Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / 3. szám

27 Murányi Gábor: A körkörös gazdasági modell kiaknázása a területi vízgazdálkodásban vízerőhasznosítás részesedése az energiaszektorban 10%­­ról várhatóan 14%-ra emelkedne a meglévő több, mint 19 ezer vízerőmű mellé tervezett újabb 5,5 ezer vízerőmű megépülésével, az energiaátmenethez való hozzájárulásuk elhanyagolható volna. A kis vízerőművek (P< 10 MW) lé­tesítése sem megoldás, ugyanis a környezetre gyakorolt hatásuk aránytalanul súlyos az energiatermelésben betöl­tött kis szerepükhöz képest. Ezért, mivel az Európai Zöld Megállapodásban vállalt kötelezettségek tükrében elfo­gadhatatlanok a biodiverzitásra és a természetre káros be­ruházások, kérik, hogy új vízerőmű létesítési projektek már ne támogasson az Európai Unió, helyette a meglévő vízerőművek rehabilitációjába és az elavult műtárgyak el­bontásába invesztáljanak (EEB 2020). A fent kirajzolódó ellentétek feloldása lehet a tisztított szennyvízre épülő vízenergia hasznosítás. Például a Buda­pesti Központi Szennyvíztisztító Telepen egy Archimé­­desz-turbina üzemel, a csiga átmérője 234 cm, a dőlés­szöge -22°, az esésmagasság pedig több, mint 3 méter. A termelt energia a befolyó szennyvíz mennyiségétől füg­gően 45-63 kW között változik, átlagosan 53 kW, a napi szinten termel energia kb. 1,27 kWh. Ez alapján a beruhá­zás megtérülési ideje kb. 8-10 év (Váci 2017). A másik megújuló energiaforrás hazánkban a geoter­mikus energia. Ezt köszönhetjük annak, hogy a geotermi­kus gradiens Magyarország területén meghaladja a világ­átlagot. A termálvízzel történő fűtés főleg a Dél-Alfóldön nagyjelentőségű, míg a turisztikai célú hasznosítás orszá­gosanjelen van. A rendelkezésre álló készletekkel történő gazdálkodás nehézkes, mert a készletek mennyiségi adatai nem állnak rendelkezésünkre. A használt termálvizek el­helyezésére különös gondot kell fordítani, mert felszíni víztestbe vezetve azok ökológiai állapotának romlását is eredményezheti, tekintettel a magas sótartalomra és a hőterhelésre. Szükség volna a felszín alatti vizekre vonat­kozó mennyiségi igénybevételi határtértékek meghatáro­zására (OVF 2017). Az óvatos becslések szerint a rendel­kezésre álló hasznosítható hazai földhő mély geotermikus potenciálja 65-70 PJ/év, a sekély mélységű, hőszivattyús technológiai pedig 30-40 PJ/év körüli. A jelenleg haszno­sított 6 PJ/év geotermikus energiához viszonyítva nagy stratégiai tartalékkal rendelkezünk. Mivel a hazai fűtési­hűtési célú energiafelhasználás 90%-a földgáz alapú, en­nek jelentős hányada megtakarítható lenne a geotermikus energia kiaknázásával. A hordozóközeget jelentő termál­víz készletek azonban végesek, ezért csak úgy lehetséges fenntartható módon fejleszteni a geotermikus energia ki­termelését, ha a lehűlt víz visszasajtolásra kerül a víztartó rétegbe. A fenntartható geotermikus projekt létrejöttéhez három feltételnek kell teljesülnie: • alkalmas hidrogeológiai és földtani adottságok; • megfelelő szerkezetű és méretű (hő)piac; • stabil és kiszámítható gazdasági és jogi környezet. A folyamatban lévő kockázati alap jelentősen javít­hatja a geotermikus szektor tőkevonzó képességét (Szanyi és társai 2021). Vízminőségi kárelhárítás A felszíni és a felszín alatti vizeket érő szennyezések általában havária események következményei, azok nem jelezhetők előre. Magyarországon átlagosan 2-3 naponta történik valamilyen vízminőséget veszélyeztető esemény (OVF 2017). A vízminőségi kárelhárítást a körkörös gaz­daság felől szemlélve úgy fejleszthetjük, ha a szennyező­anyagot tudjuk integrálni valamely anyagkörforgalmi rendszerbe. Ez ásványolaj származékok, nehézfémek, ké­miai vegyületek, mikromüanyagok és gyógyszermaradvá­nyok esetében nehézkes. Bár utóbbi kettő esetében intéz­kedésijavaslat kidolgozása várható az Európai Zöld Meg­állapodás keretében. Nagyobb átmérőjű szennyezőanya­gok esetén már a szűrés, mint technológia szóba kerülhet. Ilyen például a Dunán, Budapesten vízre bocsátott folyami hulladékszűrő hajó, ami a PÉT Kupa (https://petkupa.hu/lm_HU/) csapatának szervezésében, a CLEAR RIVERS, a BME, az ING Bank és több más tá­mogató segítségével valósult meg, teljes egészében újra­hasznosított műanyagból. A Tiszán több éve megrende­zésre kerülő PÉT Kupa során a versenyzők szemetet gyűj­tenek, majd szétválogatják azt és szelektív hulladékgyűj­tőkben helyezik el őket, ahonnét újra felhasználásra kerül­nek. Az „I. PÉT Flotta” 2013-ban, 4 PÉT hajóval rajtolt el - ugyanis a versenyzők maguk is PÉT palackokból épített tutajokon hajóznak. A PÉT Kupa egy egyre népszerűbb ci­vil kezdeményezés, egy verseny, egy TV műsor és egy csodás kaland. Hasonló nemzetközi kezdeményezés a „The Ocean Cleanup”, melyben az óceánok megtisztítása mellett a folyókon érkező, lebegő szennyezőanyagok szű­résére is fókuszálnak. A folyami „elfogó hajók” (https://theoceancleanup.com/riversf) már több ország fo­lyóin teljesítenek szolgálatot. Működésük a következő: az úszómű felvízi oldala és a part között egy uszadékterelőt feszítenek ki. A katamarán kialakítású hajótestben foglal helyet a szalagszűrő, az áramlás ide sodorja be az uszadé­­kot. Innét a szalag az uszadékot egy kötött pályán mozgó elosztó kompra juttatja. A komp automatikusan osztja szét a begyűjtött uszadékot hat konténer között. Az egyenletes szétosztást szenzor rendszer biztosítja. A 6 db konténer összesen 50 m3 tároló kapacitást biztosít. Miután a konté­nerek mindegyike megtelt, egy tolóhajó elvontatja a kon­ténereket tartalmazó bárkát. A konténerek ürítését köve­tően a bárkát vissza kell juttatni az elfogó hajóhoz. A hajó automatikusan küldi az értesítést a kezelőknek, ha a kon­ténerek ürítésére vagy egyéb beavatkozásra van szükség. Tógazdálkodás A tógazdálkodás a tavak vízháztartásának szabályozá­sára, fenntartására és hasznosítására irányul. A hazánkban jellemző sekély tavak közös jellemzője a környezeti hatá­sokkal szembeni fokozott érzékenység. A Balaton, a Ve­lencei-tó és a Fertő-tó nemzetgazdasági jelentőségű, fej­lesztést és természeti értékeik megőrzésüket igénylő, eu­rópai jelentőségű víztestek. Nagyobb tavaink mellett kb. 80 km2 összterületű, rekreációs, gazdasági és ökológiai je­lentőségű állóvíz található. A Duna és a Tisza völgyében pedig 236 db holtág található, melyek kihasználása eleddig elmaradt a bennük levő lehetőségekhez képest. Ezen holt­ágak állapota többnyire leromlott, beavatkozás híján rövi­desen menthetetlenek lesznek. Holott, ezek hasznosítása előnyt jelenthetne nem csak a turizmus, településfejlesztés, vízgazdálkodás és természetvédelem szempontjából, ha­nem az agrárium (halgazdálkodás) és a mikroklímára gya­korolt hatás felől nézve is (OVF 2017). A tógazdálkodás,

Next

/
Oldalképek
Tartalom