Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 3. szám
Murányi Gábor: A körkörös gazdasági modell kiaknázása a területi vízgazdálkodásban 17 heti a sekély tavakat. A heves csapadékesemények villámárvizek kialakulásához vezetnek, a vizek gyors lefutásával azonban csökkeni fog a talajba történő beszivárgás mértéke is (Nováky 2011). Az alföldi régiót érintő, több méteres talajvízszint csökkenés már most is ismeretes (Mezősi 2009). Ahhoz, hogy a várható kedvezőtlen hatásokat enyhítsük, klíma adaptív megoldások szükségesek. Ehhez segítséget jelent a közgazdaságban is utat törő körkörös szemlélet. A természetben körfolyamatokat találunk. Ilyen a víz körforgása is, mely természetszerűleg biztosítja a forrásvidék vízkészletének megújulását, szabályozza a lefolyást és a vízminőséget. Azoknál a rendszereknél, ahol emberi beavatkozás történt, jellemzően a körkörösség megszűnt, a gazdasági növekedés lineáris modellje érvényesül. Ez a vizek túlhasználatához, a vízminőség romlásához vezet. A lineáris modell újragondolásához jelent alternatívát a körforgásos gazdaság (Nika és társai 2020). Ahhoz, hogy a XXI. század kihívásainak meg tudjon felelni, aligha elkerülhető, hogy a TRVG a körkörös gazdaság szemléletét adaptálja az integrált vízgazdálkodás rendszerébe. Ehhez szükséges az alapelveket lefektetni. Erre tett kísérletet több vállalati testület is fehér könyveikben (Nika és társai 2020). Az Antp, az Antea Group és az Ellen MacArthur Fundation (2018) holisztikus megközelítést alkalmazott. A jelenlegi, lineáris modell szerint a felszíni vagy felszín alatti vizekből megtörténik a vízkivétel, a víz felhasználásra kerül a hagyományos módokon, a lakossági, az ipari vagy a mezőgazdasági vízigény kielégítésére, majd a felhasználás folyamatában beépítésre nem került víz jobb esetben szennyvíztisztítást követően visszajut a vízgyűjtőterület egy pontjára, a befogadóba. A kivétel-használat-kibocsátás megközelítés ellentétes a körkörös gazdaság alapelveivel (Arup és társai 2018). Mivel a Víz Keretirányelv (2000/60/EK) szerint a legkisebb tervezési egység a vízgyűjtő, ezért ennek megfelelően összegezzük a körkörös rendszer kilátásait. A vízgyűjtőterület tulajdonságai nagyban befolyásolják, hogy milyen megoldásokat lehet alkalmazni. Figyelembe kell venni a vizsgált terület klimatikus és domborzati adottságait, a jelen lévő települések nagyságát és fejlettségét és a vízhasználatok célját. A víz rendszerszintű hasznosítását tekintve megkülönböztethetjük a természetes és a mesterséges folyamatokat a vízgyűjtőn. A természetes vízkörforgás során megtörténik az újra-optimalizálás, az újrafelhasználás és az utánpótlás. Az újra-optimalizálás alatt az ökoszisztéma és biodiverzitás fenntartásához szükséges vízellátás biztosítása értendő, mely az ökoszisztéma összetettségétől, az éghajlattól és a növény- és állatvilág alkalmazkodóképességétől függ. Az újrafelhasználás a természetes ciklusban víz „kezelését”, megtisztulását jelenti, ahogyan a lefolyás során a víz a flórával és a faunával kapcsolatba lép. A párolgás, beszivárgás vagy felszíni lefolyás a vízkészlet utánpótlásáért felel. A mesterséges rendszerben - azaz az emberi beavatkozással érintett természeti rendszerben - a vízkészlet felhasználás mértéke meghaladja az utánpótlódás mértékét, a vízveszteség növekszik a nem hatékony öntözési és szétosztó rendszerek használata következtében, a vízszennyezés hatására pedig az újrafelhasználás lehetőségei csökkennek. Ezek mindegyike hatással van a természetes vízkörforgásra, ökonómiai és ökológiai veszteségekhez vezet, illetve az emberi szükségletek kielégítéséhez további költségeket generál. A két rendszert mutatja be az 1. ábra. 1. ábra. Körkörös vízrendszer modellje Arup és társai (2018) nyomán Figure 1. System Diagram of Water in the Circular Economy (Arup et al. 2018) A mesterséges rendszer összehangolása a természetes rendszerrel a következő intézkedések mentén lehetséges: • A felhasználás elkerülése: az egyes termékek és szolgáltatások újragondolásával, a hatástalan módszerek megszüntetésével. • A felhasználás csökkentése: a vízhasználat hatékonyságának növelését és az erőforrások jobb szétosztását célzó folyamatos fejlesztések ösztönzésével. • Az újrafelhasználás erősítése: az egyes folyamatokon belül minden lehetőség kiaknázása az újrafelhasználáshoz (a hurok bezárása), vagy a használat közelében történő újrafelhasználás elősegítése. • Újrahasznosítás: a belső technológiai folyamatokban, vagy külső alkalmazásokban. • Utánpótlás: a víz hatékony és eredményes visszajuttatása a vízgyűjtő területre (Arup és társai 2018). Az anyag és energiaáramlások hurkait oly módon kell bezárni, hogy ezek pozitív hatással legyenek egymásra és közben segítsék a vízre épülő szolgáltatások (fogyasztás, termelés, termék előállítás) működését is. Kézenfekvő megoldás a városok esetén a szennyvízkezelés fejlesztése, a tisztított szennyvíz újrafelhasználása mezőgazdasági területeken öntözésére, célzott vízpótlásra, vagy legvégső esetben akár a városi vízkör zárása az ivóvízellátáshoz való kapcsolódással, továbbá számos lehetőség rejlik a szennyvíziszap hasznosításában is. A TRVG szempontjából a körkörös megközelítés elsőre nehezebben értelmezhetőnek tűnik. Számba kell vennünk a természetes folyamatokat, megvizsgálni, azokat milyen közvetett vagy közvetlen emberi hatás érte és ennek alapján mégha
