Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / 3. szám

Galambos Péter: A települési vízgazdálkodás és a körkörös gazdaság 43 Mivel az Európai Unióban az építőipar felelős az évente keletkező hulladék legnagyobb hányadáért: az építésből és bontásból származó hulladék (főként beton, tégla, gipsz, aszfalt, fa, üveg, fém és műanyag) az összes hulladék 34,7 %-át teszi ki. Ez az arány jelentősen eltér országonként - Ausztriában például 72,1%, Magyaror­szágon 20,7%, míg Svédországban 5,3 százalék, ezért a körforgásos gazdaság hulladékhasznosítás elemei itt hangsúlyosan megjelennek. Bár az építési hulladék anya­gok nagy része könnyen, olcsón és szinte teljes mérték­ben újrahasznosítható lehetne, Európában évente mint­egy 600 millió tonna újrahasználható és újrahasznosít­ható nyersanyag kerül lerakóba hulladék formájában (Klímainnovációs Szövetség 2020). A VÍZ ÉS SZENNYVÍZ RENDSZEREINK JELENLEGI ÁLLAPOTA A vezetékes vízellátás, a szennyvízelvezetés és a szanitáció által biztosított társadalmi és környezeti előny kizárólag akkor marad fenntartható, ha az elérhető víz­készletek mennyisége és minősége kifogástalan, valamint az ellátó infrastruktúra műszaki állapota a mindenkori technológia követelményeknek megfelelő (fejlődik), a szolgáltatást végző vállalatok gazdasági, műszaki és HR állapota pedig stabil. A World Bank Group és az IAWD (International Association of Water Service Companies in the Danube River Catchment Area) vizsgálta a Duna menti országokra jellemző vízellátását és szennyvíz kezelését és ezek fenn­tarthatóságát (4. ábra). 4. ábra. A magyar víz- és szennyvízrendszerek fejlettségi szintje (IAWD 2021) Figure 4. The maturity of Hungarian water and wastewater systems (IA WD 2021) Az ábrából látható, hogy hazánkban jelenleg a hozzá­férés és a minőség, valamint a hatékonyság oldal jól áll a vizsgált országok átlagához képest, ugyanakkor a fenntart­hatóságot, a várható jövőbeni helyzetet tekintve jelentősen az átlag alatt teljesítünk. A tanulmány megállapításai: • Teljes költségmegtérülés elve nem teljesül: Ma­gyarország viziközmű infrastruktúra beruházásai­nak nagy része az elmúlt években uniós és kor­mányzati támogatással történt. A meglévő és beru­házások által létrejött vagyonelemek és eszközök fenntartását, valamint az értékcsökkenést a vízdíj nem fedezi. így egyre növekvő eszközkészletet kell fenntartani, a működtetéshez és karbantartáshoz szükséges erőforrások csökkenésével. • Infrastruktúra elöregedésének tendenciája vissza­fordíthatatlannak tűnik. Az infrastruktúra elörege­dik, és átlagos állapota romlik. A szolgáltatás mi­nősége továbbra is jó, ezért a magas amortizáció egyelőre nem jelent közvetlen ellátási veszélyt. • Nem kielégítő felkészülés az éghajlatváltozás koc­kázataira: Az éghajlatváltozás által okozott kocká­zatok ismertek (például szélsőséges csapadékmin­ták, az csapadékvíz és csatorna terheltség okozta rendszerszintű stressz, a vízfogyasztási szokások változása és a vízkészletek változása), de a fenntar­tás mindennapi kihívásai a romló pénzügyi helyzet megnehezíti a hosszú távra való összpontosítást. A vállalatok stratégiai terveiben az éghajlatváltozás ritkán kap megfelelő hangsúlyt (IA WD 2021). A fenti megállapításokból is következik, hogy a tele­pülések és a régiók vízgazdálkodásánál a jelen infrastruk­túra fenntarthatósága, modernizációja mellett az integrált vízgazdálkodást és a klímaváltozáshoz való alkalmazko­dást is erősen szorgalmazni kell. Vagyis akkor tudjuk ha­tékonyan a körkörös gazdaság elveit alkalmazni, ha az érintett infrastruktúra műszaki állapota legalább kielégítő szinten van. A JÖVŐ: A VÍZÉRZÉKENY VÁROSOK A körforgásos gazdaság úgy ösztönzi a gazdasági fejlő­dést, hogy a gazdasági oldalon szinergiát keres a társa­dalmi és környezeti érdekekkel (gazdasági, ipari szempon­tok — környezeti szempontok-társadalom szempontok hal­mazának uniója). Ez tulajdonképpen teljes mértékben összhangban van a városok, települések céljaival. Egy te­lepülés akkor vonzó, ha a gazdasági fejlődés, a zöld szem­pontok és a társadalmi igények egyensúlyban vannak. Más megközelítésben, az urbanizációs versenyben azon telepü­lések lesznek nyertesek, melyek társadalom megtartó ké­pessége magas, tehát a gazdasági és környezeti, valamint szolgáltatási rendszerek egyensúlyban vannak. Az 5. ábra a települési vízgazdálkodás fejlődését mutatja. A körforgásos gazdaság szimbiózis keresés képességé­ből adódóan, a települési vízgazdálkodásnál is az integrált vízgazdálkodásban érdemes gondolkodni. A víz település szintű megtartása és hasznosítása jelenti a fenntarthatósá­got és az önfenntartást társadalmi, környezeti és gazdasági szempontból. Cél lehet olyan komplex megoldások kidol­gozása, mely a vízkár megelőzését (helyi záporok, árvi­zek) és a víz igényoptimalizált hasznosítását (öntözés, ivó- és használati víz, rekreációt, hősziget hűtést szolgáló víz­felhasználás) szolgálja, valamint segíti a települések klí­maváltozásához való alkalmazkodását. Az integrált víz­­gazdálkodás összefogja a célokat (vízérzékeny városok, okos városok, zöld városok, szivacs városok), ágazatokon túlnyúló szinergiák szükségessége miatt elősegíti a rend­szerszintű innovációt, ezáltal lendületet ad a Kutatás +Fej­­lesztés -t-Innováció tevékenységeknek. E téren történő be­ruházások multiplikátor hatása pedig a gazdaságélénkítés!

Next

/
Oldalképek
Tartalom