Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)

2021 / 3. szám

19 Murányi Gábor: A körkörös gazdasági modell kiaknázása a területi vízgazdálkodásban Az NWRM intézkedések finanszírozására számos lehető­ség van, tekintve, hogy széles körben elérhetők EU szintű támogatások, mint például az Európai Regionális Fejlesz­tési Alap (EREA), Európai Szociális Alap (ESF), Európai Mezőgazdasági Fejlesztési Alap (EAFARD), a LIFE pro­jekt vagy a HORIZON 2020 kutatási program (Strosser és társai 2015). Az NWRM támogató dokumentuma szerint a megva­lósítás a következő öt lépésre támaszkodik: 1) Először is, a tervezési folyamat során fel kell mérni a beavatkozással érintett vízgyűjtőt és a beruhá­zási célterületet. Meg kell határozni, hogy mely szak­­politikáknak és azok mely célkitűzéseinek elérése ér­dekében folyik a tervezés és az ehhez szükséges beme­neti adatokat, úgy, mint például a biológiai, fizikai adottságok, társadalmi és gazdasági jellemzők elő kell állítani, be kell gyűjteni. 2) A számos lehetséges NWRM megoldás közül ki kell zárni azokat, melyek nem relevánsak a vizsgált vízgyűjtőn, például technikai korlátokba ütközik a megvalósíthatóságuk, a hasznossága és a hatékony­sága feltehetően korlátozott, helyspecifikus adottsá­gok akadályozzák a megvalósítást, úgy, mint biofizi­kai- vagy szocio-gazdasági feltételek. Az egyes java­solható intézkedések hatásmátrixát1 a honlapon nyil­vánosan hozzáférhetővé tették. Ezek segítséget nyúj­tanak a megfelelő intézkedés, vagy intézkedés cso­mag meghatározásában. 3) A harmadik, talán legnehezebb feladat a lehetsé­ges hatások és a hatékonyság felmérése, számszerűsí­tése és összehasonlítása. A beavatkozások hatékony­sága több tényezőtől függ, például az adott rendszer nagysága, az intézkedések összekapcsolása, helyi fel­tételek és az intézkedések viszonylagos helye a víz­gyűjtőn stb. A hagyományos költség-haszon elemzés­ben egyetlen pénzügyi költség és az ahhoz társított egyetlen hatás kerül figyelembevételre, míg az NWRM intézkedéseknek komplex költségszerkezetük van. Most csak az NWRM módszertana került bemutatásra, a költséghatékonyság számításának lehetőségei nem kerülnek részletezésre. Ezek az NWRM szintézis do­kumentumaiban2 részletesen kifejtésre kerültek, mely a világhálón elérhető. 4) A megvalósíthatóságot újra ellenőrizni kell, te­kintettel arra, hogy a felderített helyzet bonyolultabb lehet, mint a tervezés elején becslésre került, illetve olyan szervezetek - kormányhivatalok és NGO-k egy­aránt - kapcsolódhatnak be, melyek más szakpolitikai célok elérésében érdekeltek, ezért a tervezett projekt fi­nomhangolása szükséges. Azonosítani kell a felelős szerepköröket, megfelelő irányítást kell létrehozni. Vizsgálni kell, hogy az intézkedések mely beruházási ciklusban valósíthatók meg a legjobban, továbbá meg kell győződni róla, hogy a pénzügyi erőforrások ren­delkezésre állnak-e. 'NWRM hatásmátrix: http://nwrm.eu/catalogue­­nwrm/benefit-tables 5) A felelős előkészítést követően a tervezett intéz­kedéseket végre kell hajtani, mely során folyamatos egyeztetés szükséges az érintett résztvevők között. A projektet folyamatosan figyelemmel kell kísérni, ki kell értékelni, szükség esetén korrekciókat kell eszkö­zölni. Fontos a kommunikáció és a projekt eredménye­inek széleskörű elérhetősége. Ez biztosítja az alapot a jövőbeni projektek jobb politikai koordinációjának és javítja a hatékonyságot (Strosser és társai 2015). Az NWRM hivatalos honlapján rengeteg megvalósított példa található, mely a fent vázolt szellemiségnek megfele­lően, informálisan mutatja be az egyes projekteket, a szerzői jogok megsértése nélkül. Hazánk területéről is találhatunk projekteket, ezek rövid áttekintése az egyes TRVG szakága­kon belül történik. Ugyanott meg kell jegyezni, hogy a fragmentált, szakágakra és szakterületekre széteső kezelés nem helyes megközelítés, a problémákat komplexitásuknak megfelelően, egységben gondolkodva kell orvosolni. A célzott felszín alatti vízutánpótlás rövid ismertetése A vízpótlás már régóta ismert eljárás a vízgazdálkodás­ban. A természetes alapú megoldások nemzetközi szinten egyre elterjedtebbek. Ezekhez kapcsolhatunk egy újabb fogalmat, a célzott felszín alatti vízutánpótlást (Managed Aquifer Recharge - MAR). Az NWRM első sorban a fel­színi vizek kezelésére és a hozzájuk kapcsolható ökoszisz­téma szolgáltatásokra fókuszál, addig a MAR ennek kiegé­szítőjeként alkalmazható a felszín alatti - általában termé­szetes - tározókapacitás, mint „vízmegtartó megoldás” ki­használására. Ez a módszer lehetőséget kínál a víztöbblet és a vízhiány kiegyenlítéséhez, biztosíthatja a stabilabb vízellátást és segítheti a klímaadaptációt (Szabó és társai 2020). A MAR ezzel szintén kapcsolódik a körkörös szem­lélethez, hiszen a módszer önmaga az egyik körkörös cél, a célzott felszín alatti vízutánpótlás. Mint ahogyan az NWRM, úgy a MAR sem egy univerzális megoldás. A módszerek alkalmazhatóságát, a környezetre gyakorolt ha­tásukat minden egyes esetben külön-külön vizsgálni és alátámasztani szükséges. A MAR egyik lehetséges csopor­tosítása a következő: • Elsősorban víz beszivárogtatására, pótlására irányuló módszerek: o Felszíni beszivárogtatás: ■ árkok és barázdák; ■ altalaj öntözés; ■ többletöntözés; ■ árasztás; ■ beszivárogtató tavak és medencék. o Parti szűrés: ■ parti szűrés folyó vagy tó partján; ■ dűne szűrés. o Kúton, aknán vagy fúrólyukon keresztüli víz­pótlás: ■ tározás (szállítás) víztartó rétegben és kiter­melés; ■ sekély/ásott kúton, aknán keresztüli vízpótlás. 2NWRM szintézis dokumentumok: http://nwrm.eu/implementing-nwrm/synthesis-documents

Next

/
Oldalképek
Tartalom