Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 3. szám
Murányi Gábor: A körkörös gazdasági modell kiaknázása a területi vízgazdálkodásban 25 Az eljárást Indiában, a Gangesz egy felső vízgyűjtőjén, a Ramganga-medencében található Jiwai Jadid település közelében tesztelték. A projektben egy 75x35 méteres közösségi tavat rehabilitáltak UTFI célra. A célzott vízpótlás a 60-90 m közti felszín alatti zónára összpontosít, a környék talajvízkitermelése az itt található vízadó rétegből történik. Összesen 10 db 25-30 méter mélységű vízpótló kutat alakítottak ki. Az esős évszakban a Ramganga-folyó egy mellékágából kerülhet a víz az UTFI medencébe. Az utánpótlódás 2016 és 2018 közötti három esős évszakban 26 000 m3 - 62 000 m3 között változott. A felszín alatti víz minősége nem változott számottevően a projekt előtti állapothoz képest (Pavelic és társai 2021). Ugyan a mintaterület távol esik hazánktól, Álam és Pavelic (2020) által előállított globális alkalmassági térképről leolvasható, hogy a módszer alkalmazására a Duna vízgyűjtőjén az Alföldön volna lehetőség. A módszer megfelelő lehet mélyárterek esetén is, de alkalmas lehet a visszatartott belvizekből történő hatékonyabb felszín alatti vízpótlásra is. Mivel a rendszer kutak létesítését igényli, fontos fenntartani azok vízelnyelő képességét, az eltömedékelődést, feliszapolódást meg kell akadályozni, a szikkasztó medencéket rendszeresen karban kell tartani. Dombvidéki vízrendezés Magyarország területének kb. 55%-a dombvidék. Ezeken a területeken jelentős károkat tudnak okozni az egyre növekvő lefolyásból keletkező villámárvizek. A lefolyás csillapításának legjobb módja a tározás (OVF 2017). A lefolyás csökkentésével növelhető a beszivárgás, ezzel a felszín alatti vízutánpótlás megvalósítható, ezzel pedig az NWRM és MAR eszköztár alkalmazásához juthatunk el. Hazánkban a LIFE-MICACC3 projekt keretében 5 település került kiválasztásra, ahol az NWRM jó gyakorlatai szerinti megoldások kerültek alkalmazásra. A projekt általános célja az önkormányzatok integráló és koordináló szerepének megerősítése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében. Ehhez pedig fenntartható ökoszisztéma-alapú vízgazdálkodási módszereket, természetes vízmegtartó megoldásokat alkalmaztak (Hercig és Szatzker 2021). A projekt során készített adaptációs útmutató szerint a dombvidéki vízrendezésben a következő lehetőségek adottak. • Felső vízgyűjtő rendezése: a vízgyűjtő azon hegyoldalain, domboldalain, ahol szántóföldi művelés zajlik, a talaj vízmegtartó és lefolyáslassító képessége mérsékelt, az erózió pedig talaj és vele tápanyag (műtárgya) kimosást okoz. Itt célszerű erdősítést végrehajtani, lehetőleg őshonos fafajokkal. Ezzel csökkenthető az erózió és a lefolyás mértéke. • Örökerdő-gazdálkodás: ennek előnye a vágásos erdőgazdálkodással szemen, hogy az erdőborítás ideiglenesen sem szűnik meg tarvágással, a fák kitermelése ún. szálalással történik. így biztosítható az erdei ökoszisztéma szolgáltatások folytonos működése. • Szivárgó rönkgátak, rőzsegátak: a helyi faanyagból kiépíthető szivárgó gátak a vízhozam szabályozását szolgálják. A rönkök csak a nagy vízi mederben képeznek lefolyási akadályt, ezzel a hosszirányú átjárhatóság - amennyiben nem időszakos vízfolyásról beszélünk és van vízi ökoszisztéma - biztosítható. A rönkgátak viszonylag kis tározókapacitást, legfeljebb néhány ezer köbmétert tudnak biztosítani, ezért több gát építése javasolt. A meglévő infrastruktúrát nem veszélyeztethetik, illetve csak ott javasolható létesítésük, ahol a pataknak széles ártere van, ezért tervezésük különös gondot igényel. • Művelési technikák megváltoztatása: szántóterületeken a vízvisszatartó képesség művelési ágváltás, vagy művelésből való kivonás nélkül is lehetséges. A térszínt követő sávos műveléssel a domboldal sosem marad teljesen borítás nélkül a sávokban váltakozóan ültetett növénykultúrák végett. A forgatásnélküli talajművelés (no till) lényege, hogy a talajok vízgazdálkodási jellemzőit, a jó talajminőséget úgy érik el, hogy a szántást különböző vetőgépek és vetésváltás alkalmazásával kiváltják. Azokon a szántókon, amelyek télen védtelenek maradnak az erózióval és a deflációval szemben, a takarónövényes talajvédelem jelenthet megoldást. A késő nyáron vagy ősszel vetett takarónövények a talaj elhordásának megakadályozása mellett növelik a talaj szervesanyagkészletét és nitrogéntartalmát is (Hercig és Szatzker 2021). A NWRM szemléletéhez illeszkedően a hagyományosnak tekinthető műszaki megoldások is alkalmasak lehetnek, mint a lejtők sáncolása, a teraszozás vagy a hordalékfogó gátak létesítése. Ezek a talaj eróziójának csökkenését is elősegíthetik. Püspökszilágy. LIFE-MICACC A Szilágyi-patakon egyre gyakoribbá váltak a villámárvizek, ezért Püspökszilágy védelmének érdekében a felső vízgyűjtőn 7 db rönkgátat építettek, illetve feltártak és rekonstruáltak 4 db terméskőből épült hordalékfogó gátat. A rönkgátak esetében 8-10 éves élettartammal számoltak. A faanyag elöregszik, a gát meggyengül és tönkremegy az élettartam végén, ekkor újjáépítés válik szükségessé. A nemzetközi tapasztalatok szerint az újjáépítés költségeivel együtt is a természetközeli vízmegtartó megoldás költséghatékonysági szempontból kedvezőbb a hagyományos vasbeton szerkezetű vízépítési műtárgyakkal szemben (Hercig és Szatzker 2021). Folyógazdálkodás A folyógazdálkodás, mint új szemléletű szakterület a fenntartható fejlődés eszméje mentén, a jó ökológiai állapot előtérbe helyezésével és a természeti adottságok figyelembevételével vizsgálja a folyókat, meghaladva a folyószabályozás gondolatát. Az elsődleges célja a folyóvizek természetes állapotának védelme. Az integrált megközelítésben szükséges az egyes szakági elemek - úgy, mint árvízvédelem, objektum védelem, hordalék-kezelés, holtág rehabilitáció, nagymütárgyak - összehangolása. A folyógazdálkodás egyik feladata a hajóút biztosítása, rendszeres 3LIFE-MICACC projekt honlapja: https://vizmegtartomegoldasok.bm.hu/hu
