Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 3. szám
40 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 3. szám A települési vízgazdálkodás és a körkörös gazdaság Galambos Péter HAWLE Kft., 2000 Szentendre, Dobogókői út 5. (Email: gaIambos.peIer@hawIe.hu) Kivonat A városok a globális gazdaság motorjai, jelenleg a teljes gazdasági termelés mintegy 80% -át adják. A népességnövekedés, valamint annak másodlagos hatásaként a fokozódó urbanizáció, a klímaváltozás, és az erőforrások szűkülése okozta konfliktusok azonban világossá teszik, hogy az addig oly jól működő települési rendszerek esetében is a hagyományos lineáris rendszerről az erőforrás-megőrzés körkörös rendszerére kell áttérni. A természetes ökoszisztéma működésének és sokszínűségének megőrzése érdekében, minőségi váltás szükséges életmódunkban és gondolkodásunkban is. A fenntarthatóság feltételének egy település / kistérség csak akkor felelhet meg, ha környezetét nem terheli meg annyira, hogy az ökológiai egyensúly felboruljon. Egy város esetében az egyensúly kialakítása lehetetlen, azonban a várost egy nagyobb terület, tájorganizmus részeként tekintve, az egyensúly megteremthető. Az egyensúly megteremtésének egyik módja az input-output lehetséges egyensúlyára törekvés és ezek szélső értékeinek minimalizálása. Kulcsszavak Körforgásos gazdaság, városi metabolizmus, anyagáramlás, energiaáramlás, hulladék.__________________________________________ Municipal water management and the circular economy Abstract The urban areas are the engines of the global economy, currently accounting for about 80% of total economic output. However, the conflicts caused by population growth and its secondary effects of increasing urbanization, climate change and resource scarcity make it clear that even so well-functioning urban systems need to move from a traditional linear system to a circular system of resource conservation, even at the expense of our hedonistic way of life. A settlement / micro-region can only meet the condition of sustainability if its environment is not burdened to such an extent that the ecological balance is upset. In the case of the city, it is impossible to strike a balance, but considering the city as part of a larger area, a landscape organism, the balance can be struck. One way to formulate the balance is to strive for a possible balance of input-output and to minimize their extent. Keywords Circular economy, urban metabolism, material flow, energy flow, waste. BEVEZETÉS A bolygónkra jellemző körkörös folyamatok leginkább érthető és régóta elfogadott formája a hidrológiai ciklus. Globális megközelítésben a víz és a földi rendszerek egyensúlya összerendelhető. Mindig ugyanaz a vízmenynyiség, de különböző helyeken, eltérő halmazállapotban és különféle körülmények között, változó minőségben áll rendelkezésre. Ennek megfelelően a lokális rendszereket - legyen az egy kontinens, ország vagy település- a víz minősége és mennyisége, idő és térbeni eloszlása jelentősen befolyásolja. A vízhez való hozzáférés és használatának módja alapvetően meghatározza civilizációnk gazdasági, technológiai, társadalmi és ökológiai fejlettségét. A további létünk minőségét -a fejlődési lehetőségeinket- determinálja, hogy mennyire tudunk dinamikusan, a rendszerek szinergiáját figyelembe véve reagálni; természeti és gazdasági szempontból megfelelő és fenntartható válaszokat találni a „kevés víz, a sok víz és a szennyezett víz” drámájára (Ader 2019). A városok a globális gazdaság motorjai, jelenleg a teljes gazdasági termelés mintegy 80% -át adják. A történelem során a városi víz infrastruktúra az állampolgárok jólétét alapozta meg a vízellátás, a szanitáció, az árvizek elleni védelem, a zöldfelületek, az egészséges vízi utak és az ökoszisztémák révén. A népességnövekedés, valamint annak másodlagos hatásaként a fokozódó urbanizáció, a klímaváltozás és az erőforrások szűkülésé okozta konfliktusok azonban világossá teszik, hogy az addig oly jól működő települési rendszerek esetében is a hagyományos lineáris rendszerről az erőforrásmegőrzés körkörös rendszerére kell áttérni. A természetes ökoszisztéma működésének és sokszínűségének megőrzése érdekében, minőségi váltás szükséges az életmódunkban és gondolkodásunkban is. A fenntarthatóság feltételének egy település / kistérség csak akkor felelhet meg, ha környezetét nem terheli meg annyira, hogy az ökológiai egyensúly felboruljon. Egy város esetében az egyensúly megteremtése lehetetlen, azonban a várost egy nagyobb terület, táj organizmus részeként tekintve az egyensúly megteremthető. Az egyensúly megalapozásának egyik módja az input-output lehetséges egyensúlyára való törekvés és ezek szélső értékeinek minimalizálása (Szabó 2011). Ez egyre fontosabbá teszi az integrált várostervezés és a települési vízgazdálkodás összekapcsolásával a vízérzékeny (fenntartható és ökologikus) várostervezés kialakítását. Az egyik legkritikusabb kérdés az, hogy a városi rendszerek hagyományos módon történő üzemeltetésével megteremhetö-e az egyensúly a városok népességének és környezeti lábnyomának folyamatos növekedése és a természeti környezet megóvása között.
