Hidrológiai Közlöny, 2021 (101. évfolyam)
2021 / 2. szám
Miklós R. és társai: A Bükk hegység karsztvízkészleteinek feltárása és hasznosítása 33 Non karstified: rhyolite and dacite tuff ■Nem karsztosodó: egyéb - Non-kam lifted: other [“Vizrckcsztő kőzetek - Aq ni tárd rocks o CZ TI,« *• Északi-egység; 2. Középső-egység; 3. Déli-egység I. Northern Unit; 2. Middle Unit; 3. Southern Unit 1. ábra. A Bükk hegység és közvetlen környezetének vízföldtani kategória térképe (Darabos 2017 nyomán), és fő vízföldtani egységei (1, 2, 3) (Less és társai 2005 nyomán) Figure 1. Hydrogeological category map (Darabos 2017) and the main hydrogeological units (I, 2, 3) of the Bükk Mountains and their close surrounding (adapted from Less et al. 2005) Vízföldtani szempontból semmiképp sem felejthető el az eocén korú Szépvölgyi mészkő sem, mely kitűnően karsztosodott, nagyon jó vízvezető és vízadó képességű formáció. A bükkaljai területeken vastag üledékekkel fedve, nagy mélységben eltemetve található meg (Less és társai 2005), és a balneológiái célú termálkarszvizek egyik fő vízadója. A hegység hidrogeológiáját, hidrodinamikáját egyrészt az eltérő vízföldtani tulajdonságú rétegek, kőzettestek váltakozása, valamint a szerkezetére jellemző nagyléptékű gyűrődések határozzák meg. Ezek alapján három fő vízföldtani egységre osztható fel, melyek a következőek (1. ábra): 1. Északi-egység, a nagy bükki antiklinális északi szárnya 2. Középső-egység, a bükki antiklinális déli szárnya 3. Déli-egység, melyet a középső triász-felső jura összletek alkotnak (Less és társai 2005). Ezen fő egységeket jelentős tektonikai elemek határolják, ám ezen elemek hidraulikailag kapcsolód(hat)nak egymáshoz. A Bükk hegység hidrológiai viszonyai A Bükk hegység területén az átlagos éves csapadék nagymértékben függ a tengerszint feletti magasságtól, de átlagos mennyisége 650-850 mm között változik. Míg a hegylábi régiókban az alacsonyabb csapadék értékek jellemzőek, a fennsíkon jelentősen több az éves csapadék mértéke. Jávorkúton 1960-2020 közötti hidrológiai évek csapadékátlaga 841 mm. A Bükk felszíni vízfolyásai a Tisza vízgyűjtő területéhez tartoznak. A Bükk-fennsík karsztos területein hiányoznak a felszíni vízfolyások, tekintve, hogy a csapadék beszivárog a karsztba koncentrált formában víznyelőkön és az epikarszton keresztül, illetve diffúz formában a teljes talaj- és kőzetfelszínen. A víznyelőkön, illetve az epikarsztot megcsapoló függőleges karsztjáratokon keresztül beszivárgó vizek azután a felszín alatt horizontális karsztj áratokon keresztül áramlanak, és gyors (legfeljebb néhány napos) áramlási időkkel jutnak el a karsztforrásokhoz. A források és a víznyelők hidraulikai kapcsolatát már az 1950-es években is kutatták speleológiai módszerekkel is (Borbély 1955), majd a későbbiekben számos nyomjelzéses kísérlet is igazolta (Sásdi 2002). A víznyelők igen gyakran a karsztosodó és a vízzáró képződmények határán alakulnak ki. Ezek egy része elnyelődő patak, melyek az allogén vízgyűjtő területről érkezve nyelődik el. Másik részük a patakmedrekben elhelyezkedő állandó, vagy időszakos víznyelő. A Bükk területén nagyszámú karsztforrás található, ezek közül mintegy 65 regisztrált forrásnak jelentős, 10-40 000 1/min hozama van. A természetes források hozama egyes esetekben lecsökkent a miskolci forrásfoglalások és az Eger környéki vízkitermelő kutak beüzemelésének hatására (Izápi és Sárváry 1993). A Bükk becsült vízgyűjtő területe 230 km2. A hosszú távú becsült beszivárgás a Bükk területére 32,4%. A karsztosodott fennsíki területen ennél valamivel több, 36% beszivárgás becsülhető (Izápi és Maucha 1992). A Bükk szabadtükrű karsztterületeit megcsapoló források vize hideg, azonban a Bükk hegylábi részein található források egy része langyos (10-25 °C), és meleg (25-31 °C) vizet adnak. Ezek a források harmadidőszaki, vízzáró üledékekkel fedett, mélyáramrendszerekből származó vizeket tartalmaznak. Deák (1989) 14C és 3H izotópos vizsgálatai alapján ezeknek a vizeknek a kora 7 300-15 000 év közé becsülhető. A triász korú karbonátos vízadók jelentős vízkészleteket tartalmaznak. Úgy tűnik, hogy az egész bükki karbonátos vízadó hidraulikai szempontból összefüggő regionális léptékben tekintve. Mindemellett, számos - lokális vagy szub-regionális léptékű - karsztos vízgyűjtő mutatható ki ezen belül. Ezek egy része a karsztosodott zóna alatt egymással hidraulikai kapcsolatban áll, más részüket azonban kis permeabilitású kőzetek választják el egymástól (Kovács és társai 2015). A Bükk-fennsík területén igen elterjedtek a karsztos felszínformák. A triász vízadó kőzetek elterjedése nem korlátozódik a nyílt karsztosodott zónákra, ezek a kőzetek tovább folytatódnak a medenceüledékek alatt akár több ezer méteres mélységben, valamint nyugat, dél-nyugati irányban is, a Mátra alatt. A sasbércek zónájában a mélységi vízadó kőzetek a felszínen megcsapolódnak termálforrások formájában. Ilyen jellegű vízföldtani helyzet alakult ki Egerben. A várostól délre található Andornaktálya, Demjén és Egerszalók településeken és környezetükben számos termálkút üzemel. Az egerszalóki és demjéni kutak kifolyó vizeinek hőmérséklete 59-82 °C között van, de a Mályi 1. kút vízhőmérséklete meghaladja a 100 °C fokot is.
