Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 3. szám
24 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 3. szám Az aszály kezeléséhez a belvíz készletek megőrzése lehet a kulcs. Ismét az NWRM és a MAR eszközrendszere hívható segítségül. Tekintsünk hazai és külföldi alkalmazási példákat. Komplex vízvisszatartási program a Nagyszéksós-tó (Mórahalom) vízrendszerében A Mórahalom mellett található Nagyszéksós-tó mind természetvédelmi, mind vízgazdálkodási szempontból jelentős a Duna-Tisza közi Homokhátság keleti lejtőjén. Morfológiai adottságaiból fakadóan a terület 1,2 millió m3 belvíz tározására alkalmas. A folyószabályozások és a lecsapolások előtti időben állandó vizű források hiányában a laposokat, semlyékeket a felemelkedő talajvíz töltötte meg. Az ilyen jellegű szikes tavak jellemzője az időszakosság, azaz a téli, tavaszi nedvesebb időszakban feltöltődtek, míg a nyár során vizük nagy része, vagy egésze elpárolgott. A területen a legjelentősebb változást a Széksóstói-főcsatoma megépítése jelentette, mely lecsapolta a vizenyős területeket. Az alapcsatorna medre keresztülvágja mind a Kis- mind a Nagyszéksós-tavat. 1968-ban már jelentős kiterjedésű nádas van a területen, így érdemes volt nádgazdálkodást folytatni. A 70-es évek csapadékos időszaka magas talajvízszintet biztosított, így áttértek a halgazdálkodásra, mely a 80-as évekig folyt. 1989-től megindul a kiszáradás. A nádas egyre nagyobb teret nyer, alig marad szabad vízfelület. A vízpótlásra mederkotrást végeztek, illetve kialakítottak egy ún. wetland-et, mely a mórahalmi tisztított szennyvizet fogadja, és juttatja tovább a tó irányába. A vízügyi beavatkozáson túlmutatóan a tó adja a helyszínét egy bivaly-rehabilitációs projektnek is. A vízi bivalyok segítségével próbálják a tó mintegy 80 ha-on eutrofízálódott vízterületén a torfitást csökkenteni. Az elmúlt években a projektnek köszönhetően nőtt a szabad vízfelületek aránya. Az invazív növényzetet sikerült visszaszorítani és újra megjelent az őshonos tündérrózsa is (Fekete és társai 2010, Nyilas és társai 2012). Fontos megemlíteni, hogy bár elismerésre méltók az elért eredmények, ugyanakkor a szikes tó kiédesülésével és az édesvízzel történő vízpótlással az eredeti szikes jelleg nem állítható vissza. Tehát ebben a projektben megtörténik a természet alapú vízmegtartás (NWRM), azonban a felszín alatti vízutánpótlás - mivel célként nem jelent meg - járulékos hatásként teljesül csak. Vízmegtartás a Homokhátságon A Dongér-Kelőér Vize Egyesület a helyi gazdák és Szánk, Móricgát, valamint Jászszentlászló községek önkormányzatainak összefogásával dolgozik azon, hogy a táji vízutánpótlás megtörténjen. A Dong-éri főcsatorna Kiskunhalastól indul és Mindszent városánál torkollik a Tiszába. A főcsatorna hossza 84 km, a belvízrendszer területe kb. 2127 km2. A kevés téli csapadék május végére, júniusra eltűnik a rendszerből, a csatornák kiszáradnak, a térség 24 víztározója közül már csak négyben van víz. A talajvíz helyenként 5-9 méter mélyre süllyedt. A mezőgazdasági területeken a megfelelő terméshozam rendszerint elmarad. Ezért az egyesület a belvízcsatornák ideiglenes elzárásával, a meglévő természetes vagy mesterséges tározók feltöltésével és időszakos vízborítások (árasztás) létrehozásával igyekszik a talajvízszintet emelni, azaz megvalósítani a MAR-t. A szántóföldek nem kerülnek elárasztásra, csak a szomszédos kaszáló területen alakítanak ki néhány centiméteres vízborítást. A vízmegtartás hatását zöldtömeg méréssel ellenőrzik. Az egy négyzetméterről lekaszált fű a száraz területen 0,2 kg/m2, míg a korábban 3 hétre elárasztott területen 1,6 kg/m2, vagyis az előbbi nyolcszorosa. Az egyesület munkája nyomán 2018-ban sikeresen feltöltötték a Szánk és Jászszentlászló határán fekvő Banó-tavat is, a vízjogi engedélynek megfelelően 400 000 m3 vízzel, mely javította a környezete mikroklímáját és új vizes élőhelyet teremtett. Az egyesület a jövőben igyekszik újabb területeken kialakítani a természetes vagy természetközeli vízmegtartó megoldásokat, hogy ezzel is növeljék a biodiverzitást és javítsák a gazdálkodás eredményességét (Toldi 2021). Ezzel munkájuk mind az NWRM, mind a MAR eszközrendszerét alkalmazza, megvalósul a körkörös szemlélet is. UTFI a Gangesz-medencében Az UTFI - Underground Transfer of Floods for Irrigation, vagyis az „árvizek felszín alatti tározása öntözési célokra” egy MAR eljárás. Az elnevezés, vagy a fordítása kevésbé szerencsés, ugyanis itt nem csak az árvizek, hanem a vízgyűjtő felszíni lefolyásainak gyűjtése és felszín alatti tározása is lehetséges, mint az a 6. ábrán is látható. (Forrás: Álam és Pavelic 2020) Figure 6. Schematic representations of a flood-prone landscape with and without UTFI (Source: Alam and Pavelic 2020) A módszer lényege, hogy a vízgyűjtő szintű beavatkozás lehetővé teszi, hogy a völgy aljában a víztöbblet okozta lefolyás kártételét megelőzzék azzal, hogy felszín alatti tározóba szivárogtatják azt, ezzel pedig stratégiai víztartalékot képeznek a száraz időszakra (Alam és Pavelic 2020).
