések/felújítások hatása időben elhúzódik. Az egyes hatások vizsgálata, rizikóelemzése elengedhetetlen, ezért a körforgásos gazdaságnak az alábbi elemeit érdemes figyelembe venni: ökotervezés támogatása, hosszú élettartamú termékek alkalmazása, karbantartás, regenerálás, az ipari szimbiózis előmozdítása, a zöld és körkörös közbeszerzések támogatása, másodlagos anyagfelhasználás. Ez a ciklus tulajdonképpen a víziközmű- értékláncához (ivóvíz kitermeléstől a szennyvíziszap kezelésig) kapcsolódó infrastruktúra létrehozása és/vagy annak fenntartásához és üzemeltetéséhez szükséges termékek ciklusa. Ebben az értelemben -főleg létrehozásakor- a szoros építőipari kapcsolódás jellemző. Az építésnél felhasznált termékek és az alkalmazott technológiák esetén az anyagkörforgás megvalósításával - a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv foglalkozik (EU-LEX 2015). Kiemelendő gondolat, hogy annak érdekében kell eljárni, hogy biztosítsuk az értékes erőforrások hasznosítását és a megfelelő hulladékgazdálkodást az építési és bontási ágazatban, valamint, hogy megkönnyítsük az építmények környezeti teljesítményének értékelését.
