Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 3. szám
18 Hidrológiai Közlöny 2021. 101. évf. 3. szám tároznunk a lehetséges eszközrendszert. Az bizonyos, hogy a víz körforgásához, mint természeti rendszer működéséhez próbálunk közelebb férkőzni, így kiindulásként a már kidolgozott természetközeli eljárásokra támaszkodhatunk. A KÖRKÖRÖS SZEMLÉLETHEZ IGAZODÓ MEGOLDÁSOK A természetközeli vízgazdálkodási megoldások rövid ismertetése A természetes vízvisszatartási eljárások nem új keletűek. A 2000-es évek óta egyre többször bukkantak fel, különböző elnevezéseket alkalmazva. Ezek nem feltétlenül szinonimái egymásnak, egyes elnevezések jobban hangsúlyozzák a módszer specifikus célját. A teljesség igénye nélkül: • Természetes árvíz menedzsment (Natural Flood Management - NFM); • Építés a természettel (Building with Nature - BN); • Készítsünk helyet a víznek (Making Space for Water - MSW); • Teret a folyónak (Room for the River - RFR); • Természet alapú megoldások (Nature Based Solutions - NBS); • Munka a természetes folyamatokkal (Working with Natural Processes - WNP); • Vízmegőrzés természetre alapozott módszerei (Natural Water Retention Measures - NWRM) (Strosser és társai 2015, cbec 2017). A módszerekben közös, hogy az emberi beavatkozások által jelentősen átalakított vízgyűjtőkön terveznek, vagy ajánlanak lehetséges megoldásokat, melyekkel csökkenthető az árvízi kockázat, az aszály- és a belvíz kockázata, illetve válaszolnak a klímaváltozás jelentette kihívásokra is. Az eszközrendszer a vizek visszatartását többek közt a lefolyás csökkentésével, a beszivárgás mértékének növelésével, a folyók szabályozottságának csökkentésével, a meanderező jelleg visszaállításával, a hullámtér növelésével, víztározók és vizenyős területek, úgynevezett vizes élőhelyek (wetland-ek) létesítésével igyekszik elérni. Minden megoldás esetén fontos, hogy a szemlélet lokális beavatkozások esetén is működőképes, nem csak a vízgyűjtő szintű beavatkozások esetében. Azonban szem előtt kell tartani, hogy ezek a megoldások nem univerzálisak, és a vízgyűjtők egyedi adottságainak részletes feltárása nélkül nem tervezhetők. Sőt, amennyiben egy vízgyűjtő szintű beavatkozást nem előz meg egy komplex vizsgálat, előfordulhat, hogy éppen ellentétes hatás fog kialakulni, azaz az árvízszintek emelkedhetnek. Továbbá jól kell megválogatnunk, hogy a vízgyűjtő mely területén milyen megoldásokat szeretnénk alkalmazni. Mint arra Lane (2017) is rámutat, az egyes beavatkozások annál nagyobb hatást gyakorolnak a lefolyás csillapítására, minél inkább a felvízi szakaszon történnek meg, és minél nagyobb mértékben terjednek ki a teljes forrásvidékre (Lane 2017). Ezt szemlélteti a 2. ábra. z » A hatás mértéke forrásvidéktó'l az alvíz irányában 2. ábra. Összefüggések a beavatkozás léptéke és hatása, valamint a beavatkozással elért csillapítás között (szerkesztve) (Forrás: Lane 2017) Figure 2. The interactions between the scale of the intervention and the scale of the impact in relation to attenuation (modified) (Source: Lane 2017) A szemléletek alakulásában tetten érhető az ökoszisztéma szolgáltatások előtérbe kerülése. Míg az NFM módszer első megjelenési formájában inkább csak az árvizek kezelésére koncentrál természetközeli megoldásokkal, addig az NWRM már integrálja a célok közé a biológiai sokféleségjavítását, a vízminőség javítását és a közszolgáltatásokat is. Ezzel viszont teret nyit az interdiszciplináris tervezés felé. Még eddig az integrált vízgazdálkodás volt a célkitűzés, rá kell jönnünk, hogy nem oldható meg a probléma „csak vízmémöki” módszerekkel. Integrált vízgyűjtő-gazdálkodásra van szükség, melybe minden érintettet be kell vonni, úgy, mint a várostervezőket, mezőgazdasági szakembereket, erdészeket, biológusokat, ökológusokat. Mivel több terület szakértőinek kell közös nevezőre jutniuk, az Európai Unió NWRM irányelve (WG PoM 2014) rendelkezésre bocsátja a kivitelezés elősegítéséhez a szükséges lépések metodikáját. Az NWRM intézkedések céljai és metodikája Az elsődleges vezérlő elv több teret biztosítani a természetnek, ezáltal javítani vagy létrehozni új természeti funkciókat vagy ökoszisztémákat. Ennek előnye az épített, ún. szürke infrastruktúrával szemben, hogy a természetes folyamatok kevésbé igénylik a karbantartást, fenntartást és tájba illeszkedő megjelenésükkel társadalmilag jobban elfogadhatók. Az ökoszisztéma szolgáltatások révén az NWRM sokrétű hasznot nyújt, úgy, mint a biológiai sokféleség javítása, vízmegőrzés szabályozása, vízkészletek pótlásával a víz hozzáférhetőségének javítása vagy az árvízkockázat csökkentése. A módszer alkalmazása mellett szól továbbá, hogy számos EU szakpolitika megvalósítását támogatja. A vizes élőhelyek létrehozásával és a vízminőségjavításával eleget tesz a Víz Keretirányelv célkitűzéseinek, az árvízi kockázat csökkentésével összhangban van az Árvíz Irányelvvel, a biológiai sokféleség növelésével pedig az EU Biodiverzitás Stratégiájának célkitűzéseihez is hozzájárul. Több szakpolitika már hivatkozik az NWRM-re, mint a célok elérésének lehetséges eszközére. Mivel a természet alapú megoldások alkalmazását helyezi előtérbe, a beruházási-, üzemeltetési- és karbantartási költségek is alacsonyabbak lehetnek. A költséghatékony megoldás persze csak akkor érhető el, ha a kiválasztott beavatkozási területen például a terület megváltása vagy megvásárlása a piaci árszintnél nem magasabb árszinten történik.
